Hatékonyságának, élettartamának és alacsony költségeinek köszönhetően a szilícium a fotovoltaikus rendszerek alapanyagaként sokáig iparági szabványnak számított. Mind ennek ellenére úgy néz ki, hogy a szilícium alapú konstrukciók mostanra már a kapacitásuk határait elérték, ráadásul akadnak olyan feltörekvő riválisok, mint például a perovszkitos rendszerek, amelyek a nagy elődtől akár el is happolhatják a koronát.

Akárhogy is van, a kísérletek szerint a legjobb megközelítés még is az, ha a versenyeztetést félretéve a két megoldás kooperációra lép egymással.

A perovszkit/szilícium tandem napelemek a „homogén” felépítésűeknél azért hatékonyabbak, mert a napfényspektrum különböző sávjait képesek eredményesebben hasznosítani. Míg a perovszkit a kék tartományt részesíti előnyben, a szilícium inkább a vörös és infravörös hullámhosszokra érzékeny.

A Helmholtz-Zentrum Berlin (HZB) egyik csapata nemrég létrehozott egy ilyen napelemet, amelynek hatékonysága meghaladta 32 százalékot, márpedig ez a maga nemében rekordnak számít. A HZB találmánya egy számos, vékony perovszkitrétegből készült felső cellából és egy ugyanilyen felépítésű, csak éppen szilíciumlapok alkotta alsó cellából áll össze. A vékony rétegek a fény optimális kihasználását, és az elektromos veszteségek minimalizálását egyaránt segítik. A csapat az aktív terület és az elektródák között ráadásul egy újfajta interfészt is létrehozott, ami jelentősen növeli a rendszer általános hatékonyságát.

Az EPFL és a CSEM által kifejlesztett korábbi rekorder „csupán” 31,25 százalékos termelékenységet tudott kicsikarni magából, amihez képest az új csúcsnak számító, 32,5 százalékos produktivitás jelentős előrelépésnek tekinthető.