A több mint 80 éves dán vállalatot egy egyszerű ácsmester, Ole Kirk Christiansen alapította 1932-ben. Az első üzemet szülőfalujában, Billundban állította fel. A vállalkozás csak két évvel később vette fel a dán leg godt – játssz jól – kifejezésből a LEGO nevet, és még újabb 12 év telt addig, míg az első műanyag játékok és építőelemek gyártását elkezdték. Az alapító fia, Godtfred Kirk Christiansen volt az, akiben felmerült, hogy az elemek konstrukcióján változtatni kell, rendszerbe kell őket foglalni, és magasabb minőségű, egymáshoz pontosabban illeszkedő kockákat kell gyártani.
Az általa felállított minőségi követelmény igen magas volt, és ennek köszönhetően az első igazi, már az ő elképzelései szerint 1958-ban legyártott elem még ma is tökéletesen illeszkedik a napjainkban készültekkel. A következő évtizedekben folyamatosan születtek az alap építőkockák mellett az új elemek, amikkel még változatosabb konstrukciókat lehetett építeni. Megjelentek a gumiabronccsal ellátott kerekek, a fény- és hangkeltő eszközök, az átlátszó elemek, később pedig, a hetvenes évek közepétől a kifejezetten tapasztaltabb „építőmestereket” megcélzó technikai elemek, amelyekből már valósághű, mechanikus és elektronikus funkciókkal rendelkező járműveket, robotokat, hidakat és épületeket lehetett készíteni, hiszen ne feledjük, hat darab egyforma, 2x4 centiméteres elemet 915 millió módon lehet összekapcsolni!
Ma már a LEGO sokkal több, mint egy szórakoztató játék. A tudományok és művészetek művelői egyaránt felhasználják munkáik során, de a hobbiépítők is egészen elképesztő, bonyolult alkotásokat hoznak létre, arról nem is beszélve, hogy a hétköznapi felhasználók is képesek egy kis kreativitással a mindennapokban is alkalmazható tárgyakat építeni belőle. James May, a világhírű Top Gear autós műsor egyik műsorvezetője például egészen odáig ment, hogy egy lakható házat épített magának LEGO kockák felhasználásával, amelyben nemcsak a falak, de a bútorok, ablakok, dísztárgyak, sőt még a zuhanyzó és a mellékhelyiség is LEGO-elemekből készült. A körülbelül 3 méter belmagasságú ház ezer önkéntes és 3,3 millió építőelem segítségével épült fel.
Természetesen az építőipar is „felfedezte” magának a dán gyár termékeit. Ez azt jelenti, hogy a cégek vagy csak „legósra” festik le épületeik zsaluzatát, vagy pedig az építőkockákat 20 szoros nagyításban betonból kiöntve építik fel a valós méretű műtárgyaikat. Míg az előző eljárásra a legjobb példa Martin Heuwold utcai művész produktuma (a németországi Wuppertal város Schwesterstrasse fölött átívelő hídját legósította), addig az utóbbit 2010-ben „kísérletezte ki” Andrew Lewicki építész. Ezeket a tartósabb építőelemeket használta fel Michael Jantzen mérnök is, aki 20 méter széles, 100 méter hosszú hullámzó formájú gyalogoshidat készített el ezekből a Lewicki-féle LEGO-elemekből, amelyet kísérleti jelleggel Colorado állam egyik autóútja felett tavaly fel is építettek.
Az amerikai mérnökön messze túlment Michiel de Wit és Filip Jonker művész-építész páros, akik a hollandiai 158 ezer lakosú Enschede város főterén 2011-ben szintén betonból kizsaluzott építőkockákból építették fel azt a 20 méter magas toronnyal megspékelt templomot, amely a Grenswerk Fesztivál fő attrakciójának számított. Az Abondantus Gigantus projektcímen futó beruházás kapcsán az ötletgazdák 608 darab, egyenként 1200 kilogramm súlyt kitevő, 80x40x160 centméter nagyságú építőelemet használtak fel.
A legnagyobb LEGO elemeket azonban nem itt, hanem a 2528 méter hosszú, 1890-ben felavatott skóciai Forth vasúti hídnál használták fel az építők. Persze, hogy az ellentmondást rögtön fel is oldjuk, a konzolos folyami átkelőt a XIX. században nem a dán építőkockák felnagyított másaiból, hanem 58 ezer tonna acélrúdból szegecselték össze, amelyeket több mint 18 ezer köbmétert kitevő gránitoszlopokon nyugszanak. A LEGO építőelemek egyébként úgy kerültek a hídra, hogy a 2006-os felújítást követően viccből a mérnökök a védőburkolatot „dánosították”, amelyet a rekonstrukció során leszedtek.
