A Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai szerint az építőiparnak a német gazdaság bruttó értékteremtésében elért részaránya a német újraegyesülés után az 1991. évi 7,9 százalékról 1994-re 8,6 százalékra futott fel, majd folyamatosan, mondhatni évről évre csökkent, s 2008-ban már nem volt több 4,5 százaléknál. Ezt követően a 4,6-4,8 százalék körüli szinten stabilizálódott, majd 2020-ban (amikor a nemzetgazdaság teljesítménye 4,6 százalékkal csökkent) az előző évi 4,4 százalékról a 2010. és 2011. évivel megegyező szintre, 4,8 százalékra ugrott fel. 

A foglalkoztatottak száma ugyancsak a német újraegyesülést követően, a kilencvenes évek közepén érte el a csúcsnak számító 1,4 millió főt, majd folyamatos csökkenésnek indult. Hosszú évek visszaesése után, a kétezres évek közepén (a munkanélküliség legmagasabb szintjének időszakában), éveken keresztül 700 ezer fő körül járt. 2010 után ismét emelkedésnek indult, és az elmúlt években megközelítette, majd kicsivel meghaladta a 900 ezer főt. 

A múlt évi visszaesést az idén szerény fellendülés követi

A Német Építőipari Szövetség (HDB) e sorok írásakor rendelkezésre álló előzetes számítása szerint az ágazat forgalma 2021-ben fél százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, de ez a növekedés az építőanyagárak erőteljes emelkedése miatt mennyiségben valójában 6 százalékos visszaesést takar. Az építési tevékenységhez szükséges anyagok szűkös rendelkezésre állása sosem jelentett számottevő veszteségeket, de – mint azt a müncheni Ifo gazdaságkutató intézet ezer építőipari vállalat körében végzett felméréséből tudni lehet – 2021 áprilisától a helyzet átmenetileg súlyosbodott, 2021/2022 fordulóján az anyaghiány által sújtott vállalatok aránya meghaladta a 45 százalékot, majd idén januárban elindult a csökkenés irányába. 

A már véglegesnek tekinthető, 2021 első tizenegy hónapjára vonatkozó adatok szerint a húsz főnél magasabb létszámot foglalkoztató építőipari vállalatok forgalma nominálisan 1 százalékkal emelkedett, reálértéken viszont 5,6 százalékkal visszaesett az előző év azonos időszakához képest. Ezen belül a lakásépítések volumene az átlagnál szerényebb mértékben, csupán 5 százalékkal, az útépítéseké pedig mindössze 4,6 százalékkal esett vissza. A magasépítések volumene az átlagot meghaladó mértékben, 5,7 százalékkal, míg a mélyépítéseké 5,3 százalékkal maradt el a 2020 első tizenegy havitól.  

Miután a beérkező rendelések a múlt év januárja és novembere között nominálisan 7,7, reálértékben pedig 1,3 százalékkal meghaladták a 2020 első tizenegy havit, a müncheni Ifo gazdaságkutató intézet a HDB felkérésére készített előrejelzésében 2022-re a forgalom 5,5 százalékos nominális, reálértéken pedig 1,5 százalékos emelkedését valószínűsíti. 

Ezen belül – a múlt évi 5,0-5,5 százalékos visszaesést követően – idén az átlagot meghaladó mértékben, 2,5 százalékkal bővül a gazdasági célú, 2,0 százalékkal pedig a lakásépítések volumene, miközben a közszféra jellemzően infrastrukturális célú építési teljesítménye – a múlt évi 7,0 százalékra becsült visszaesés után – 0,5 százalékkal tovább mérséklődik. 

A termelés emelkedése megköveteli a kapacitások bővítését és a nyugállományba vonulók pótlását; mindezek figyelembevételével az építőipari szövetség a 2021. évi 1,5 százalék után 2022-ben a foglalkoztatottak létszámának újabb 1 százalékos, a múlt évi 905 ezerről 915 ezer főre történő emelkedését prognosztizálja. 

Az új kormány kiemelt figyelmet fordít az építési tevékenységre

A múlt év szeptemberi szövetségi parlamenti választások után a szociáldemokrata párt (SPD), a Zöldek pártja és a liberális FDP „közlekedésilámpa-koalíciójának” tevékenységét meghatározó koalíciós szerződésben külön fejezetet kapott az építkezés és lakhatás ügye. Amely jelentőségének igazolására elég arra emlékezni, hogy az elmúlt évtizedek során hol önálló tárcaként működő, de a leggyakrabban mégis csak más tárcákhoz (legutóbb a Horst Seehofer vezette belügyminisztériumhoz) tartozó lakásügy, városfejlesztés és az építésügy ismét önálló minisztériumot kapott. 

A megfizethető, továbbá környezeti szempontból semleges, fenntartható, akadálymentes, megújuló, s nem utolsósorban élhető közterületekkel ellátott (különösen nagyvárosi) építkezések ígérete és lakhatás biztosítása már a múlt évi választási kampányban is a prioritások közé tartozott. A keretfeltételek és lakhatási megoldások sokszínűsége és az emberek egyéni igényeinek figyelembevételével „újabb kitörési pontokat indítunk az építkezési, lakásépítési és városfejlesztési politikában”, olvasható a koalíciós szerződésben. 

