hero
Becsült olvasási idő: 7 perc
Ács István: A digitalizáció eredményének a termelékenységben kell megjelennie

A technológia rendelkezésre áll, a magyar kis- és középvállalkozások jelentős része még keresi, hogyan fordíthatná üzleti előnyre a digitalizációt. Ács István, az Ipar 4.0 Nemzeti Technológiai Platform elnöke szerint ehhez vezetői szemléletváltásra, együttműködésre és más megközelítésű támogatásokra is szükség van. A Bosch Rexroth korábbi vezetőjével a platform céljairól és a hazai vállalatok megújulásának feltételeiről beszélgettünk.

GyártásTrend: Mi az Ipar 4.0 Nemzeti Technológiai Platform feladata?

Ács István: A kezdeményezés célja az volt, hogy alakítsunk egy olyan szakmai közösséget, amelyben jelen vannak azok a vállalkozások és intézmények, amelyek az ipar 4.0-ban és annak alkalmazásában érdekeltek. Nagyvállalatok, kis- és középvállalkozások, kutatás-fejlesztési és oktatási intézmények, startupok, szakmai szervezetek és kamarák dolgoznak együtt a platformban. A kormányzati együttműködés is fontos. A gazdasági ökoszisztéma valamennyi szereplőjét szeretnénk együttműködésre ösztönözni. Az ipar 4.0 olyan téma, amelyben ezeknek a szereplőknek együtt kell dolgozniuk. Még egy minden adottsággal rendelkező nagyvállalat vagy egy kutatás-fejlesztési intézmény sem tud önállóan sikerre jutni.
Azt tapasztaljuk, hogy sokan, akik egyébként komolyan veszik a digitalizációt, saját maguk próbálják megoldani ezeket a feladatokat: a saját informatikai szervezetükkel, mérnökeikkel, csapataikkal. Ez ideig-óráig működhet, de hosszú távon nem fenntartható. Ezért hangsúlyozzuk az együttműködés fontosságát. Mi is rengeteg partnerrel dolgoztunk együtt, az oktatásban, a beszállítói kapcsolatainkban és az ipar 4.0-projektekben is.

GyT.: Mit jelent a platform számára, hogy Ön vette át az elnöki feladatot?

Á. I.: A Bosch az alapítók egyike, és annak idején engem delegált az elnökségbe. Évekig dolgoztam elnökségi tagként, később társelnökként. Monostori professzor úr elsősorban az akadémiai vonalat képviselte, én pedig az üzleti együttműködésekre helyeztem a hangsúlyt.

Mindig az volt a küldetésem, hogy megvilágítsam az ipari digitalizáció hasznát, a benne rejlő lehetőségeket. Magyarul: lehozzam ezeket az ügyeket a földre. Megmutassuk az alkalmazásokat, a pozitív példákat, segítsük a tudás és a tapasztalatok megosztását, az együttműködést és a megvalósítást.

Ezt a gyakorlati megközelítést helyeztem előtérbe. A SmartMan fesztiválok és konferenciák is azért jöttek létre, hogy legyenek olyan alkalmak, ahol el lehet mondani, mit lehet az ipar 4.0-ból kihozni. Különösen fontos ez a mai környezetben, amikor a versenyképesség egész Európában és Magyarországon is kiemelt hangsúlyt kap.

Ács István, az Ipar 4.0 Nemzeti Technológiai Platform elnöke (Fotó: GyártásTrend)

GyT.: Elnökként tehát még inkább a gyakorlati szempontokat helyezné előtérbe?

Á. I.: Mindkettő fontos. Most például arra törekszünk, hogy az akadémiai és a gyakorlati úton megszerzett tudásból, ismeretekből és tapasztalatokból ipari digitalizációs javaslatcsomagot állítsunk össze, amellyel a kormányzat törekvéseit szeretnénk támogatni.

Nem érezzük magunkat felhatalmazva arra, hogy irányt mutassunk a kormányzatnak, arra viszont igen, hogy elmondjuk, milyen tudást gyűjtöttünk össze, és képviseljük a közösséget, amellyel együtt dolgozunk. Megfelelő háttéranyaggal, szakmai megalapozottsággal szeretnénk olyan javaslatokat tenni, amelyek szerintünk hasznosak az országnak.

Tudjuk, hogy Magyarország sem a termelékenységben, sem a digitalizációban nincs az élmezőnyben. Ez a két terület látszólag külön téma, valójában azonban egyértelműen összekapcsolódik.

GyT.: Hol tartanak a magyar vállalatok? A nagyvállalatoknál már megjelent technológiák mennyire jutnak el a kkv-khoz?

