A Német Élelmiszeripari Egyesülés (BVE) adatai szerint a múlt évben 186,3 milliárd euró éves forgalmat elért ágazat vállalatainak mintegy 90 százaléka a kis- és középvállalatok közé tartozik; az pedig, hogy az exportnak a teljes forgalmon belüli részaránya 2021-ben 35 százalék fölé emelkedett, arra utal, hogy a jó minőségű német élelmiszerek szerte a világban, azon belül különösen az EU-s partnerországokban, jól ismertek és elismertek. 

Az ágazat termelésének 65 százaléka (120,5 milliárd euró értékben) hazai, 35 százaléka (65,8 milliárd euró értékben) külföldi piacra került. Németország élelmiszerexportjának csaknem háromnegyedét (48,4 milliárd euró értékben) az európai uniós partnerországokba (elsősorban Hollandiába, Franciaországba, Olaszországba, Lengyelországba és Ausztriába), további 12,5 százalékát (8,2 milliárd euró értékben) az EU-n kívüli európai országokba (elsősorban az Egyesült Királyságba), 6,9 százalékát (4,5 milliárd euró értékben) Ázsiába (jórészt Kínába) szállították. Az uniós partnerországoknak a teljes német élelmiszerexportban elért csaknem 75 százalékos részaránya jóval, mintegy 20 százalékponttal magasabb annál, mint amennyit a huszonhat EU-s partnerország a teljes német kivitelben képvisel. 

A teljes élelmiszerkivitel mintegy 45 százalékát, nagyjából egyenlő megosztásban, három termékcsoport, nevezetesen az édességek, tartós sütőipari termékek és fagylaltfélék csoportja, a tej- és tejtermékek, valamint a hús- és húskészítmények teszik ki. A feldolgozott élelmiszerek behozatala az elmúlt évben megközelítette a 60 milliárd eurót, ami azt jelenti, hogy az ágazat exporttöbblete meghaladta a 6 milliárd eurót.  

A német élelmiszer-kiskereskedelem sajátossága a nagy kereskedőláncok meghatározó szerepe: az Edeka (27,2 százalék), a Rewe-csoport (20,6 százalék), a Lidlt magában foglaló Schwarz-csoport (17,0 százalék) és az Aldi (10,9 százalék) bonyolítja le a teljes forgalom több mint háromnegyedét; ha pedig a 3 százalékkal részesedő DM-et is hozzászámítjuk, csaknem négyötödét. 

Egyre nagyobb kihívás a nyersanyagok elérése 

A bonni székhelyű AFC Risk & Crisis Consult (AFC) 2022 szeptemberében készített felmérése során azt vizsgálta, hogyan reagálnak a vállalatok az ellátási láncokkal kapcsolatos kihívásokra. A 412, kockázat- és válságkezelésért felelős iparági vezető megkérdezésével készült felmérés eredményei szerint „a globalizált nyersanyagáramlásoktól való függés, valamint az egyidejű geopolitikai, járványügyi és ökológiai válságok miatt sok vállalat számára egyre nehezebbé válik a jó minőségű nyersanyagok megfelelő mennyiségű beszerzése. Az ellátási lánc mentén a kockázatok az elmúlt években folyamatosan növekedtek”.

Christoph Minhoff, a BVE főtitkára szerint „az élelmiszeripar az elmúlt hét évtized legmélyebb válságán megy keresztül. A terméskiesések, a koronavírus-járvány okozta szűk ellátási keresztmetszetek és az ukrajnai háború hatásai számos problémával szembesítik a vállalatokat. Ezért aligha meglepő, hogy sok vállalat a nyersanyagok elérhetőségét tartja a jövő legnagyobb kihívásának.”. 

Mindeközben „a legtöbb vállalat folyamatosan optimalizálja kockázat- és válságkezelését, mindenekelőtt azért, hogy megfeleljen a fogyasztók egészségvédelmével kapcsolatos követelményeknek. Sok vállalat sokkal érzékenyebbé és sebezhetőbbé vált a globális ellátási láncok mentén jelentkező széles körű kockázatokkal szemben. Nem utolsósorban a közeljövőben hatályba lépő ellátási láncról szóló törvény miatt a vállalatoknak új kihívásokkal kell szembenézniük a társadalmi-ökológiai megfelelés terén. Ezért a saját márkák és a vállalati hírnév védelme érdekében sürgősen ajánlatos a fenntarthatósági kockázatokat már az ellátási lánc korai szakaszában azonosítani és a beszállítókkal együtt hatékonyan kezelni” – mondta a felmérés eredményeit összefoglalva dr. Michael Lendle, az AFC Risk & Crisis Consult ügyvezető igazgatója. 

Egy, az Élelmiszer- és Italipari Munkaadók Szövetsége (ANG) által a Lebensmittelpraxis c. folyóiratban nyilvánosságra hozott nyilatkozat emlékeztet arra, hogy a költségnövekedés nemcsak az energia-, hanem a munkaerőköltségekben is jelentkezik. A német élelmiszer- és italipar 2022-ben eddig átlagosan 4,2 százalékos bérköltség-növekedést hajtott végre, az ukrán háború okozta folyamatos kihívások ellenére. A gazdaság szereplői ezt a 10 százalék körüli infláció idején magasnak egyáltalán nem nevezhető szintet egyelőre még mindig majdnem ellensúlyozni tudják a termelékenység növelésével, de olyan időkben, amikor a magas energiaárak miatt egyre többen kényszerülnek a termelés visszafogására, netán felfüggesztésére, Németország mint üzleti telephely versenyképessége mindinkább erős nyomás alá kerül.

