Tehetséges nők az iparban című, a Continental-lal közösen indított sorozatunkban olyan, az ipar területén tevékenykedő sikeres nőket mutatunk be, akik jelentős értéket tudtak teremteni, karrierútjuk tanulságos és példaértékű lehet mások számára is. Márk Anett saját bevallása szerint az ABB-nél nőtt fel, hét éve még egyetemistaként került a céghez, de kíváncsiságának, motivációjának és nyitottságának köszönhetően a robotika legfiatalabb kollégájaként, a szervizcsapatot vezeti. A maximalizmusából nehezen enged, a leghasznosabb női tulajdonságként a szervezettséget említi és megtanulta, hogy a komfortzónából való kilépés kimondottan jó is lehet. 

GyártásTrend: Pályaválasztásod során miért esett a választásod a mérnöki karra, volt valaki a környezetedben, aki erre a pályára inspirált? 

Márk Anett: Engem abszolút az élet sodort ebbe az irányba. Amikor gimnáziumban dönteni kellett az irányokról, a felvi.hu-n végigmentem a lehetőségeken és mivel reáltárgyakból - főleg matekból - mindig is jó voltam, így találtam meg a műszaki menedzser képzést. A mérnöki vonal akkor még nagyon idegennek tűnt, ez viszont egy optimális kombináció volt. Később rájöttem, hogy ez mégsem olyan elképzelhetetlen, mint amilyennek tűnik, így aztán munka mellett egy gépészmérnöki mesterképzést is abszolváltam.  

GyT.:  Az ABB-nél évek óta működik az egyetemistáknak meghirdetett Női Mentorprogram, te is ezáltal kerültél a céghez? 

M.A.: Bár már 2016-ban is létezett a program, én egy diákszövetkezet által meghirdetett állásra jelentkeztem, ami oktatásszervezésben való segítséget, adminisztratív és back office tevékenységet takart. A diákpozícióban még bőven akadt kihasználatlan kapacitásom, ezért folyamatosan kérdeztem, hol tudok még besegíteni és egyre több dologba beleláttam. Az eredetileg 3 hónapos szerződésemet meghosszabbították, és sokkal inkább a támogatói területen dolgoztam. A műszaki menedzser alapdiplomám megszerzése közben az akkori vezetőm javasolta, hogy szerviz-értékesítő mérnökként folytassam pályámat. Először meglepett, nem sokat tudtam a munkakörről, de belevágtam, és diploma után már főállásban itt dolgoztam. A főnökeim lehetőséget adtak, hogy saját magamra formálhassam ezeket a folyamatokat, és bár már a termékek, szolgáltatások mind ismerősek voltak, ennek ellenére mély víz volt. 
Második értékesítőként jöttem ide, de az első elment, így én lettem az, aki az újonnan érkezőket is betanította, miközben én magam is rengeteget tanultam a folyamat során. Két évvel ezelőtt pedig felkértek a szervizvezetői pozícióra, amit azóta is betöltök. 

GyT.:  Jelenlegi pozíciódban mik a legfontosabb feladataid az ABB-nél? 

M.A.:  Az ügyfelekkel való kapcsolattartás továbbra is a munkám része maradt, de sokkal inkább abban támogatom a kollégák napi operatív munkáját, hogy az ügyfeleket minél hatékonyabban ki tudjuk szolgálni. Tanácsokat adok, bizonyos kérdésekben közösen döntünk, emellett az ideális munkakörnyezetük megteremtésében segítek, tréningek szervezésével, eszközök beszerzésével, az infrastruktúra kialakításával. Munkám nagy része még a külföldi ABB központok felé való riportálás, valamint a kommunikáció a külföldi kollégákkal és vezetőkkel. 

GyT.:  Mindennapi munkád során mely feladatokat/kihívásokat élvezed a leginkább? 

M.A.:  Nagyon szeretek szervezni, csapatépítőket, tréningeket megvalósítani, és ezt a hozzáállást rá tudom húzni a napi munkámra is, például a problémák megoldása kapcsán. Azt is élvezem, amikor nem rövid-, hanem a munkánkat hosszabb távon befolyásoló megoldásokat kell találni. Ilyenkor megnézem a lehetőségeinket és utánajárok a külföldi jó gyakorlatoknak, hogy felismerjem, mennyi potenciál van még bennünk - ne csak álmodozzunk, hanem vizionáljunk is. 

GyT.:  Mi volt az elmúlt évek legizgalmasabb/legemlékezetesebb kihívása? 

