hero
Juhász Imre 2022. február 09. 07:00
Németország lassított
A koronavírus-válság nyomán lefékeződött az innovációs tevékenység

Egy, a mannheimi székhelyű Európai Gazdaságkutatási Központ (ZEW) által készített és a Handelsblatt által ismertetett tanulmány szerint 2020-ban, a koronavírus-járvány első esztendejében figyelemre méltó hátrány érte a német gazdaság innovációs tevékenységét.

Tíz éve, gyakorlatilag a 2008/2009. évi pénzügyi és gazdasági világválság óta először fordul elő, hogy a Németországban innovációra fordított források csökkentek: 3,6 százalékkal, 170,5 milliárd euróra estek vissza. Az innovációra fordított kiadások csökkenését kiváltó takarékoskodás mindenekelőtt olyan hightech-ágazatokat érintett, mint a gép- és berendezésgyártás.

Az innovációs tevékenység oroszlánrészét kitevő kutatásra és fejlesztésre 6,3 százalékkal kevesebbet fordítottak, mint egy évvel korábban. A visszaesés mértéke „Olaszország kivételével sehol másutt nem volt olyan erős, mint nálunk, sőt az Európai Unió tagországai kétharmadában ezek a kiadások nem is csökkentek, hanem tovább emelkedtek“, idézi a Handelsblatt Christian Rammert, a ZEW szakértőjét. (Az eredeti cikkhez mellékelt grafikon szerint 2020-ban Portugáliában 15,3, Görögországban és Szlovákiában egyaránt 6,5, Finnországban 5,4, Hollandiában 4,3, Írországban 4,1, Belgiumban és Svédországban egyaránt 3,8, Magyarországon 3,6, míg Lengyelországban 3,4 százalékkal emelkedtek az innovációs célú ráfordítások; abban pedig, hogy ez az Európai Unió átlagában 1,5 százalékkal csökkent, meghatározó szerepet játszott a német és az olasz mutató 6 százalékpontot meghaladó mértékű visszaesése.) 

Németországnak a világ csúcstechnológiát exportáló nemzetei sorában elért részaránya 1990 óta csaknem megfeleződött, miközben Kína folyamatosan tör előre. Ennek oka többek között – ahogy arra egy, a Bertelsmann alapítvány által nyilvánosságra hozott tanulmány szerzői is rámutattak – a termelékenység emelkedésének hosszú idő óta tapasztalható lassulásában keresendő.

Bettina Stark-Watzinger (FDP) szövetségi kutatási miniszter ugyancsak a Handelsblattnak adott nyilatkozatában sajnálatát fejezte ki az innovációra fordított kiadások fentiekben jelzett visszaesése miatt. Németország ugyan még mindig innovációs országnak számít, ezzel együtt azonban egy trendfordulónak lehetünk tanúi.

2021-re a német vállalatok – az előző évi bázishoz képest – innovációra fordított kiadásaik 2,1 százalékos emelésével számoltak, a ZEW szakértője szerint azonban kérdéses, hogy ez a terv megvalósult-e és a cégek valóban növelték-e kutatási célú kiadásaikat. „A bizonytalanág még sosem volt ilyen nagy“, állapította meg a ZEW szakértője.

Az innovációs célú kiadások visszaesésével 2020-ban nem elkezdődött, hanem folytatódott az az általános, csökkenő tendenciát mutató trend, amely már 2019-ben, a konjunktúra akkori lanyhulásával megkezdődött. „Az ágazatok nagyon világosan két részre oszlottak: valamennyi IT-ágazat növelte innovációs célú kiadásait, miközben olyan klasszikus, csúcstechnológiát képviselő ágazatokban, mint a közútijármű-gyártás, a gép- és berendezésgyártás, valamint a villamosipar, jelentős megtakarításokat hajtottak végre az innováció rovására“, írja Christian Rammer az egyes ágazatok innovációs tevékenységéről szóló összefoglalójában.

