Mi hívta életre a Magyar Robotikai Szövetséget, és milyen szerepet szeretne betölteni a hazai robotikai ökoszisztémában? 

Pataki Tamás: A mesterségesintelligencia-technológiák fizikai térben való megjelenésével a robotika új fejlődési szakaszba lép. Olyan mélyreható átalakulás előtt állunk, amelyre időben fel kell készülni. Magyarország számára ez nem pusztán technológiai kérdés: a következő évek robotikai döntései meghatározzák, hogy a hazai ipar – az autóipari beszállítóktól a kkv-kig – megőrzi-e versenyképességét a régióban, és hogy a fiatal mérnökök számára itthon vagy külföldön nyílnak-e vonzó szakmai lehetőségek. Bár Magyarországon több robotikai kezdeményezés is működik, ezek jellemzően elszigetelten, egymástól függetlenül tevékenykednek. Hiányzik egy olyan erős, közérthető, nyitott és ágazatokon átívelő ernyőszervezet, amely képes összefogni a szereplőket – szemben több környező országgal, ahol már kialakultak ilyen együttműködési platformok. 

Benyovszky Máté: A Magyar Robotikai Szövetség célja ezért egy olyan ökoszisztéma építése, amely összekapcsolja az ipari vállalatokat, az oktatási és kutatási intézményeket, a startupokat, a szolgáltatókat, valamint a társadalmi edukáció szereplőit. Ez különböztet meg bennünket egy hagyományos ipari szövetség robotikai szekciójától: mi nem egy meglévő iparág részterületeként tekintünk a robotikára, hanem önálló, kiemelt társadalmi és gazdasági jelentőségű technológiai területként. Szeretnénk a hazai robotikai kezdeményezések katalizátora és találkozási pontja lenni – az a fórum, ahol a stratégiai elképzelések konkrét programokká és együttműködésekké formálódnak. 

Kik alkotják jelenleg a szövetség magját? 

P. T.: Nyitott ernyőszervezetként pozicionáljuk magunkat, amely három fő terület erősítését tűzte ki célul: a társadalmi tudatosítást, egy next generation innovációs hub létrehozását, valamint egy ágazati platform kialakítását a piaci szereplők számára. Ezt a szervezeten belül nagy autonómiával működő szakági és munkacsoporti struktúrával tesszük átláthatóvá, amely folyamatosan teret ad új kezdeményezéseknek és együttműködéseknek.

A robotika éppen attól izgalmas terület, hogy nem fér bele egyetlen dobozba. Egyszerre mérnöki, informatikai, üzleti, oktatási, munkaerőpiaci, etikai és társadalmi kérdés. Ennek megfelelően olyan tagságot szeretnénk építeni, amelyben helyet kapnak a gyártó- és integrátor- cégek, a robotforgalmazók, az egyetemek, a szakképző intézmények, a versenyszervezők, a kutatók, a startupok, a nagyvállalati felhasználók, valamint azok a pedagógusok is, akik a jövő szakembereit nevelik. A robotika a következő évtizedek egyik meghatározó gazdasági hajtóereje lehet, ezért fontos, hogy az ökoszisztéma szereplői közösen alakítsák a fejlődés irányait. 

Milyen konkrét célokat tűztek ki a következő 1-2 évre? 

B. M.: Úgy gondoljuk, hogy országos szinten jelenleg három alapvető célra kell koncentrálni a robotika területén. Nonprofit szakmai szervezetként azon dolgozunk, hogy legyen egy rendszeresen frissített hazai robotikai stratégia, erősödjön az együttműködés a hazai szereplők között, és a magyar robotikai ökoszisztéma nemzetközi szinten is láthatóvá váljon. Ennek érdekében jelenleg a robotikai stratégia előkészítésén dolgozunk. Az első lépés a piac és a szereplők feltérképezése, amelyet széles körű szakmai egyeztetésnek kell követnie. Ebben minden érintettre partnerként számítunk. A következő 12 hónapra három konkrét munkacsomagot határoztunk meg. Az első a hazai robotikai stratégia első, szakmai vitára bocsátható változatának elkészítése. A második rendszeres szakmai események és műhelynapok elindítása, amelyek találkozási pontot teremtenek az ipar, az oktatás és a kutatás szereplői számára. Harmadik célunk a nemzetközi ernyőszervezeti kapcsolatok kiépítése. Ennek érdekében már megkezdtük a csatlakozást európai és nemzetközi szakmai szervezetekhez, aminek első kézzelfogható eredményeként tagjai lettünk az európai robotikai szövetségnek, az euRoboticsnak. 