M.A.:  A legfőbb kihívás az ebbe a pozícióba való kerülés volt. A mai napig én vagyok a legfiatalabb a robotikán, illetve olyan kollégák felettese lettem, akikkel eddig is együtt dolgoztunk, és a szerviz-csoportvezetőnek is vezetője lettem. Ki kellett építeni azt a bizalmat, hogy ezt el tudják fogadni. 

GyT.:  Mit tartasz a legnagyobb sikerednek? 

M.A.:  Leginkább azokat, amelyek nem apró, napi sikerek, hanem hosszabb távon is érezhető jó megoldások. Ilyen volt például, amikor néhány hónapja egy kolléganő visszatért szülési szabadságáról és nem volt a robotikán nyitott pozíció. A csehországi mentorom segítségével megszereztem a global csapat támogatását abban, hogy számára új pozíciót nyithassunk, így visszatérhetett abba a csapatba, ahonnan elment. 

GyT.:  Mit tanultál eddig és milyen területen szeretnéd még fejleszteni magad? 

M.A.:  Nagyon fiatalon kerültem a céghez, 20 éves gyakornokként nagyon könnyen és gyorsan fejlődik az ember, kommunikációban, magabiztosságban épp úgy, mint a szakmai kérdésekben. Voltaképp én itt és velük nőttem fel. Rettentően kritikus és maximalista vagyok magammal szemben, ezért nem tudom az „elég jót“ megtanulni. Emellett szeretnék olyan munkakörnyezetet kialakítani, ami lefedi az angol „organised“ szó jelentését, vagyis jól szervezett rendszerekben való dolgozást jelent. 

GyT.:  Ezen a területen mennyiben gondolkodik másként egy fiatal nő, mint egy tapasztaltabb férfi kolléga? Milyen tulajdonságaidnak veszed kimondottan hasznát? 

M.A.:  Ahogy más nők, én is az empátiát említeném első helyen, de igazából pont ugyanabban gondolkodunk másként, mint ahogy az élet más területein is másképp látjuk a világot. Nekünk például fontosabb a kapcsolatok minősége, főleg a bizalom kiépítéséhez csapaton belül. A női gondolkodás azonban nekem a rendszerezettebb gondolkodást jelenti - ahogy egy családban is az anya tartja fejben a napirendeket és ő szervezi a többiek életét. 

GyT.:  Bár ma már sokkal elfogadottabb a nők jelenléte a műszaki területeken, még mindig sok tabu és tévhit övezi. Te miért és hogyan ajánlanád más nőknek is a mérnöki pályát? 

M.A.:  Miért ne próbálnák ki magukat? Én nagyon örültem volna, ha nekem valaki gimnáziumban elmondja, hogy a gépészmérnök ugyan fiúsan hangzik, de a rendszereket, a folyamatokat a nők is jól átlátják. Ha például valaki jól rajzol, de nem szeretne művészi pályára lépni, szintén komoly lehetőségei vannak mérnökként. Nekem nem volt a környezetemben műszaki szakember, aki befolyásolhatott volna, így korábban odáig sem jutottam el, hogy egyáltalán megnézzem a lehetőségeket és rájöjjek, hogy nemtől függetlenül bárkiből lehet bármi. Jó lenne már a gimnáziumban elmagyarázni, hogy mérnöknek lenni nem fiús dolog (bár igazából az sincs definiálva, hogy mit tartunk fiúsnak) és bárki megtalálhatja magát ezen a pályán. 
Maga az ABB is sokat tesz Női Mentorprogramja keretében, hogy egyetemista lányoknak mutassa be a műszaki pálya sokszínűségét. Ezt Magyarországon lokálisan csináljuk, és itt voltam már mentor. De az ABB-nek van egy belső mentorprogramja is, itt viszont mentoráltként vettem részt, egy éven keresztül.

GyT.: Még csak a pályád elején jársz, de már csapatot vezethetsz. Milyen karrierterveid vannak közép- és hosszútávon? 

Nagyon szeretek előre tervezni, de az ABB megmutatta, hogy ez sokszor felesleges, hiszen nálam mindig az élet alakította a cégen belüli továbblépéseket. Ezek ugyan nem maguktól hullottak elém, de a célom mindig egyszerűen annyi volt, hogy a lehető legjobban végezzem a munkám. Nem hiszek a sorsszerűségben, de rugalmasnak és nyitottnak kell maradni, hogy a flowval együtt tudjunk haladni és utat engedjünk a lehetőségeknek. Úgy érzem, hogy a maximalizmusom mindig megtérül, még ha nem is feltétlenül abban a formában, ahogy elképzeltem, hanem néha akár a komfortzónán kívül.