Differenciált visszafejlődés

Miközben az ipari szektor 2020-ban csaknem 5 százalékkal csökkentette innovációs költségvetését, a szolgáltatói szektor kiadásai a 2019. évi szinten maradtak. Mivel azonban az ipari szektor innovációra fordított kiadásai elérték a 127 milliárd eurót és a szolgáltatói szektor kevesebb, mint 44 milliárdot fordított erre a célra, az ipar az, amely jelentősen meghatározza az általános gazdasági fejlődést. Ráadásul – mint Christian Rammer fogalmazott – az iparnál tapasztalható visszaesés különösen negatív hatásként jelentkezhet, „mert a vállalatoknak hosszabb időre lesz szükségük a válság után újra emelkedő kereslet kielégítésére“, „s gyakran egy év is eltelik ahhoz, hogy az új termékeket piacra tudják dobni“.

Az innováció lefékeződése növekedési veszteségekhez vezet

A kölni IW gazdaságkutató intézet szerint a csökkenő vagy egyszerűen alacsony szinten tartott innováció drámai következményekkel járhat, mivel „a Németország előtt álló olyan hatalmas kihívások, mint a demográfiai változások, a dekarbonizáció és a digitalizáció, valamint a deglobalizációs folyamatok egyszerre és kölcsönösen hatnak egymásra, és veszélyeztetik a német vállalatok üzleti modelljét“, idézi a Handelsblatt Axel Plünnecke, az IW szakértője véleményét.

Németországnak a nemzetközi innovációs versenyben való növekvő lemaradása nem újkeletű, ahogy arra már a Német Ipari Szövetség (BDI) egy, a közvetlenül a koronavírus-válság kitörése előtt nyilvánosságra hozott tanulmányban rámutatott. Németország akkor Svájc, Szingapúr és Belgium mögött a negyedik helyet foglalta el, de – mint arra Dieter Kempf, a BDI akkori elnöke figyelmeztetett – „míg mások elrohannak, mi a versenytársainkhoz képest csak tapossuk a vizet“. Egyre nagyobb lett a különbség Németország és az élen álló másik három között. Ami azt jelenti, hogy „2014 óta folyamatos a német innovációs dinamika lassulása“.

A szakértők között nagy az akörüli bizonytalanság, hogy mi az oka a k+f kiadások Németországban különösen erőteljes csökkenésének és hogyan alakul a válság utáni folytatás. (Megjegyezve, hogy az ország bruttó hazai termékének mennyisége 2020-ben 4,6 százalékkal csökkent, s azt a múlt évben különösen más országokéhoz képest szerény, csupán 2,8 százalékos növekedés követte.) 

Egyes esetekben a forgalom csökkenése a gazdaság szereplőinek likviditására is nagy nyomást gyakorolt. Egy, az Újjáépítési Hitelintézet (KfW) nevű állami fejlesztési bank által 2020-ban készített felmérés során a megkérdezett kis- és középvállalatok legalább egyharmada panaszkodott különböző problémákra. Nem is a pénz hiánya jelenti a fő gondot, miután a Freshfields nemzetközi ügyvédi iroda szerint csaknem 700 milliárd eurót halmoztak fel a vállalatok, hanem a negatív kamatok okoztak hatalmas veszteségeket.    

Mindazonáltal számos más ország nemzetgazdaságát sokkal erőteljesebb és súlyosabb sokk érte 2020-ban, mint Németországot, a kutatásra fordított kiadások azonban ott mégsem csökkentek (olyan erősen), mint az unió vezető nemzetgazdaságában.

Christian Rammer abból indul ki, hogy a rövidített munkaidő intézménye, mint német specialitás, bizonyosan hozzájárult az innovációk csökkenéséhez, ráadásul a home office-ban foglalkoztatottak száma is átlag feletti magas szinten alakult. Ebben a helyzetben mind a vállalaton belüli kreatív folyamatok, mind a külső partnerekkel (például felsőoktatási intézményekkel) folytatott együttműködés sokkal nehezebbé vált.

Miniszteri felszólítás

Stark-Watzinger szövetségi kutatási miniszter aggodalommal nyilatkozott a kiadásaik mérséklésére kényszerülő kis- és középvállalatokról. Mint fogalmazott, megfelelő tehermentesítésre van szükségük, megszabadítva őket az egzisztenciális veszélyeztetettség állapotától.

