Az ágazat aktuális helyzete és fejlődési perspektívái megítélését firtató felmérés február közepén nyilvánosságra hozott eredményei szerint minden tíz, a felmérésben részt vevő vállalatból kilenc, (egész pontosan 88 százalékuk), az energiaköltségek, a munkaerő-ellátottság és az adóterhelés tekintetében nemzetközi összehasonlításban a „nem versenyképes” jelzővel jellemezte a hazai feltételeket.
A telephelyi feltételekkel kapcsolatos elégedetlenség a felmérésben résztvevő vállalatok beruházási szándékaira, pontosabban e szándékok negatív irányú változására is egyértelmű befolyást gyakorol. Amíg ugyanis a korábbi, a múlt év júliusi hasonló felmérés során a válaszadó vállalatok 56 százaléka beruházási szándékaik elhalasztásáról adtak számot, addig ez az arány szeptemberre 45-re, ez év elejére pedig 28 százalékára mérséklődött. A beruházásaik elhalasztását szolgáló vállalatok részarányának csökkenése ugyanakkor azok arányának emelkedésével párosult, amelyek beruházásaik külföldre helyezése vagy az azokról való teljes lemondás szándékát jelezték.
Számokban kifejezve ez azt jelenti, hogy a beruházásaik külföldre helyezését tervező vállalatok aránya a múlt év szeptember 22-ről 28, a beruházási terveik törlését jelzőké pedig a szeptemberi 9-ről 14 százalékra emelkedett. A felmérésben részt vevő vállalatok csupán 2 százaléka nyilatkozott úgy, hogy – az aktuális helyzetet figyelembe véve – bővíteni kívánja korábbi fejlesztési terveit, ami 1 százalékponttal alacsonyabb a múlt év szeptemberi eredménynél.
Hildegard Müller, a VDA elnöke szerint „az, hogy egyre több vállalat Németországot, mint termelési telephelyet, nemzetközi összehasonlításban nem tekinti versenyképesnek, nem egy jó bizonyítvány a német iparpolitika számára. Ez az eredmény azt mutatja, hogy nagyon sürgősen egy olyan ambiciózus telephelyi programra van szükségünk, amely kevesebb bürokráciát, a kereskedelempolitikai feltételek nemzetközi megállapodásokban rögzített javítását, versenyképes adórendszert és gyors tervezési és engedélyezési eljárást jelent. Ezen túlmenően az energia- és nyersanyagellátásunkat nemzetközi partneri kapcsolatokkal kell biztosítani, ha függetlenebbé akarjuk tenni Németországot és Európát. Mindezen tényezőknél a politikának a mostaninál gyorsabbnak és határozottabbnak kell lennie, mert ellenkező esetben egyre nagyobb a nemzetközi kapcsolódás elveszítésének veszélye.”
A felmérés eredményei szerint az autóipari beszállítók és általában az ágazat közép- és kisvállalatai számára ez idő szerint legnagyobb kihívás az áramárak magas szintje. A válaszadó vállalatok 82 százaléka nyilatkozott úgy, hogy számára erős vagy nagyon erős terhet jelent az áramárak magas szintje. A gázárak magas szintje minden négy vállalat közül háromnak, (egész pontosan 73,3 százaléknak) jelent súlyos vagy nagyon súlyos kihívást.
A magas áramárak mellett a második legfontosabb teher a szakképzett munkaerő hiánya – ezt a vállalatok 77,6 százaléka szenvedi meg szintén súlyosan vagy nagyon súlyosan, míg a bürokráciának a vállalati tevékenységre gyakorolt súlyos vagy nagyon súlyos terhelő hatását a válaszadók 62 százaléka jelezte.
Kétségtelen, a kormányzat által bevezetett gáz- és áramárféket a válaszadók 36 százaléka segítségnek vagy nagy segítségnek tartja; ugyanakkor 39 százalékkal mégis csak azok vannak többségben, akik ezt kevéssé vagy egyáltalán nem nevezték segítségnek. Mindemellett minden ötödik vállalat a felmérés idején még nem volt abban a helyzetben, hogy meg tudja ítélni a gáz- és áramárfék tényleges hatását, annak a vállalat tevékenységét segítő szerepét.
Hildegard Müller szerint „a német autóipari vállalatok, különösen a közepes és kisvállalkozások, egyre nehezebben találják a helyüket a bürokrácia dzsungelében. Közülük soknak a gáz- és áramárfékkel kapcsolatos bürokratikus gyakorlat miatt külső tanácsadásra van szüksége, anélkül, hogy tudatában lennének annak, hogy ez a jelenlegi helyzetben ténylegesen segítséget jelent, s hogy a vállalat szempontjából hasznos-e. Ami maga a képtelenség.
A vállalatoknak minden erejükre szükségük van ahhoz, hogy megbirkózzanak az átalakulással és - a válságok ellenére - a jövőre nézve alkalmassá tegyék vállalkozásukat. Ezért még fontosabb, hogy a támogatási lehetőségek bürokráciamentesen kerüljenek meghatározásra.”
A VDA elnöke hangsúlyozta, hogy „az energiaköltségeknek csökkenniük kell. Ehhez pedig a kínálati oldalt oly mértékben, ahogy az csak lehetséges, nemzeti szinten kell kiépíteni, energetikai partnerségeket kell más országokkal létrehozni és – példának okáért - az áramot terhelő adót az európai minimumra kell csökkenteni.”
Jó hír, hogy a felmérés során a vállalatok 42 százaléka úgy nyilatkozott, szeptember óta javultak a nyersanyagok, alapanyagok és előgyártmányok beszerzési feltételei. A válaszadók több mint fele, 51 százaléka, ugyanakkor nem tapasztalt lényeges változást a múlt év őszihez képest; míg nagyjából minden tizedik vállalat szerint a helyzet romlott a tavaly őszihez képest.
A borítókép illusztráció, forrás: Adobe Stock
