A gép egy feltöltéssel óránként 222 kilométeres sebességgel repül 762-1220 méteres tengerszint feletti magasságban. 15 méteres szárnyfesztávolsággal rendelkezik, összesen 12 légcsavar hajtja két sorban. A hátsó légcsavarok az utazórepülés során a légellenállás megtakarítása érdekében irányba fordulnak, míg az ötlapátos első légcsavarok a kicsit nagyobbak. A szárnyakat és a gémeket az utastér fölé emelték a nagyobb biztonság és a kisebb kabinzaj érdekében. A Wisk szerint az eVTOL-t úgy tervezték, hogy "logikai vezérlésű, eljárásalapú, döntéshozó szoftvere", illetve fedélzeti érzékelők és akadályelkerülő kamerák segítségével autonóm módon repüljön. Természetesen nem teljesen autonóm módon: minden utazás emberi felügyelettel történik.

A Boeing arra számít, hogy pilóta nélküli légi taxijuk "az évtized későbbi szakaszában" elkezdi szállítani az utasokat. Jelenleg is tesztelik és gyártják a repülőgép elemeit, amellyel reményeik szerint az év vége felé már repülni fognak. Az amerikai repülés mellett a Boeing ambiciózus tervei között szerepel, hogy az évtized végére az ázsiai piacokon is beszálljon a légitaxizásba. Bár a Boeing gyártása az Egyesült Államokban folyik, a vállalat évek óta bővíti tevékenységét a tengerentúlon. A Boeingnek az Egyesült Államokon kívüli kutatási és fejlesztési létesítményei vannak Ausztráliában, Dél-Koreában és Indiában. A Boeing már beszállítói partnerségeket kötött a repülőgépeihez, így olyan japán nagyágyúk, mint a Mitsubishi, a Kawasaki és a Subaru regionális gyárakat hoztak létre.

Szakértők szerint azért nem eszik ilyen forrón a kását. A légitaxiipar technológiai akadályokba ütközik, többek között még mindig nincs olyan nagyobb teljesítményű akkumulátor, amely egyetlen feltöltéssel több hosszú utat képes megtenni. Emellett a légi taxiknak meg kell győzniük a szabályozó hatóságokat és a nyilvánosságot is arról, hogy biztonságosak, ami még nagyobb kihívást jelent, ha egy repülőgép autonóm módon kíván utasokat szállítani a levegőben.

Forrás: Interesting Engineering

Borítókép: Wisk