GyártásTrend: Hogyan választotta ezt a szakmát?

Tóth Melinda: Kisgyermekkorom óta természettudományos pályára készültem, eredetileg matematikusnak. Később kerültem csak kapcsolatba az informatikával és végül a programtervező matematikus képzést választottam az ELTE-n. Utólag visszatekintve eddigi pályámra, ezt még most is jó választásnak tartom. Én itt megtaláltam a helyem. 

GyT: Hogyan alakultak az egyetemi évei?

T.M.: A tanulmányok mellett először mentorként kezdtem el bekapcsolódni az egyetemi élet feladataiba: felkészítő órákat tartottam hallgatóknak, akiknek nehézségük akadt a lineáris algebra tárgy teljesítésében. Ezen mentorálás során kerültem kapcsolatba későbbi témavezetőmmel, mentorommal, Prof. Dr. Horváth Zoltánnal, aki nemcsak az oktatási, hanem a kutatási feladatokba is bevont. Klasszikus 5 éves egyetemi képzésem alatt lehetőségem volt a tanulmányok mellett már aktív ipari K+F-projektekbe is bekapcsolódni, valamint külföldi tanulmányút során külföldi kutatási projektekben is részt venni. Tanulmányaim során megtapasztaltam, hogy az egyetemi közeg egy segítőkész, nyitott, befogadó légkört biztosít, ahol az számít, hogy ki mennyire szorgalmas, céltudatos, és mennyire tudja megállni a helyét az új feladatokban. 

GyT: Hogyan befolyásolták az egyetemi évei a szakmai pályaválasztását és az akadémiai karrier irányába tett döntését?

T.M.: Az egyetemi éveim meghatározó szerepet töltöttek be a szakmai pályán való előrehaladásban. Az, hogy betekintést nyertem a kar életébe és bekapcsolódtam az oktatási és kutatási feladatokba, segített eldönteni, hogy ezen a vonalon szeretnék tovább tevékenykedni. Utána ezért felvételiztem az ELTE Informatika Doktori Iskolájába, ahol megszereztem az Informatikatudományok Doktora címet is az “Adat és kiértékelési függőségi elemzés funkcionális nyelvekre – Erlang programok statikus elemzése” című értekezésemmel. A fokozat megszerzéséig egyetemi tanársegédként és tudományos segédmunkatársként, utána pedig egyetemi adjunktusként dolgoztam ott, jelenleg pedig egyetemi docensként vagyok az IK munkatársa. 

GyT: Melyik volt a legmeghatározóbb projektje az akadémiai évek alatt?

T.M.: Már említettem, hogy az egyetemi évek alatt bekapcsolódtam egy ipari K+F-projektbe. Ez volt a RefactorErl – statikus elemző és refaktoráló szoftvertechnológia labor. Ebben a projektben kezdtem tudományos munkásságomat, és a további eredményeim is nagyrészt ehhez köthetőek. OTDK első díjat nyertem a projektben készített dolgozattal, majd ebben a projektben folytattam a doktori kutatásaimat is. 

GyT: Mikor vette át a projekt irányítását?

T.M.: Még a doktori képzés alatt kért fel a témavezetőm, hogy vegyem át a projekt vezetését. Projekttagból hirtelen kutatólabor vezetővé váltam – korábbi vezetési tapasztalat nélkül – így ez nagy kihívás volt számomra. Felelősséget kellett vállalnom a projekt ipari megrendelésének megfelelő minőségű ellátásáért, a résztvevő hallgatók témavezetésért, irányításáért, a néha nálam idősebb vagy velem egykorú kollégákkal való együttműködésért. A kutatólabor a mai napig sikeresen működik az egyetemen, azt gondolom, sikerült a feladatomat teljesítenem és megfelelnem az elvárásoknak. 

GyT: A hallgatók is bekapcsolódhattak ebbe a projektbe?

