Az európai energetikai átmenet egyik legfontosabb eredménye már az áramtermelésben is látható. Szilva Attila fizikus a masfelfok.hu-n közölt cikkében kifejti: 2019 és 2024 között a megújulók részaránya az uniós villamosenergia-termelésben 34-ről 47 százalékra nőtt, miközben a fosszilis forrásoké 39-ről 29 százalékra csökkent. 2025-ben pedig először fordult elő, hogy az EU-ban a nap- és szélenergia együttesen több villamos energiát termelt, mint a fosszilis források összessége.
Az ipar szempontjából azonban a termelési mix átalakulásánál is fontosabb kérdés, hogy mire használjuk ezt az egyre tisztább villamos energiát. Az atomenergiát is beleszámítva az EU áramtermelésének több mint 70 százaléka már alacsony kibocsátású, miközben a villamos energia részesedése a végső energiafelhasználásban évek óta 23 százalék körül stagnál. Szilva Attila ezt az elektrifikáció „üvegplafonjaként” írja le.
A következő nagy technológiai feladat ezért a közlekedés, a fűtés és az ipari folyamatok elektrifikációja. Ennek hatása túlmutat az energiahordozók egyszerű cseréjén. A szerző szerint egy hőszivattyú vagy egy elektromos autó hozzávetőleg háromszor hatékonyabban hasznosítja az energiát fosszilis alternatívájánál. „Az elektrifikáció ezért nem pusztán az egyik energiaforrás lecserélését jelenti egy másikra” – hangsúlyozza a BME és az Uppsalai Egyetem korábbi kutatója.
A folyamat az európai gyártóipar számára új függőségeket is teremt. Szilva Attila ugyanakkor lényegi különbséget lát a fosszilis energia és a technológiai import között. „Az importált napelem vagy akkumulátor ugyanis nem vethető össze az importált üzemanyaggal” – jegyezte meg a szakértő.
Az energiafüggőség után a technológiai függőség a tét
Szilva Attila cikkében kitér arra is, hogy egy berendezést egyszer kell beszerezni, majd éveken keresztül energiát vagy tárolókapacitást biztosít, míg a gázt és az olajat folyamatosan importálni kell.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy Európának le kellene mondania saját technológiai gyártóbázisáról. A fizikus szerint versenyképes európai napelem- és akkumulátorgyártásra, valamint tudatos iparstratégiára van szükség. Különösen fontosnak tartja, hogy a hálózati csatlakozást biztosító inverterek európai gyártásban vagy ellenőrzés alatt készüljenek. Pozitív ipari fejleményként említi az európai LFP-akkumulátorgyártás megjelenését, valamint a hőszivattyúgyártók kínai versenytársakkal szembeni erősödési törekvéseit.
Az elektrifikáció így egyszerre energetikai és iparstratégiai kérdés. Szilva Attila úgy véli, az átálláshoz szükséges technológiák gyártásában nehéz lesz Kínával versenyezni, a fosszilisenergia-igény mérséklése és az alacsonyabb energiaárak azonban önmagukban is javíthatják Európa versenyképességét.
Forrás: Másfélfok
A borítókép illusztráció, fotó: Adobe Stock
