Az emberiség a Szovjetunió Szputnyik nevű műholdjának 1957. októberi fellövése óta árasztja el a maga objektumaival a környező kozmoszt (a Szputnyik a start után 92 nappal visszazuhant a Földre.) Bár az emberek ma már meglehetősen jártasak a különböző tárgyak felbocsátásában, a folyamat továbbra is költséges, a szerkezetek javítása pedig a Földhöz ragadt emberek számára felettébb nehéz.  

A DARPA ezért indítaná el a Phoenix projektet. A Phoenix név egy robotikusan működő központ koncepcióját takarja. Az apparátust kicsiny műholdak alkotnák, és a szerkezet geoszinkron földkörüli pályára állva, robotkarokkal végezné el az űrbéli építési munkálatokat.

A DARPA múlt heti, St. Louis-i technológiai konferenciáján Pamela Melroy, az ügynökség Taktikai Technológiai Hivatalának igazgatóhelyettese elmondta, hogy a koncepció kidolgozásakor „a világ nagy, tengeri kikötőiből merítettek inspirációt”. A hivatal munkatársai egy, a Föld fölött 22 370 mérfölddel keringő műholdak fogadására alkalmas funkcionális, űrbéli kikötőt kívántak létrehozni.

Az űr ideális környezet a robotok számára, mivel esetükben nem kell számolni olyan, nem elhanyagolható kihívásokkal, mint a légzés, vagy a szélsőséges hőmérsékleti értékek. A kozmoszban serénykedő Phoenix a jelenleg számunkra nehezen elérhető, meghibásodott műholdakat javítaná meg.

Számos veszély leselkedik a Föld körüli pályára küldött eszközökre, és így ésszerű lenne egy műholdjavító állomás kialakítása. Ideális esetben a központ legénysége kizárólag olyan robotokból állna, amelyek képesek eredeti rendeltetési helyükre visszabocsátani az űrobjektumokat.

Bár lehet, hogy még a DARPA új ötletével sem válik könnyebbé az űrbéli műveletek kivitelezése, de talán a technikával le lehet valamennyit faragni a költségekből.  

Íme, egy videó a koncepcióról: