1938-ban, tízévesen zsidó származása miatt koncentrációs táborba került, majd 1944-ben elszakították édesanyjától, Auschwitzba deportálták. 1945-ben, kiszabadulása után, az Egyesült Államokba emigrált, ahol belépett a hadseregbe. Szolgálati ideje alatt írógépeket javított. Miután leszerelt, egy írógépjavító műhelyben folytatta munkáját, mellette taxisofőrként is dolgozott. Az így befolyt pénzből, saját szerelőműhelyt nyitott New Yorkban, ám hamar rájött, hogy a gyártással sokkal többet lehet keresni.
1955-ben Kanadába, Torontóba költözött, ahol az Atlantic Acceptance Corporation nevű cég segítségével megalapította saját cégét, a Commodore Internationalt, amely már írógépek importálásával és előállításával is foglalkozott. A hatvanas években a nagy kereslet hatására a cégen belül új Commodore részleget hozott létre, amely asztali számológépek készítésével foglalkozott, és 1962-ben Commodore Business Machines néven bevezette papírjait a tőzsdére.
A vállalat Kanada legnagyobb irodagépgyártója lett. 1965-ben az Atlantic Acceptance Corporation csődöt jelentett, vizsgálat indult a cég ellen, őt is kihallgatták, de bizonyíték hiányában nem helyezték vád alá. Ezek után, a rossz sajtónak köszönhetően, a Commodore óriási veszteségeket könyvelhetett el. A cég a csőd szélén állt, ám 1965-ben Irving Gouldbefektető megvásárolta a Commodore részvényeinek 17 százalékát. Tramiel Japánban tanulmányozta a konkurenciát, az elektronikus számítógépes cégeket, és minden erőforrást az új termékvonalra irányított.
A gyors váltás meghozta gyümölcsét: 1969-ben a Commodore dobta piacra az első amerikai elektronikus zsebszámológépet, a C108-at, amelyet egy Texas Instruments által készített chip működtetett. Óriási siker volt, több ezer megrendelővel, de hamarosan megjelent a konkurencia, akik jóval olcsóbban adták az eszközöket. Az egyedüli megoldásnak a terjeszkedés mutatkozott: minden alkatrészt maguk gyártottak. Az első cég, amelyet Tramiel felvásárolt a MOS Technology volt.
A MOS (későbbi nevén Commodore Semiconductor Group) ekkorra már elkészítette a 6502-es mikroprocesszort, amely sokkal olcsóbb volt, mint az akkori vetélytárs, a Motorola terméke. 1977-ben elkészült a PET (Personal Electric Transactor) nevű számítógép, amely magában foglalta a monitort, a billentyűzetet és az adatbevitelhez nélkülözhetetlen magnót is. Hamarosan több millió dolláros megrendelések futottak be a Commodore-hoz. Ahhoz azonban, hogy a cég piacvezető maradhasson, jelentős árcsökkentést hajtottak végre, és a PET továbbfejlesztését tűzték ki célul.
Úgy döntött, hogy készít egy színes kijelzős számítógépet, amely hihetetlenül alacsony árával elsősorban a játékosokat és a hobbifelhasználókat célozta meg. A VIC-20 1981-ben került piacra. Nem járt hozzá monitor, csak egy kimenet, utódja fő újdonsága a 64 Kbyte memória és a továbbfejlesztett grafikus chip volt, amely kizárólag a megjelenítést végezte, a hangképzés egy másik chip feladata volt. Az új gép 1982-ben készült el, ez volt a Commodore 64. Tramiel azt vallotta: a tömegeknek kell számítógépet építenünk, nem a gazdagoknak.
A C64 a történelem legsikeresebb személyi számítógépe, több mint 22 millió példányt adtak el belőle, bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is. Később piacra dobták a SX64-et, a C64 mobil változatát, a világ első hordozható számítógépét. 1984-ben Tramiel kilépett a saját maga alapította cégből, és a konkurenciához, az Atari céghez került, ahol időben és árban sikerült lehagynia korábbi cégét. 2012. április 8-án hunyt el Kaliforniában.
