GyártásTrend: 25 éve dolgozik a BorsodChem Zrt.-nél vegyészmérnökként. Jelenleg milyen feladatkört lát el pontosan?

Réti Tímea: Ötödik éve irányítom a Klóralkáli Kiszerelést, amely egy olyan egysége a vállalatnak, ahova csővezetékeken keresztül beérkezik több üzem klóralkáli terméke (sósav, nátrium-hidroxid és nátrium-hipoklorit oldat), s mi ezek kitöltésével foglalkozunk. Vagyis nagyjából tízezer közúti és hétezer vasúti tartálykocsi ellátását biztosítjuk. A tárolás, kitöltés szervezése, szervezet irányításával kapcsolatos teendők mellett a vevői igények kielégítése az én feladatom, tehát ha a specifikációtól eltérő minőségű terméket kér egy ügyfél, akkor annak biztosításával is én foglalkozom. Továbbá a termelés tervezésének támogatását, a minőségellenőrző- és menedzsmentfolyamatokat is ellátom. 

GyT.: Összetett feladatkört komplex látásmódot kíván. Mit szeret legjobban a munkájában? 

R.T.: Szinte minden hét új kihívásokat tartogat számomra, folyamatosak a fejlesztések, jelentős projektek valósulnak meg a vállalatnál. 20 évig technológusként dolgoztam a Klór Termelés szervezeti egység területén. Volt lehetőségem új üzemek tervezésében, kivitelezésében és azok üzembe helyezésében is részt venni. 
A szakmai fejlődés mellett a jó munkahelyi légkör is nagyon fontos számomra, hisz a napunk jelentős részét a munkahelyünkön töltjük. Szerencsésnek érzem magam, hogy a kollégákkal mindig sikerült jó kapcsolatot kialakítanom. 

GyT.:  Milyen változások történtek a szakterületén azalatt a hosszú idő alatt? 

R.T.: Az automatizálás fejlődésével, az IT-eszközök használatával jóval több információ, adat áll rendelkezésünkre. Az adatok elemzése, folyamatok optimalizálása mindennapi feladatunkká vált, emellett jóval nagyobb hangsúlyt fektetünk a biztonságos munkakörülmények kialakítására és a környezetvédelemre.

GyT.:  Hogyan őrzi meg szakmai kíváncsiságát, motivációját a szervezeten belül?

R.T.: Szeretek tanulni, szeretem a kihívásokat és nem adom fel könnyen. Mindig fontosnak tartottam, hogy az adott feladatkörömhöz tartozó kompetenciáimat fejlesszem, és ebben mindig támogatást kaptam a vezetőimtől.
A mindennapi munkám során változatos, technológiai, biztonságtechnikai, humán, minőségbiztosítási, logisztikai kérdéseket is meg kell oldanom, ezt sokszínűvé teszi a mindennapokat. Legjobban a munkafolyamatok elemzésével, fejlesztésével szeretek foglalkozni, az motivál igazán. 

GyT.:  Mire a legbüszkébb az elmúlt időszakból? 

R.T.: A kollégákkal folyamatosan a technológia és az üzemi terület fejlesztésén dolgozunk. Büszkeséggel tölt el, hogy amikor körbejárok a területen, én is látom a változást, az elmúlt évek kitartó munkájának köszönhetően a végrehajtott projektek és fejlesztések eredményeit. Különösen jó érzéssel tölt el, amikor a visszatérő látogatók is elismerésüket fejezik ki, hiszen látják a fejlődést, a pozitív változásokat.

GyT.: Milyen kihívásokkal kellett megküzdenie ezalatt a negyed évszázad alatt akár szakmailag, akár a munka-magánélet egyensúlyát tekintve? 

R.T.: A munka és a magánélet összehangolása nem könnyű feladat, és nem is sikerül mindig tökéletesen. Három gyermekem van, az otthoni feladatok is egész embert kívánnak. Igyekszem úgy beosztani az életemet, hogy a családdal töltött időben teljes emberként tudjak velük lenni. A férjem szintén a BorsodChemnél dolgozó vegyészmérnök, így jobban rálátunk egymás munkájára. Ez segít egyensúlyozni az otthon és a munkahely között. Elosztjuk a feladatokat, vannak időszakok, amikor ő, van, amikor én vállalok nagyobb részt a család körüli teendőkből. 
A munkámban a vezetői megbízás volt az eddigi legnagyobb kihívás. A menedzsment másféle gondolkodást igényel. Rengeteget tanultam, és tanulok a mai napig, hogy a szükséges képességeimet fejlesszem. Ebből a szempontból a 2023-as évet érzem eddig a leghasznosabbnak, mert nagyon fontos tapasztalatokat szereztem. 

