2015 a kozmikus felfedezések éve volt. A NASA számos küldetést folytat messze a Föld légkörén túl, ahonnan is az űrügynökség példátlan részletességgel dokumentálja számunkra a hatalmas ismeretlen titkait. Következzék hát röviden néhány „eget rengető” felfedezés, melyek azt bizonyítják: 2015 (is) az űrkutatás éve volt.

1. Folyékony víz a Marson

A tavalyi esztendő egyik legmeglepőbb tudományos szenzációja volt, hogy a tudósok cseppfolyós vizet találtak a Mars felszínén.

„A Marsi Felderítő Orbiter képalkotó spektrométerét használva a kutatók hidratált ásványok ismertető jegyeit észlelték a Vörös Bolygó titokzatos csíkokat hordozó lejtőin” – írta egy szeptemberi sajtóközleményben a NASA. – „Ezek a sötét vonalak rendre az áradás és az apadás jellegzetességeit mutatják. A meleg évszakok folyamán elsötétülnek, és szemlátomást lefelé hömpölyögnek a meredek hegyoldalakon, a hidegebb időszakban pedig elhalványulnak.”

2. A Pluto kék ege

A NASA New Horizons nevű szondájának küldetése, hogy minél több információval szolgáljon számunkra a Plutóról. „A feltűnő kék árnyalat a köd részecskéinek nagyságáról és összetételéről tájékoztat bennünket” – fogalmazott Carly Howett, az űrügynökség kutatója. – „A kék ég oka gyakran az, hogy a napsugár nagyon kicsi részecskék között szóródik szét. A Földön ezek a részecskék parányi nitrogénmolekulák. A Plutón a jelek szerint a nagyobb (bár még mindig viszonylag pici) és koromszerű tholin nevű részecskékről beszélhetünk.”

3 Óceán a Szaturnusz holdján

Már eddig is gyanították, hogy a Szaturnusz 62 holdjának egyikeként számon tartott Enceladus felszínének egy részét jég takarja. A csillagászok mindamellett kiterjedt óceánok helyett csupán kisebb víztestek jelenlétére tippeltek. A NASA Cassini űrhajója azonban a hold területén szétszórva több feltörő (víz)gejzírt is megörökített, ami miatt a NASA csillagászai gigantikus óceánt sejtenek hullámozni az Enceladus felszínének bizonyos hányadán.

4. Az Antarktisz jégtakarója pont hogy nő

A NASA egyik legvitatottabb, tavalyi megállapítása az volt, hogy az antarktiszi hótömeg 10 000 év óta tartó felhalmozódásának élénkülése éppenséggel több jéggel látja el a kontinenst, mint amennyi fagyott vizet ez elveszít gleccsereinek elvékonyodása folyamán. Ez persze ellentmond több szervezet azon állításának, mely szerint a csökkenés mértéke túlszárnyalja a gyarapodásét. Ilyen például az Éghajlat-változási Kormányközi Testület is. A NASA ezzel nem azt akarja mondani, hogy nincs klímaváltozás, csupán megkérdőjelezi a tengerszint-emelkedés feltételezett okait, minthogy elemzésében úgy találta; nem a déli földrész a felelős a világóceán terebélyesedésének.   

Bónusz: a Föld 2015.07.06-án például 1 600 000 kilométerről (kb. másfél millió mérföld) is gyönyörű volt.

A Közép- és Észak-Amerikáról készült fotót a NASA DSCDVR nevű műholdja készítette.