Az Arkansasi Egyetem kutatói olyan 3D nyomtatási eljárással kísérleteznek, amellyel a Hold felszínén található talajhoz hasonló anyagból készíthetők építőelemek. Az eljárás során lézeres porágyas fúziós technológiával centiméteres, LEGO-szerű blokkokat állítottak elő, amelyekből később nagyobb szerkezeteket is létrehozhatnak. A módszer egyik fontos eredménye, hogy a porszemcsék összekapcsolásához nem volt szükség külön kötőanyagra.
A fejlesztés legfőbb oka, hogy a holdi építkezéshez szükséges építőanyagokat nem feltétlenül lehet gazdaságosan a Földről a Holdra szállítani. A kutatók ezért olyan megoldásokat kezdtek el vizsgálni, amelyek a már helyben rendelkezésre álló regolitot, vagyis a holdfelszínt borító törmelékes talajt hasznosítják. Egyes korábbi módszerekhez azonban még külön kötőanyagokra van szükség, amelyeket szintén a Földről kellene odajuttatni.
Lézeres porágyas fúzióval készült építőelemek
Wan Shou, az Arkansasi Egyetem gépészmérnöki adjunktusának vezetésével a kutatócsoport lézeres porágyas fúzióval (LPBF) állította elő a mintadarabokat. A folyamat során a nyomtató munkafelületén egyenletes porréteget terítenek szét, majd egy lézer a kijelölt területeken összeolvasztja, illetve szinterezi a szemcséket. A munkafelület fokozatos lesüllyesztésével és újabb porrétegek hozzáadásával az alkatrész rétegről rétegre épül fel.
A kutatók a technológiához általánosan használt fémpor helyett a Lunar Highlands Regolith Simulant nevű, kereskedelmi forgalomban kapható szimuláns anyagot alkalmaztak. Ez az Apollo-küldetések során gyűjtött regolitminták alapján készült, és a holdi talaj tulajdonságainak utánzására szolgál.
A kísérletek során azt tapasztalták, hogy a szimuláns szinterezéséhez viszonylag kis teljesítményű lézer is elegendő volt. Ennek segítségével centiméteres méretű, LEGO-szerű építőelemeket készítettek, amelyekből nagyobb szerkezetek is összeállíthatók. Az eljárásban nem kellett külön kötőanyagot hozzáadni az alapanyaghoz.
„Semmi máshoz nem kötődik. A regolitpor önmagához kötődik” – fogalmazott Cole McCallum, a tanulmány első szerzője.
További fejlesztésekre van szükség
Az elkészült építőelemek nyomószilárdsága jelenleg 3,4 MPa (megapascal). Összehasonlításként a lakossági betoné körülbelül 25 MPa, vagyis a kísérleti minták nyomószilárdsága egyelőre jelentősen elmarad ettől.
Wan Shou ennek ellenére úgy látja, hogy további kutatásokkal a technológia értékes alkalmazási lehetőségeket kínálhat a Hold mikrogravitációs környezetében.
A kutatás eredményeit bemutató tanulmány az npj Advanced Manufacturing folyóiratban jelent meg.
Forrás: Arkansasi Egyetem
Borítókép: Adobe Stock