GyT.: Hogyan választotta a vegyészmérnök pályát, kik inspirálták a természettudományokban való elmélyülésre? 

R.T.: Édesapám eredeti végzettsége vegyésztechnikus volt. Középiskola előtt álltam, amikor a 20 éves érettségi találkozójára készült. Így került képbe a vegyipari technikum, onnan pedig egyenes út vezetett a Veszprémi Egyetemre (ma Pannon Egyetem). A kémia szeretetét volt osztályfőnökömnek, későbbi kémia tanárnőmnek köszönhetem. A középiskolában kiváló mérnök tanárnőim voltak, akik megmutatták, hogy nőként is lehet sikeres az ember műszaki területen. 

GyT.: Milyen volt 25 éve nőként elhelyezkedni egy nagyvállalatnál mérnökként és milyennek látja most ugyanezt a helyzetet? Lát-e különbséget a környezet részéről a női mérnökökkel kapcsolatos attitűdben? 

R.T.: Sem pályakezdőként, sem azóta nem éreztem, hogy bármilyen nemi megkülönböztetés ért volna a pályán. A vállalatnál akkor is, és most is egyformán kezelik a nőket és a férfiakat. Szakmailag megkaptam ugyanazokat a lehetőségeket, mint a férfiak. Mégis, amikor vezetői pozícióba kerültem, aggódtam amiatt, hogy elfogad-e majd a férfiakból álló kollektíva, amit irányítanom kell. Nagyon sokat jelentett, hogy első perctől kezdve azt éreztem, támogatnak. Ez adta meg azt a magabiztosságot, ami átlendített a kezdeti nehézségeken.
Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom, hogy amikor a munkámat végzem, elsősorban a mérnököt lássák bennem, ne azt, hogy nő vagyok. A munkám során a döntéseimet mérnökként kell meghoznom. 

25 év alatt nagyot változott a világ, minden területen felgyorsult az élet. Úgy gondolom, ma nehezebb a helyzetük a kezdő kolléganőknek. A világ magasabbra teszi a mércét velük szemben, azt sugallja, hogy minden percben tökéletesnek kell lenniük az élet minden területén. Gyors karrier, előléptetés, tökéletes párkapcsolat, tökéletes anyaszerep… Pedig amikor egy nő a családalapítás mellett dönt, az egyben azt is jelenti, hogy szakmai fejlődését, karrierjét félre kell tennie egy időre. Ez nem mindig könnyű döntés. Fontosnak tartom, hogy támogassuk a fiatalokat ennek az egyensúlynak a megtalálásában, és osszuk meg velük az ezen a területen szerzett tapasztalatainkat. 

GyT.: Milyen kihívások motiválják, mi foglalkoztatja most szakmailag leginkább?

R.T.: Az iparban egyre nagyobb kihívást jelent a szakember-utánpótlás. Éppen ezért szeretném az egységen belül az utánpótlás betanításának gyakorlatát fejleszteni, 2024-re ez az egyik fő célunk. Tapasztalataink szerint a jelenlegi szakképzés nem garantálja azt a szemléletet, amely az üzemünk számára szükséges – ez egy veszélyes anyagokkal dolgozó üzem. Éppen ezért a betanításkor sokkal több feladatunk van, mint az ideális lenne, alapfogalmakat kell megtanítunk, személetet kell formálunk – ez saját érdekünk. Célunk tehát az idei évre egy olyan betanítási rendszer kialakítása, amellyel átadjuk és fent is tartjuk a szükséges tudást a belépő és a meglévő munkavállalóink számára is. 

GyT.: Mindez a meglévő feladatok mellett egy újabb kihívás. Mivel töltődik fel szabadidejében? 

R.T.: A legkisebb fiammal nagyon sokat kirándulunk. 10 éves, és nagyon jó szeme van a világ csodáira. Legyen az szitakötő, hópehely, vártorony, meglátja a szépséget mindenben. Megáll, rácsodálkozik. Ezek a közös kirándulások kapcsolnak ki igazán.