T.M.: Az évek során több mint 100 hallgató vett részt az általam vezetett projektben. Hasonló nagyságrendben írtak MSc- és BSc-szakdolgozatot a témavezetésemmel. Témavezetője voltam közel 50 tudományos diákköri, azaz TDK dolgozatnak is. Különösen büszke vagyok arra, hogy két doktori hallgatóm már sikeresen megvédte értekezését, és további két dolgozat várja, hogy opponensekhez küldhessük. Közel kétszáz tudományos publikációban és számos konferencia előadásban mutattuk be eredményeinket.   

GyT: Mivel foglalkoznak pontosan a RefactorErl szoftvertechnológiai kutatólaborban?

T.M.: Erlang programok statikus elemzésével és transzformálásával foglalkozunk. Ez azt jelenti, hogy olyan módszereket és eszközöket fejlesztünk, amelyek a szoftverfejlesztőket segítik a mindennapi munkájuk során: támogatjuk a kódmegértést, az összefüggések felderítését, az információ kinyerését és a kód átalakítását is.

GyT: Mire fókuszál most a kutatólabor munkája?

T.M.: Az utóbbi években a kutatásunk leginkább arra fókuszál, hogy a szoftverek biztonságosabbak és energiahatékonyabbak legyenek. Vizsgáljuk, és módszereket adunk a fejlesztőknek ahhoz, hogy a technológia- és implementációs módszerek választása során ne csak a hatékonyságra és a gyors fejlesztési lehetőségekre gondoljanak, hanem tudatosan energiatakarékosra tervezzék a szoftvert, azaz csökkentsék a szerverek energiafelvételét az adott program futtatása közben. Egy másik fő kutatási kérdésünk a szoftverek biztonságának felderítése a forráskód alapján statikus elemzési módszerekkel. Ennek előnye, hogy még jóval a felhasználókhoz való kikerülés, vagyis aktív használat előtt, felfedezhetjük a biztonsági sérülékenységeket. A RefactorErl eszközére építve ipari partnerrel közösen olyan szolgáltatást építettünk ki, amely a legnépszerűbb fejlesztői környezetbe integrálva képes listázni az Erlang és Elixir-kódokban előforduló potenciális biztonsági réseket. Az általunk készített módszerek közvetlenül a szoftverfejlesztő számára hasznosak, ugyanakkor a szoftverek biztonságának és energiahatékonyságának kérdése közvetlenül az egész társadalmat érinti.

GyT: Melyik szakmai eredményére a legbüszkébb?

T.M.: Munkám során számos hazai és EU-s projektben is aktívan részt vettem. Különböző díjakat kaptam tudományos eredményeim és a tehetséggondozás terén elért aktív szerepem elismeréseként. Nagyon büszke vagyok rá, hogy a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tiszteletbeli professzori címet adományozott nekem, és az OTDT Mestertanári címét is elnyertem. Számomra különösen fontos, hogy az akadémiai utánpótlás biztosításában részt tudjak venni tehetséges hallgatók mentorálásával. 

GyT: Milyen elengedhetetlen emberi kritériumok szükségesek a szakmájához?

T.M.: Céltudatosság, kitartás, kudarctűrés, kináncsiság, elfogadás és megújulás.

GyT: Hogy néz ki a csapat, amellyel dolgozik?

T.M.: Jelenleg két oktató, három doktori hallgató és tizenöt hallgató dolgozik az általam vezetett kutatólaborban, de más tanszéki kutatócsapattal is van aktív együttműködésünk. Hetente tartunk csoportos projektmegbeszéléseket és egyéni konzultációkat is. Ezeken a megbeszéléseken az előrehaladás megbeszélése mellett helyet kap a közös problémamegoldás, valamint a felmerült kérdések megvitatása is. A megbeszéléseken nagyon fontos a támogató légkör. Itt egy lassabb haladás vagy elakadás nem jelenti azt, hogy elbocsátjuk a hallgatót; helyette segítjük, hogy a felmerült problémákat meg tudja oldani. 