A teljesség igénye nélkül – a legfőbb cél évi 400 ezer új lakás megépítése úgy, hogy abból 100 ezer lakás megépítését állami támogatással valósítják meg. Folytatják a szociális bérlakásépítés szövetségi szintű pénzügyi támogatását, beleértve a saját erős lakásépítési támogatást is, növelve az ezekre adható pénzügyi eszközök nagyságát. A szövetség és a tartományok együttműködésében közös programot dolgoznak ki a diákotthonok, a fiatalok és a szakképzésben részt vevők lakhatásának támogatására; emellett folytatni kívánják az építés költségcsökkentését (azaz a hatékonyság javítását) szolgáló grémium munkáját. 

„Az építőipar a koronavírus-járvány által sújtott német gazdaság pillére, és az is marad” – fogalmazott Martin Gornig, a berlini DIW gazdaságkutató intézet iparpolitikai kutatási igazgatója egy, az év elején, az ágazat helyzetéről és fejlődési kilátásairól megjelent tanulmányban; elismerve, hogy „a speciális kapacitások szűk keresztmetszetei és a keresleti oldalról tapasztalható nagy nyomás az építőipart is az infláció motorjává teszi.”

A saját otthon iránti vágy a növekvő termelői árak ellenére is töretlen: a jelzáloghitelek alacsony kamatainak és a járványidőszakban megnövekedett megtakarításoknak köszönhetően valószínűleg sokan saját otthonba fektetnek be. Az új lakások építése mellett egyre nagyobb lesz a meglévő ingatlanok korszerűsítése iránti igény. Emellett az energiaáraknak az elmúlt időszakban végbement markáns emelkedése nagy valószínűség szerint sok háztartást fog arra késztetni, hogy az energiahatékonyság javítását célzó beruházásokba kezdjen, ennek ösztönzésére az új szövetségi kormány ígéretet is tett. 

A lakásépítések számának múlt évi 10 százalékos növekedése után a DIW kutatói ez évre is hasonló nagyságrendű fejlődési dinamikát valószínűsítenek, de a mennyiségi növekedés az áremelkedésekből kifolyólag okkal szerényebb lesz, sőt lehet, hogy nem is növekszik. A DIW szakértője szerint valószínűleg csak 2023-ban fog az építési áraknál erőteljesebben emelkedni az új építések volumene úgy, hogy az újonnan létrehozott lakóterületek nagysága is akkor emelkedik majd újra. 

A gazdasági-kereskedelmi célú építésben a két koronaév után a beruházások újbóli emelkedésére lehet számítani. A járvány miatt korábban sok építési projektet felfüggesztettek, a gazdaság általános élénkülésével azonban azok várhatóan újraindulhatnak. (Megjegyzés: a szövetégi kormány a január végén nyilvánosságra hozott éves gazdasági jelentésében a 2020. évi 4,6 százalékos visszaesés és a múlt évi 2,8 százalékos növekedés után idén a tavalyihoz képest 3,6 százalékos gazdasági növekedést valószínűsít.)

A közszféra beruházásai újra növekedésnek indulnak

Az állami forrásokból finanszírozott építési tevékenység az elmúlt időszakban a rendelkezésre álló költségvetési források szűkössége és egyes beruházások ebből fakadó elmaradása után – némileg ellentmondva az Ifo előrejelzésének – idén várhatóan új lendületet kap. Valószínűleg megnő a közszféra kereslete, ha megvalósulnak a koalíciós szerződésben vállalt lépések az infrastruktúra kiépítését és fenntartását célzó hosszú távú beruházásokról, s arra mind több forrást tudnak majd felhasználni. A berlini gazdaságkutató intézet szakértői a közösségi célú építések tavalyi visszaesése után ez évre 1,3 százalékos reálnövekedést jósolnak, ami névlegesen mintegy 10 százalékos bővülést jelent. 

A DIW szakértői nem rejtik véka alá, hogy a közszférában a beruházási keretek bővülése a magas építési költségek miatt nem éri el a kívánt hatást, aminek következtében a megvalósuló építési tevékenység valószínűleg elmarad az eredetileg tervezettől. „Ami azt jelentheti, hogy a lakásépítés és az infrastruktúra-bővítés ambiciózus politikai céljai nem fognak teljeskörűen megvalósulni” – mondta Martin Gornig kutatásvezető. 

A tanulmány készítői szerint most különösen fontos, hogy a jelzőlámpa-koalíció gyorsan hozzáfogjon célkitűzései megvalósításához, példának okáért az évi 400 ezer új lakás építéséhez, valamint az infrastrukturális és energiatakarékosságot szolgáló beruházásokhoz. Emellett jelentősek a hidrogén-infrastruktúra és a vasutak bővítésére vonatkozó, már egyeztetett kiadások, valamint a Szövetségi Ingatlan Ügynökség (BIMA) tervezett lakásépítési beruházásai.

A kormányzat által megfogalmazott építési célkitűzések egyértelművé tétele és világos kommunikálása perspektívát kínálhat az építőipari vállalatoknak kapacitásaik kiépítésére, munkatársaik képzésére, és ösztönözheti a folyamatok digitalizációját. Ugyanez igaz a létszámhiány növekedésével küzdő építési közigazgatásra is. A tervezési kapacitások önkormányzatokon átívelő összefogása könnyítést jelenthet úgy, ahogyan azt a Gesellschaft Partnerschaft Deutschland nevű tanácsadó szolgálat már megtette. A politikának ugyanakkor nincs közvetlen befolyása az anyag- és energiaárak alakulására, figyelmeztetnek tanulmányukban a berlini kutatók. 

Cikkünk eredetileg a GyártásTrend magazin február-márciusi lapszámában jelent meg.