Újabb botrány rengette meg a kínai élelmiszeripart, amelyet amúgy sem a legjobb minőségű élelmiszerek piacaként tart számon a világ. Az elmúlt három hónapban a kínai rendőrség több mint 900 embert tartóztatott le húskészítményekkel kapcsolatos szabálytalanságok miatt. A visszaélések között különösen az európai lóhúsbotrány fényében vert fel nagy port annak a sanghaji bandának az ügye, amely jelentős bevételre tett szert azzal, hogy róka-, nyérc- és patkányhúst birkaként értékesített. Noha kínai húsimportra nem szorul a hazai élelmiszeripar, a magyar fogyasztók érthető távolságtartással szemlélik a Távol-Keletről érkező egyéb dömpingárukat.
A keleti termékekkel szembeni bizalmatlanság bár megalapozott, a tavalyi adatok azt mutatják, az unión kívül Magyarországra beáramló élelmiszerek között nem volt olyan, amely fennakadt az ellenőrzés hálóján. Ez korántsem jelenti azt, hogy ezek a termékek kifogástalan minőségűek lennének, csupán annyit tesz – ahogy Bognár Lajos, az élelmiszerlánc-felügyeletért és agrárigazgatásért felelős helyettes államtitkár a Gyártástrendnek kifejtette -, a több ezer kilométerről érkező árukat az uniós hatóságok már az előtt ellenőrzik, hogy a magyar határokhoz érnek, így az itteni hatóságoknak már csak ritkán van problémájuk velük.
Terv szerint
Márpedig nem nehéz fennakadni a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal évi 150 ezer termékellenőrzésének egyikén. A legutóbbi nagy fogás a miskolci nagybani piacon történt, ahol április végén a Nemzeti Adó- és Vámhivatal segítségével több mint 17 tonna árut foglaltak le. A hatóság célkeresztjébe nem véletlenül kerültek a zöldség- és gyümölcsszállítmányok, az almához, burgonyához és káposztafélékhez hasonló, téli tárolásból származó termékek hazai kínálata ugyanis tavaszra lényegesen megcsappan, a keresletet pedig a forgalmazók külföldi termékekkel fedezik.
Az adott időszakra jellemző termékek szezonális ellenőrzésein túl a hatóság éves terv szerint haladva az élelmiszer-előállító és -forgalmazó létesítményeket is vizsgálja. Tavaly közel 77 ezer ilyenfajta kontroll során több mint egymilliárd forint bírságot szabtak ki az ellenőrök, 505 esetben pedig a forgalmazói tevékenység részleges, súlyosabb kihágások esetén teljes korlátozására is szükség volt – tájékoztatta a Gyártástrendet a Nébih.
Minden, a boltok polcairól a háztartásokhoz kerülő élelmiszert persze még egy ezerfős apparátussal sem lehet megvizsgálni, ezért a hatóságok figyelembe veszik, milyen termékekkel foglalkozik az adott létesítmény, mekkora lakossági kört érinthet egy esetleges hiba, de a kockázatelemzéshez tartozik az is, hogy az előző években volt-e negatív vagy pozitív ellenőrzési eredménye. Sűrű hivatali látogatásra számíthatnak azok a kereskedők, akik külföldről hozzák be az árut. Az importőröknek ugyanis nemcsak a behozatal tényét, de azt is jelezniük kell, mit, mikor és hol értékesítenek.
Írott szabályok
A rendszerváltás előtt közel sem volt ennyire összetett az élelmiszerellenőrzés rendszere. A szabványok uralta szabályozásban azt is precízen megszabták, milyen lehetett a csemegeuborkában a felöntőlé, illetve a zöldség, és jogtalanságot követett el az, aki egy kaporszállal próbálta feljavítani a savanyúság minőségét – érzékeltette a központosítás hátulütőit Gyaraky Zoltán, a Vidékfejlesztési Minisztérium Élelmiszer-feldolgozási Főosztályának vezetője.
A helyzet a nyolcvanas években vált tarthatatlanná, mert a hiánygazdaságból a kínálati piac irányába tolódott el az élelmiszeripar, és több lett az áru, mint az igény. A szabványokat kiegészítette a német és svájci mintára megalkotott Magyar Élelmiszerkönyv, amelynek előírásait a rendszerváltás után három kötetbe sűrítették. Az egyes élelmiszerekre és az összetevők bizonyos csoportjára vonatkozó minőségi, jelölési és biztonsági előírások, valamint az élelmiszerek vizsgálata során alkalmazandó módszerek és irányelvek gyűjteményét 15 fős testület felügyeli. A tudósokat, hatóságiakat, a fogyasztók képviselőit, gyártókat és forgalmazókat is magában foglaló grémium dönt a könyv előírásainak és ajánlásainak módosításáról vagy kiegészítéséről.
A fogyasztók figyelmét nemcsak a problémás termékekre érdemes felhívni. A francia Label Rouge mintájára a Magyar Gasztronómiai Egyesület által gründolt Aranyszalag mozgalom nem titkolt szándéka, hogy Magyarország legjobb éttermeiben serénykedő konyhafőnökök segítségével kiválasszák azokat a magyar termékeket, amelyek alkalmasak arra, hogy a csúcsgasztronómiában is felhasználják őket. Az 1998-ban a Vidékfejlesztési Minisztérium által elindított Kiváló Magyar Élelmiszer terméktanúsítási rendszertől eltérően nem csupán a kiemelt, hanem a csúcsminőségű hazai élelmiszereket keresik a séfek és a hozzáértő gurmandok. A két garanciarendszer eltérő módszereit jól jelzi a lista hossza: amíg a minisztérium által kiadott piros-fehér-zöld embléma 90 gyártó 450 termékére került fel, addig a civilek aranyszalagja eddig csupán 9-et díszít.