A ZEW szerint az amúgy a német innovációs politika mostoha-gyerekeinek számító közép- és kisvállalatok 2020-ban még egy minimális szinten növelték a maguk innovációs kiadásait, de 2021 kora nyarán már rendkívül erős, 6-8 százalék körüli csökkentéseket terveztek. Ezzel „a járvány mély és hosszantartó nyomokat hagyott a kkv-kon“, olvasható a ZEW tanulmányában, miközben a nagyvállalatok kiadásaik 3 százalékos növelésével számolnak.  

A sok kisvállalat innovációs erejét erősítendő több évtizedes vita után a szövetségi kormány 2020-ban bevezette a kutatás adóalapú támogatását, amelyet 2021 áprilisa óta lehet igényelni. A járvány miatt ezt a keretet időközben felemelték úgy, hogy a bónusz mértéke akár az évi 1 millió eurót is elérheti.

Az IW szakértője szerint a számok kedvezőtlen alakulására való tekintettel tovább kellene javítani az innováció keretfeltételeit. Ez a támogatás keretei és az ahhoz való hozzáférés feltételeinek javítását kellene, hogy jelentse, a vállalati/vállalkozói kutatási kiadások ösztönzése érdekében". Ezen túlmenően, a koalíciós megállapodásban foglaltaknak megfelelően gyorsan és jelentősen javítani kell az egyetemek és az ipar közötti technológiatranszfert.

A miniszterasszony ígéretet tett „egy, a nagy ugrások és áttörések által jellemezhető innovációs évtized hajnalára“, miután az, hogy az innovációs kiadások 2021-ben valóban a remélt mértékben növekedtek-e, ma még nem világos. (Megjegyzés: a ZEW 32 ezer vállalatot érintő körkérdése 2021 tavaszán és nyarán még akkor készült, amikor az egész világ a járvány közeli befejeződésében reménykedett.)

A járvány és a válság mielőbbi véget érésének reménye ellenére a felmérésben részt vevő vállalatok több mint 13 százaléka nem tudott vagy nem akart információt sem adni az innovációs tervekről, s nem kizárható, hogy 2022-ben ez az arány felmegy az érintett vállalati kör csaknem ötödére.

Christian Rammer emlékeztetett arra, hogy a 2008/2009. évi válság kapcsán kialakult nagyfokú bizonytalanság csupán fél évig tartott, most viszont már jó két éve éljük a bizonytalanság időszakát. Számos innováció a „hatalmas kínai piacra irányul – ugyanakkor fennáll annak lehetősége, hogy Kína az elkövetkező évekre teljesen bezárkózik“. 

Bettina Stark-Watzinger (FDP) szövetségi kutatási és képzési miniszter
Bettina Stark-Watzinger (FDP) szövetségi kutatási és képzési miniszter

Ahhoz, hogy a kutatási tevékenységből származó tudás gyorsan eljusson a vállalatokhoz, „több szabadságot fogunk adni az ugrásszerű innovációk ügynökségének, létrehozzuk a Német Transzfer és Innovációs Ügynökséget, német rövidítéssel a Dati-t és támogatni kívánjuk a spinn-off-okat“, ígérte Bettina Stark-Watzinger kutatási miniszter, hangsúlyozva, hogy „nem engedhetjük meg maguknak e potenciálok kihasználatlanul hagyását“. 

A technológiatranszfer javítása mellett a „közlekedésilámpa-koalíciónak“ mindenekelőtt a digitális infrastruktúrát kell javítania, véli Axel Plünnecke, a kölni IW gazdaságkutató intézet szakértője. Az intézet felmérései során a szélessávú és stabil internet kiépítése áll legfelül az innovatív vállalatok listáján a kormányzattal szemben megfogalmazott követelések sorában.  

A második helyen - a kutatásnak és fejlesztésnek nyújtott pénzügyi segítséget is megelőzve - a digitális kompetenciáknál tapasztalható szűk keresztmetszetek megszüntetése, továbbá a természettudományi és műszaki területen tevékenykedő szakemberek nagyobb számban történő kiképzése, illetve külföldről történő toborzása áll.