A GyártásTrend és a PPH Media által elindított Urban Tech & Smart City Awards célja, hogy bemutassa és elismerje a magyarországi városi innovációkat és smart city megoldásokat, valamint elősegítse a jó gyakorlatok, szakmai tapasztalatok megosztását.
A részletekről és a jelentkezésről az urbantechawards.hu/ oldalon lehet tájékozódni.
A következő hetekben megszólaltatjuk a szakmai zsűri tagjait, hogy mondják el, mit várnak a versenytől, milyen pályázatokra számítanak, milyen trendeket látnak a saját szakterületükön. Korábban kétrészes cikksorozatban mutattuk be a zsűrit, az I. rész ezen az oldalon, míg a II. rész itt érhető el.
Ezúttal Orbán Kristóf, a Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium okosváros-szakértője válaszolt kérdéseinkre.
Egyre nagyobb hangsúlyt kap a funkcionális várostérségek és a többközpontú térstruktúra összekapcsolása. Ön hogyan látja, a hazai települések és régiók mennyire tudják lekövetni ezeket a nemzetközi trendeket, és milyen fázisban tart ma Magyarországon az okostérség-koncepció gyakorlati megvalósítása?
Orbán Kristóf: A különböző léptékű funkcionális várostérségek – és napjainkra már a funkcionális vidéki térségek is – egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a nemzetközi tudományos szférán túl a szakpolitikában is. Szerencsére hazánkban is kezd beszivárogni ez a megközelítés a vezetői döntéshozatalba. A térrendszereink okosabbá tétele előtt azonban ma még sok mentális és jogi fal emelkedik. A településeink szétaprózódott és az „ezeréves” megyéink meghaladott közigazgatási és választójogi keretrendszerétől nagyon eltávolodott a mindennapok valós térhasználatának léptéke, términtázata. A jelenlegi struktúrában a települések, megyék vezetői nem érdekeltek a funkcionális térségi megközelítések, a hálózatosodást előmozdító társulások alkalmazásában. A formális térstruktúráink funkcionalitást megközelítő átszervezése nélkül pedig elég nehéz okos térségekről beszélni, mivel már eleve az okosítás tárgyai, szereplői is tévesen kerülnek ez által meghatározásra. Ez olyan, mintha egy gyermekekre méretezett MRI-vel próbálnánk egy időközben felnőtt páciens testét átvilágítani, és jobb híján tetszőlegesen vizsgálgatnánk egy-egy szervet, vagy két egymás melletti fél-fél szervet, és az alapján próbálnánk külön-külön diagnózist felállítani, beavatkozni, orvosi konzílium nélkül. Szóval mondjuk úgy, hogy okos térségeink kilövésre felkészülő állapotban vannak.
Fejlesztéspolitikai és osztályvezetői tapasztalata alapján melyik hazai iparágban vagy közszolgáltatási szektorban látja jelenleg a legfejlettebb, leginkább piacérett okosmegoldásokat, és hol van a legnagyobb szükség azonnali technológiai felzárkózásra?
Orbán Kristóf: Sajnos e tekintetben sem beszélhetünk túl előrehaladott pozíciókról. A hazai k+f+i szféra, az egyetemek és vállalatok integráltsága meglátásom szerint ugyancsak gyerekcipőben jár. Hogy egy kicsit hazabeszéljek, és a volt munkahelyemhez, a Lechner Tudásközponthoz, illetve kedvenc okosváros területemhez, a légimobilitáshoz kapcsolódó példákat mondjak: a távérzékelés terén (mint közszolgáltatásban) talán nincs akkora lemaradásunk.
Az is kijelenthető, hogy a mezőgazdasági dróntechnológia hazai piaci képviselői nemzetközi szinten is megállják a helyüket.
Emellett különböző tematikájú szoftverfejlesztések, geotermikus fűtési rendszerek, az okosotthonokat, okos környezetet eredményező építészeti megoldások, ingatlanfejlesztések, az okos közösségek kialakulását szolgáló analóg és digitális megoldások terén is lehet találni érdemi magyar próbálkozásokat, fejlesztéseket.
Korábban fontos kutatásokat végzett a várostérségi légi mobilitás területén. Számít-e idén olyan úttörő pályázatokra, amelyek már a harmadik dimenziót – a dróntechnológiát vagy az autonóm légi szállítást – is integrálják a hazai városi logisztikába, közszolgáltatásokba, vagy ez még itthon kevésbé kivitelezhető?
Orbán Kristóf: Bár én lennék a legboldogabb, ha sok pályázat érkezne be az AAM (advanced air mobility) okoslogisztika kategóriában, sajnos jelenleg az a helyzet, hogy hazánkban az alsó légtér használatának szabályozásai, a szállító drónok, légitaxik és azok használatához szükséges légi és földi infrastruktúra fejlesztések még gyerekcipőben sem járnak. Meglepő módon az űripari fejlesztések elfogadottabbak, reálisabbnak tűnnek a magyar társadalom számára, mint például a légitaxik, szállító drónok, vertiportok, légi menedzsment központok, légtérirányító és önvezető rendszerek, szoftverek fejlesztése. A nagyobb baj, hogy nemcsak a közszférától, hanem egyelőre a hazai vállalati, alkalmazott kutatói szférától is idegenek ezek a megoldások. De bízom benne, hogy sok jelentkező rám cáfol, mivel ezen a téren akár egyik hónapról a másikra is berobbanhatnak újabbnál újabb szereplők, akár a startup szférából is.
A verseny kiemelten kezeli a mérhető eredményeket és a fenntarthatóságot. Ön szerint mitől lesz egy okosváros-projekt több mint egy pilot projekt? Milyen feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy egy jó pályázat országosan is adaptálhatóvá és skálázhatóvá váljon az egyes települések számára?
Orbán Kristóf: A kísérleti projektek, pilot programok sajátossága, hogy kevés projekt vagy csak néhány projektelem lesz csupán, ami tovább vihető szélesebb körű hasznosításra. Ugyanakkor számos kudarcos elem is értékes lehet, ha azt mérjük, detektáljuk, és a hibák azonosítását felhasználjuk további fejlesztésekhez, vagy legalább későbbi akadályok kiküszöböléséhez. Talán éppen ettől, a mások hibájának tanulságait is beépítő működéstől, a konkretizált célrendszertől, a tesztelési fázison történő túljutástól lehet több egy érett okosváros rendszer egy pilottól. Ugyanakkor ideális esetben minden okosváros projekt valamilyen pilottal kezdődik, mert ez világíthat rá – még rendszerint tét nélkül –, hogy egyáltalán mit is mérjünk, mi alapján skálázhatjuk, adaptálhatjuk az adott rendszert, hogyan találjuk meg az ideális terepét az adott okosmegoldásnak, hogyan, milyen szereplők közreműködésével vezethetjük azt be, milyen peremfeltételeknek kell rendelkezésre állniuk a gazdaságos, fenntartható működéshez. Ha valamit mégis muszáj kiemelni, az számomra a rugalmasság és az interoperabilitás, vagyis a változási és összetett kapcsolódási képesség, amelyek bármely okosrendszer esetében garantálják a hosszabb távú és integrált használhatóságot.
Borítóképünk illusztráció, fotó: Adobe Stock