GyT: Mi a legfontosabb készség, amit az egyetemi környezetből magukkal vihetnek a hallgatók?

T.M.: Az egyetemi labor a hallgatók számára fejlődési lehetőség. Szakmai fejlődésük mellett az úgynevezett soft skilljeik is fejlődnek, amelyek segítenek a későbbi ipari környezetbe való beilleszkedésben is. Megtanulják a saját munkájukat megfelelően bemutatni, határidőre ellátni a feladatokat, együtt dolgozni másokkal, kritikusan gondolkodni, valamint a kritikákat építő jellegűen megfogalmazni és elfogadni.

GyT: A kar nagyon jó ipari kapcsolatokkal rendelkezik. Ebből biztosan profitálnak a hallgatók.

T.M.: Mindamellett, hogy az egyetemen a hallgatók képzése egy központi feladat, fontosnak tartjuk a jó ipari kapcsolatok fenntartását is. Kutatólaborjainkban az ipari partnerektől jövő feladatok is megjelennek. Ezzel elérjük azt, hogy hallgatóink motiváltak és valós ipari feladatokon tudnak szakmai tapasztalatot szerezni már az egyetemi éveik alatt is. Az Ericsson-ELTE Szoftvertechnológia Laborának vezetőjeként és az ELTE Informatikai Karának Informatikai Kooperációs Oktatási és Kutatási Központjának igazgatójaként elmondhatom, hogy ez az egyik kulcseleme a kutatólaborjaink sikerességének.  Az Informatikai Karon több kutatólabor is működik, amelyek modellje STEM a Felsőoktatásban Díjat nyert 2014-ben. 

GyT: Érte bármilyen szakmai megkülönböztetés női mivolta miatt?

T.M.: Nem. Én úgy tapasztaltam, hogy ez a szakma nyitott, ahol az számít, ki mire képes, mennyire céltudatos, kitartó és szakmailag fejlődőképes. Ennek ellenére fontosnak tartom, hogy az informatikai és műszaki szakma kapcsán még létező nemi szerepekkel kapcsolatos sztereotípiákat leküzdjük és bátorítsuk a lányokat, hogy ezt a szakmát válasszák. Gyakran veszek részt kapcsolódó rendezvényeken, például április 23-án a Lányok Napja rendezvénysorozaton is előadtam.

GyT: Hogyan tudja összeegyeztetni a munkát a magánélettel?

T.M.: Két kisgyermek édesanyja vagyok, és mióta ők megszülettek, természetesen megváltozott a szakmai életem is. Alkalmazkodnom kellett az új élethez és meg kellett tanulnom a magánéletet és a szakmai életet megfelelő módon egyensúlyban tartani. Az én szakmám nagyon rugalmas időbeosztású. Korábban vagy hajnalban már a munkahelyen voltam, vagy csak délben kezdtem, és késő estig dolgoztam. Minden előfordult, amit persze ma már sokkal szervezettebben kell kezelnem. Az most is előfordul, hogy korán kezdek, és ilyenkor a férjem viszi a gyerekeket reggel oviba, de délután vagy este, amikor ők már nem valamilyen intézményben vannak, maximális figyelmet igyekszek fordítani rájuk, és olyankor már nem a munkával foglalkozom. Ennek lehet az a következménye, hogy még leülök dolgozni, amikor ők már alszanak, de hát egy nap csak 24 órából áll, nehezen jut mindenre idő, be kell osztani.

GyT: Van ideje kikapcsolódni?

T.M.: A munka, anyaság, mindennapi teendők hármasa mellett a kikapcsolódás számomra a családommal eltöltött aktív idő, ami lehet meseolvasás, legózás, szabadtéri játék, kreatív foglalkozás, vagy éppen valami izgalmas, régi vonaton való utazás.