A prédáját foglyul ejtő medúzához hasonlóan viselkedő robot grippert fejlesztettek ki a Harvard Egyetem mérnökei. A megfogó óriási előnye, hogy sem integrált szenzorokra, sem fejlett gépi tanulási algoritmusokra, sem pedig komplex visszacsatolási ciklusokra nincs szüksége ahhoz, hogy az egyes munkadarabokat felmarkolja. Az objektumok felemeléséhez az eszköz egyszerűen csak hosszú, belül üreges és rugalmas gumicsápokat alkalmaz. Ezen nyúlványok fala az egyik oldalon vastagabb, és így, ha telefújják őket levegővel, nemes egyszerűséggel felcsavarodnak. 

Ennek a folyamatnak köszönhetően a vékony tömlők egymásba gabalyodnak, illetve, ha idegen testbe (optimális esetben a munkadarabba) ütköznek, arra is rátekerednek. Érdekesség, hogy ugyan a csápok külön-külön meglehetősen gyengék, tömegesen összegubancolódva az együttes teherbírásuk lényegesen nagyobb lesz az egyéni kapacitásaik puszta összegénél. Ha ez nem volna elég, a kollektív markolat stabilitása ellenére, éppen a helyileg viszonylagosan enyhe szorításuk miatt az individuális szálak még a törékeny/zúzódásra hajlamos tárgyakban sem okoznak károsodásokat.

Videó:

A grippert kifejlesztő csapat úgy véli, hogy a megfogó alkalmazása a jövőben például a puhább gyümölcsök és zöldségek rakodásánál, a szabálytalan alakú árucikkek raktári emelgetésénél, vagy orvosi környezetben egyes finom, sérülékeny szövetek mozgatásánál különösen célszerűnek bizonyulhat.

(Forrás: The Engineer)

A nyitókép forrása: Harvard Microrobotics Lab/Harvard SEAS