Á. I.: A nagyvállalatoknak általában több lehetőségük van a legmodernebb technológiák bevezetésére, eleve rendelkezésükre áll a technológiai háttér. Ugyanakkor ők is egy értéklánc részei. A kis- és középvállalkozásoknak, az oktatásnak és a kutatás-fejlesztésnek is megvan a lehetősége és a felelőssége abban, hogy megtegye a versenyképességhez szükséges lépéseket.

De egyáltalán nem automatikus, hogy egy nagyvállalatnál megvalósul a digitalizáció pusztán azért, mert nagyvállalat. Ez nagyon erősen függ az emberektől, a vezetőktől és azoktól, akik szerepet játszanak benne. Ezért kiemelten fontos a szemléletformálás.
A digitalizáció akkor lehet sikeres, ha egy vállalat stratégiai alapon kezeli. Ha úgy tekint rá, mint a versenyképesség és a termelékenység egyik nagy horderejű kérdésére. Megpróbálja elképzelni, hogyan tudna három-öt év múlva értékesebben, hatékonyabban működni a piacon, és ezen az úton milyen szerepet játszhat a digitalizáció. Elterjedt megközelítés, hogy a feladatot egyszerűen az informatikának adják: legyenek szenzorok, gyűjtsünk adatokat. Ez fontos lépés, de ettől még távolról sem garantált a siker.

GyT.: Miért vált sürgetővé a hazai vállalatok megújulása?

Á. I.: A magyar vállalkozásokat, különösen az autóiparhoz kapcsolódó cégeket, 2020-ig olyan hátszél segítette, amely mellett kevésbé kényszerültek stratégiai megújulásra. Azóta csökkentek a költségelőnyök, kevesebb a rendelkezésre álló munkaerő, változnak a rendelési mennyiségek és a vevői elvárások. Sokkal rugalmasabban kell működniük.

Az alkalmazkodást a vállalati kultúra is befolyásolja. A hazai kkv-k jellemzően a rendszerváltás után alakultak, miközben nyugati versenytársaik akár generációk óta működnek. Ez a különbség a megújuláshoz és a stratégiai kérdésekhez való viszonyunkat is befolyásolja.

Sok vállalat most költségcsökkentéssel és árengedményekkel próbálja megőrizni a versenyképességét. Ebben a helyzetben nehéz innovatívan gondolkodni, pedig a termelékenység növelésében és a rugalmasabb működésben az ipari digitalizáció jelentős segítséget adhat.

Ma már a megvalósításról kellene beszélnünk, miközben sokan még azt mérlegelik, fontos-e a digitalizáció. Késésben vagyunk. Nem végletesen, de késésben. Az átalakuláshoz felkészült emberek, partnerek és stratégia kell, mindez pedig időbe telik. Amíg egy vállalat az induláson gondolkodik, mások már előrébb járnak, és a termelékenységi, versenyképességi különbség tovább nő.

GyT.: Miben változott meg a verseny?

Á. I.: Már nem lokális. Korábban lehetett azt mondani, hogy egy magyar automatizálási vállalkozás versenytársa egy másik magyar automatizálási vállalkozás. Ma megjelennek a régiós és a távol-keleti cégek is, nagyobb, összetettebb alkalmazásoknál pedig a nyugat-európai vállalkozások.
Velük kell versenyezni megfelelő áron, megfelelő határidővel és megfelelő minőségben. Hiába tudok jó minőségben, határidőre szállítani, ha az áram nem versenyképes – és ez fordítva is igaz.

Abban, hogy egy vállalat mennyire rugalmasan reagál erre a piaci helyzetre, óriási szerepe van a digitális érettségnek. Egészen másképpen tud válaszolni a kihívásokra egy magasabb és egy alacsonyabb digitális érettségű vállalat.

GyT.: A jó példák bemutatásától hogyan jut el egy vállalat a cselekvésig? Mit tegyen az a vezető, aki érzi a változtatás szükségességét, de nem ért a digitalizációhoz?

Á. I.: Ha egy felelős cégvezető azon gondolkodik, hogyan lépjen előre, akkor az a feladata, hogy tüzetesen megvizsgálja ezeket a példákat. Mások hogyan tudnak sikeresek lenni, és ő mit tud tenni a saját vállalkozásában, a saját helyzetéhez igazítva? Azt a döntést is meg kell hoznia, hogy nem kell mindent saját magának megoldania. Sokkal jobban járhat, ha olyan cégeket, partnereket és szakembereket keres, akik tudják a választ.

Néhány éve még abban a szakaszban voltunk, amikor a korai alkalmazók is sokfelé próbálkoztak. Elindultak az egyik irányba, elindultak a másikba, időnként kudarcot vallottak, mégis továbbmentek. Ma már mások hibáiból is lehet tanulni, ami nagyon okos dolog.