„Az élelmiszereket és élvezeti cikkeket gyártó vállalkozások a tűrőképességük határán vannak, ezért a pénzügyi támogatási csomagok mellett a bejelentett terhek enyhítésére vonatkozó moratóriumot is végre kell hajtania a szövetségi kormánynak.” Mindeközben „a foglalkoztatási és a migrációs politikáknak megoldást kell hozniuk a munkaerő- és szakképzettmunkaerő-hiányra” – mondta az ANG ügyvezetője. 

A szakemberhiány fokozott odafigyelést igényel

Az élelmiszeripari vállalatok tevékenységében egyre fontosabbá válik a társadalmi felelősségvállalás és a fenntarthatóság. Egy, az Élelmiszer- és Ipargyártók Munkaadói Szövetsége (ANG) és az AFC Personalberatung tanácsadói szolgálat által az idén ősszel immár tizedik alkalommal elkészített és az ágazati humán erőforrások alakulásával foglalkozó tanulmány szerint „szinte az egész iparág úgy véli, hogy jól áll a nemzeti és nemzetközi szociális normák vállalati és ellátásilánc-beli betartása tekintetében. Az olyan társadalmi fenntarthatósági követelmények, mint a közösséghez való hozzájárulás vagy a demográfiai változásokkal való megbirkózást célzó intézkedések tekintetében azonban csak minden második vállalat minősíti magát jónak. Ez azt mutatja, hogy számos társadalmi kihívásnak és fenntarthatósági követelménynek a vállalatok egyedül még nem tudnak megfelelni, s emiatt célzott intézkedésekre van szükség” – fogalmazott Stefanie Sabet, az ANG ügyvezetője. 
A tanulmány eredményei egyértelművé teszik, hogy a digitalizációs folyamat magasabb követelményeket támaszt a vállalatokkal mint munkáltatókkal szemben, s növeli a munkavállalók továbbképzésének szükségességét. Emellett a szakképzett munkaerő egyre növekvő hiánya is nagyfokú kihívást jelent. A munkaerőhiány különösen a termelési és műszaki tevékenységekben jelentkezik. A munkaerőhiány mérséklését szolgáló képzést nagyrészt házon belül, a humánerőforrás-osztályok és a vezetők végzik, speciális szemináriumok, egyéni coaching és a vezetői készségek erősítését célzó speciális képzések formájában. Egyre nagyobb igény mutatkozik a nagyfokú agilitásra és rugalmasságra a személyzetfejlesztés, különösen a személyzeti tervezés területén.

Az innováció a jövő záloga

Az élelmiszeriparnak olyan számottevő társadalmi kihívásokra kell megoldásokat találnia, mint a lakosság jó minőségű és biztonságos élelmiszerekkel való ellátása, az élelmiszer-veszteségek csökkentése és az olyan erőforrások, mint a mezőgazdasági nyersanyagok, a víz és az energia hatékony felhasználása a termelési folyamat során. 

E kihívások leküzdésének és a versenyképesség megőrzésének kulcsa a vállalatok innovációs képességében rejlik. Mivel az ágazat túlnyomórészt a kis- és középvállalatokra épülő szerkezete és a feldolgozásra kerülő nyersanyagok széles skálája megnehezíti a vállalati szintű kutatást, a kutatási stratégiának túl kell mutatnia a pénzeszközök biztosításán. Az innovációbarát keretfeltételek megteremtése, az állami és magán-kutatóintézetek és az ipar hálózatba szervezése, valamint a technológiai és adat-infrastruktúra bővítése egyaránt fontos a sikerhez.

A 2021. szeptemberi szövetségi parlamenti választások kapcsán a BVE megfogalmazta a kutatáspolitika prioritásait és az ipar innovációs erejének megerősítését szolgáló alapvető követelményeket. Ezek: a digitalizáció, a biogazdaság, az ipari együttműködésen alapuló kutatás és a Horizont Európa, az EU kutatási és innovációs keretprogramjában rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázása.  

A digitalizáció fontos lendületet adhat a vállalatok sikeréhez az élelmiszer-biztonság, a fenntarthatóság, a fogyasztói igények és a termelési folyamatok területén. A digitalizáció előtt álló akadályok felszámolása érdekében egyértelmű jogi keretet kell teremteni az adatbiztonság számára, beleértve a gyakorlati adatvédelmet, a széles sávú internet vidéki területeken történő elterjedésének erősítését és a nagyobb kutatási beruházásokat.

A jövő átfogó és összehangolt biogazdasági stratégiája meg kell hogy feleljen a fenntartható módon előállított és kiváló minőségű élelmiszerek előállításával kapcsolatos kihívásoknak. Ez magában foglalja megfelelő finanszírozási programok biztosítását a nagy, tematikusan orientált együttműködési projektek vagy kutatási klaszterek számára. 

A versenyképesség fenntartását és javítását szolgáló kutatási tevékenység megerősítése érdekében növelni kell a finanszírozásban való állami részvételt. Az élelmiszeripari egyesülés szerint évi legalább 250 millió eurót kell állandó jelleggel biztosítani ahhoz, hogy különösen a kis- és középvállalatok részt vehessenek az érintett projektekben.

Az Európai Unió kutatási és innovációs keretprogramjában rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázásához valamennyi érdekelt félnek hozzá kell járulnia. Ez egy átfogó stratégia meghatározását és hatékony kutatási konzorciumok létrehozását foglalja magában, olvasható az élelmiszeripari egyesülés által az ágazat kutatási és innovációs tevékenységéről megfogalmazott dokumentumban.

Cikkünk eredetileg a GyártásTrend magazin decemberi lapszámában jelent meg, amely ezen a linken olvasható.