Sokan pedig egy új ipari forradalom kibontakozásának tartják mindezt. Ám ennek most nem a gyártósorok állnak a fókuszában, sokkal inkább elvi átalakulásról beszélhetünk, legalábbis az Európai Bizottság definíciója szerint.
A fejlődésnek ugyanis a profitmaximalizálás helyett értékorientálttá kell válnia, illetve társadalmi és környezeti szempontból is fenntarthatóvá.
Ezek az alapelvek, nem nehéz belátni, egybecsengenek mindazzal, amit az Európai Unió célul tűzött ki a következő évtizedekre. Mind a karbonsemlegesség elérése, mind pedig a társadalmi középosztály megerősítése kivitelezhetetlen az ipari szereplők aktív szerepvállalása nélkül. A munka jövőjéről pedig csak most kell elkezdenünk igazán gondolkodni.
Lehet, hogy az alapjövedelem lesz a valódi megoldás?
Az alanyi jogon folyósított járandóság megoldást kínálhat arra a problémára, ha a monoton és repetitív munkafolyamatokat tömegesen és globálisan automatizálják a vállalatok. Hiszen így nem maradnak meg azok a munkakörök, amelyek alacsony képzettség mellett is biztonsággal betölthetők. Az ezzel kapcsolatos bizonytalanság azonban teljesen kiszámíthatatlan: míg korábban a robotok megjelenésénél számítottunk a munkahelyek tömeges megszűnésére, mára olyan új feladatkörökben dolgoznak munkavállalók, amelyeket épp az automatizálás teremtett.
Ugyanakkor a gazdaság és a termelés átalakulása egyértelműen változtat a munka világán. Kreatív, képzettséget igénylő pozíciók várnak betöltésre, de a világ egy részén még mindig hatalmas a kereslet a betanított munkaerőre is. Ha a cégek a profitorientációt értékteremtési fókuszra cserélik, akkor mindez megváltozhat – legalább Európán belül vagy az európai vállalatok esetében. A szabályozótestületek nagyobb társadalmi felelősséget várnak el a foglalkoztatóktól, és a fejlett világ munkavállalói is hasonlóképp éreznek.
Így egyre közelebbi állomásnak látszik a négy- és háromnapos munkahét vagy az alapjövedelem bevezetése. Ehhez viszont elengedhetetlen az ipar 4.0 által lefektetett termelési elvek adaptálása, illetve a metaversum (egy olyan 3D-s virtuális világokra épülő hálózat, amelyben a fókusz a társadalmi kapcsolatokra helyeződik) terjedése is. Utóbbi hasonlóan futurisztikusan hangzik, mint hangzott korábban a kiterjesztett és virtuális valóság elterjedése, ma pedig már mégis Hololensben dolgoznak a karbantartók.
Tehát az ipar 5.0 inkább egy kapcsolat
Nehéz lenne lépcsőfokokat leválasztani az ipar 4.0-ról, és az ipar 5.0 részévé tenni. Éppen ezért inkább egy, a társadalmat és az ipart összekötő kapocsként vagy szemléletmódként tekinthetünk az ipar 5.0-ra. Olyan működési filozófia ez, amelyben az emberközpontúság, a társadalmi- és környezeti fenntarthatóság, a körkörös gazdaság elve, illetve a metaversum kiépítése és használata egyszerre szerepel. Mindezeket pedig az ipar 4.0 által kiépített alapokon képzelhetjük el.
Cikkünk eredetileg a GyártásTrend magazin áprilisi lapszámában jelent meg.