A legjobb, amit egy vállalatvezető tehet, hogy felkerekedik, elmegy, és megnézi, mások mit csinálnak: itthon, Nyugat-Európában vagy akár Kínában. Én is azért mentem el Kínába, mert látni akartam, mi történik ott. Nem jó azzal elintézni egy példát, hogy nekik van rá pénzük, vagy náluk másképpen működik a támogatás. Legyünk nyitottak az új megoldásokra, fontoljuk meg a lehetőségeket, és keressük, hogyan lehetne másképpen csinálni.

GyT.: Ehhez a meglévő folyamatokat is újra kell gondolni?

Á. I.: Be vagyunk szorulva a mindennapjainkba. Széles körben érzékelhető az a tiszteletre méltó cégvezetői törekvés, hogy amit ma csinálunk, azt próbáljuk jobban csinálni. De ennél több kell. Azt is végig kell gondolni, hogyan lehetnek hatékonyabbak maguk a folyamataink. Vállalatvezetői és platformvezetői tapasztalatból is mondom, hogy ebben a digitalizáció óriási lehetőséget ad. Fontos üzenet ugyanakkor, hogy a digitalizáció akkor tud hatékonyabbá tenni valamit, ha a folyamatok jók. Rossz folyamatokat nem érdemes digitalizálni.

GyT.: Milyen kézzelfogható eredményekkel lehet meggyőzni egy vállalatvezetőt arról, hogy érdemes belevágnia?

Á. I.: Az ipari digitalizációval például az állásidőben két számjegyű csökkenést, a termelékenységben két számjegyű növekedést lehet elérni, és a költségcsökkentésben is lehetnek ilyen eredmények. Ezek olyan nagyságrendek, amelyeket más eszközökkel nehéz elérni.

Szerencsére vannak vállalkozások, amelyek időben megtették a szükséges lépéseket. El tudják mondani, miért volt fontos stratégiai szintre emelniük a digitalizációt, milyen hasznot hozott, és milyen piaci előnyhöz jutottak általa. Ezeket a példákat szeretnénk megmutatni, és feloldani azt a szkepticizmust, amely miatt sokan még mindig csak divatos hívószóként tekintenek a digitalizációra.

GyT.: Álláspontja szerint a támogatásokkal a lemaradókat érdemes elindítani, vagy azokat segíteni, akik már előrébb tartanak?

Á. I.: Másfajta támogatást igényelnek azok, akik már elindultak, és másfajtát azok, akik még a gondolkodás szakaszában vannak. A javaslatcsomagunk többek között ezzel is foglalkozik.

Azoknál, akik még a feladat előtt állnak, elsősorban az oktatást és a szemléletformálást kell segíteni. Ez összefügg az egész társadalom digitális érettségével, a digitalizációhoz való viszonyával és az állam digitalizációs szintjével is.
Nem gondoljuk, hogy alapvetően az eszközök támogatásával lehet megváltoztatni a helyzetet. Nem jó koncepció eszközökhöz juttatni olyan vállalkozásokat, amelyek még nem igazán tudják, mit akarnak kezdeni velük. Megvesznek szoftvereket, berendezéseket, szenzorokat, de ehhez a gondolkodásnak is változnia kell.
Akik már elindultak, azoknál a digitális érettséget, a stratégiai felkészültséget és ezek fejlődését is figyelembe kellene venni a támogatásoknál. Elsősorban azokat a készségeket és képességeket érdemes támogatni, amelyektől versenyképesebbé válhatnak.

A támogatási rendszernek azt a célt kell ösztönöznie, amelyért működik. Ha a digitális érettséget akarjuk növelni, akkor ehhez kell igazítani a feltételeket, és ebbe például a képzést is be kell építeni.

A magyar lemaradásra ugyanakkor lehetőségként is tekintek. Ha a vállalatoknál, az oktatásban, a kutatás-fejlesztésben és az innovációban egyszerre tudunk változtatni a szemléleten és a feltételeken, akár kisebb lépések hatásai is erősíthetik egymást. Meggyőződésem, hogy ennek a gazdaság teljesítményében is mérhető eredménye lehet.

GyT.: Mi számítana sikernek Ön szerint a platform munkájában három-öt év múlva?

Á. I.: Az, ha a megfogalmazott küldetésünk és céljaink átkerülnének a köztudatba és a gyakorlatba. A tagjainkat arra kell biztatnunk, hogy tanuljanak egymástól, és működjenek együtt. De a küldetésünk kifelé is szól: a gazdaság különböző szereplőinek is meg akarjuk mutatni az ipari digitalizáció lehetőségeit.
Az igazi eredménymutató a gazdaságban van. A termelékenységben kell látszania a hatásnak. Akkor lennék boldog, ha ez megvalósulna.

Az interjú a GyártásTrend októberi lapszámában jelent meg. A kiadvány ezen a linken ingyenesen letölthető!

Borítókép: Adobe Stock