GYT: Februárban fogadta el az Európai Unió felkérését, hogy idehaza és más európai fórumokon nagykövetként képviselje a kreativitás érvényesülésének ügyét. Milyen feladatokat jelent ez pontosan, és milyen célt szeretnének vagy lehet elérni ezzel a misszióval?

RE: Egyik alapvető feladatunk, hogy a kreativitás fontosságát, értékét mutassuk be rendezvényeken, fórumokon. A másik teendőnk, hogy közösen, a nagykövetekből álló testületként megfogalmazunk egy kiáltványt, amelyet európai döntéshozókhoz juttatunk el. Ebben megállapításokat teszünk a kreativitás gondozása, kibontakozása és az innováció területén tapasztalt problémákkal kapcsolatban.

GYT.: Milyen fogadtatásra számítanak?

RE.: Értelemszerűen arra számítunk és számítok, hogy az európai döntéshozó fórumokon a korábbinál nagyobb odafigyelést kap a kreativitás ügye. Optimista vagyok, így ennek reális esélyét látom.

 

RE: A kreativitás és az innováció súlya, értéke alapvetően kultúrafüggő. Azt, hogy egy adott kontinensen vagy országban mennyire becsülik az újító szellemet, nagyon nehéz lenne megmondani, hiszen egy-egy társadalmon belül is eltérő lehet a kreativitás és az innováció fontosságának megítélése. Jó mérce lehet azonban a gazdaságban betöltött szerepük. A piacgazdaságokban tisztán megmutatkozik, hogy az ötleteket, innovációkat mennyire hagyják kibontakozni, magyarán mondva termékké, eljárássá válni, illetve mennyire ismerik fel azt, hogy egy-egy találmány, megoldás az egyének, közösségek, vagy egész társadalmak számára milyen hasznot, előnyöket hozhat. Megítélésem szerint Magyarországon a piacgazdaság még nem működik olyan hatékonysággal, mint azokban az országokban, ahol a piac, a reálgazdasági folyamatok működése, fejődése töretlen volt. Magyarországon – sok vadhajtással – ez még kialakulóban van. Idő kell hozzá, hogy a szerepek és az értékek helyükre kerüljenek, vagyis ez generációs kérdés is.
A kreativitás egyénhez kötődő látásmód, szemléletmód, képesség és tevékenység. Ezen a területen Magyarország nincs rossz pozícióban, legalábbis semmivel sincs rosszabb helyzetben, mint más országok. Az innováció társadalmasított folyamat. Ennek a folyamatnak pedig sok résztvevője van vagy lehet, de jellemzően csapatmunka. Ehhez elengedhetetlen a megfelelő infrastrukturális, pénzügyi háttér. Ezen a területen több szempontból sem vagyunk az élvonalban. Például azért, mert az innovációs folyamatok egyre drágábbak, a technológiák alakításának, fejlesztésének költségigénye egyre nagyobb, éppen ezért a sikerekhez elengedhetetlen a pénzügyi, oktatási, kutatási, ipari lehetőségek széles spektruma. Közhely, de attól még tény, hogy Magyarország kis ország. Ebben az esetben ez abban mutatkozik meg, hogy az említett széles spektrum idehaza nem létezik, ezért arra kell vagy kellene törekedni, hogy a spektrum meglévő szeletét „megtaláljuk” és azt erősítsük, így egyes területeken lehet esélyünk a sikerrel záruló innovációs folyamatok véghezvitelére.

GYT.: Ehhez mire van feltétlenül szükség?

RE.: Leginkább együttműködésre. Az együttműködési képesség és a valódi együttműködések kitörési pontot jelenthetnek. Mind több hazai kutatónak, feltalálónak, szakembernek kellene részt vennie nemzetközi innovációs tevékenységekben, tehát a saját tudásunkat, képességeinket hozzátenni a fejlesztésekhez. Amennyiben részt tudunk vállalni ezekben a folyamatokban, akkor már jó eredményt értünk vagy érhetünk el, és nem feltétlenül azon kell gondolkodni, hogy hol teszik fel az i-re a pontot, hol kap csomagolást egy adott termék. Tehát az a döntő, hogy az innovációs folyamatokba minél több magyar szereplő kapcsolódjon be, és ezzel – az aktuális fejlesztési eredmények mellett – az innovációt segítő kultúra itthoni kialakítása ügyében is előrébb juthatunk. A felnövekvő alkotó, tudós társadalomnak erre most minden eddiginél nagyobb esélye van a határok kinyílásával, a korábbi mobilitási, együttműködési akadályok megszűnésével. A gazdaság globalizációja ezt is magával hozta, az alkalommal pedig feltétlenül élni kell.

GYT.: A felnövekvő generációkról beszélt. A jövő, vagy akár már a jelen tudósai, feltalálói iskolapadokban ülnek. A hazai oktatási rendszer mennyire értékeli és támogatja a kreativitást?

R.E.: Nagyon fontos lenne, hogy az oktatás teljes folyamatában érvényesüljön az a szemlélet, amely a kreativitást értékként kezeli. Nem szabadna, hogy ez a hasznos látásmód vagy megközelítés elitiskolák, haladó pedagógiai rendszerekkel dolgozó intézmények privilégiuma legyen, hanem valamennyi iskolában, mindenki számára érvényesülnie kellene. Lényeges, hogy az iskolai oktatás ne kész, „ismeretkonzervek” átadásában merüljön ki, hanem sokkal inkább az ismeretek megszerzésének és használatának technikáit tanítsa, illetve fejlessze a képességeket.

Szabó Márton