Az agyával vezérelt külső váz segítségével vált járásképessé egy lebénult ember.
Az invazívabb hasonló robotikai technológiákkal szemben a jelen módszer esetében az elektródákat az agyhártya fölé ültetik be, nem pedig az agy belsejébe. Sok egyéb akadály felszámolása mellett így a fertőzés veszélye is a töredékére csökkenthető.
A Grenoble-Alpes Egyetem tanulmánya keretében egy Thibault-ként hivatkozott páciens koponyájából eltávolított, kettő darab, 5 centiméteres korong helyére 64 elektródával ellátott agyszenzorokat ültettek. A kutatók ezt követően feltérképezték, hogy az agy mely területei aktiválódnak, amikor a páciens a járásra vagy például a karjának felemelésére gondol. Az így összeállt térképet használták fel a rendszer kipallérozásához.
Thibault a járásra gondolva, gyakorlásként először csak egy számítógépes, virtuális avatárt mozgatott az agyával. A férfira ezt követően egy 65 kilogrammos külső vázat „öltöttek”, amellyel képessé vált a két lábon való járásra.
Korábban, amikor az elektródákat egyenesen az agyba ültették, a működésüket ellehetetlenítő sejtszaporulatok keletkeztek körülöttük. A mostani eljárással a kutatók szerint mindez nem ismétlődik meg – Thibault elektródái 27 hónapja működnek.
A rendszer még korántsem tökéletes, de további fejlesztések után igen nagy mértékben javíthat lebénult emberek életminőségén, pláne, hogyha a lekicsinyítésével még egyszerűbbé válik majd az alkalmazása.