P. T.: Emellett egy hazai, nyílt forráskódú robotépítési projekt mellé is odaálltunk, amely közösségi alapon kínál belépési lehetőséget a fiatal fejlesztőknek és az oktatási intézményeknek. Ezzel nemcsak a következő generáció bevonását szeretnénk támogatni, hanem azt is megmutatni, mire képes a magyar robotikai közösség. 

Hogy látják Magyarország robotizáltságát, automatizáltságát? Melyek ezen a területen a legfontosabb feladatok, kihívások? 

P. T.: Magyarország robotizáltsága kettős képet mutat. A nagy autóipari, elektronikai és multinacionális gyártó vállalatok körében sok helyen magas szintű automatizáltságot látunk, így európai összevetésben sem állunk rosszul. Ugyanakkor nem szabad statikusan tekinteni erre a területre. Legalább ilyen fontos, hogy sikerül-e fenntartani a fejlődés lendületét. Ezen a téren már kevésbé kedvező a kép, különösen az ázsiai régióval összehasonlítva, ahol rendkívül intenzív robotikai fejlesztések zajlanak. 

B. M.: A legnagyobb kihívást ma talán már nem is a beruházási költségek jelentik, hanem a tudás, a bizalom és a bevezetési képesség hiánya. Sok vállalat érzi, hogy automatizálnia kellene, de nem tudja pontosan, hol kezdje, milyen megtérüléssel számoljon, vagy hogyan hozza meg a megfelelő technológiai döntéseket. A szövetség ebben szeretne segítséget nyújtani: célunk, hogy a robotikai megoldások jó helyen, jó célra, felelősen és gazdaságilag is értelmes módon jelenjenek meg. 

A hazai oktatási rendszer mennyire készíti fel a fiatalokat a robotizált környezetre? 

P. T.: A közoktatásban ma már megvannak az algoritmikus gondolkodás oktatásának alapjai, és számos kiváló online alkalmazás, valamint oktatási robotikai készlet áll rendelkezésre. Az elmúlt évek pályázatainak és támogatásainak köszönhetően sok iskola jutott ilyen eszközökhöz. A legnagyobb kihívást azonban a tanár- és szakemberhiány jelenti. Ahol elhivatott pedagógusok foglalkoznak a témával, a diákok gyorsan eljutnak az országos és nemzetközi robotikai versenyekig. Magyarországon több világszínvonalú versenyt is rendeznek, és a magyar csapatok számos kategóriában a nemzetközi élmezőnyben végeznek. E sikerek mögött jellemzően elkötelezett felkészítő tanárok, mentorok és támogató intézmények állnak. Ugyanakkor az átlagos intézményekben még sokszor a robotika és a mesterséges intelligencia megismertetése, a velük kapcsolatos tévhitek lebontása is feladat, és csak ezt követheti a célzott felkészítés. 

Látnak már olyan vállalatokat Magyarországon, amelyek tudatosan építik a „human + robot” együttműködésre a szervezetüket? Humánerőforrás-oldalon melyek a legfontosabb feladatok?

B. M.: Igen, vannak jó minták, főleg a nagyobb ipari és logisztikai szereplőknél már egyértelműen látszik ez a gondolkodás. Ahol robotcellák, kollaboratív robotok, autonóm mobil robotok vagy fejlett automatizálási rendszerek működnek, ott a fő kérdés az, hogyan osztjuk újra a munkát ember és gép között. A jó megközelítés szerint a robot nem kiváltja az embert, hanem átveszi a monoton, veszélyes, nehéz vagy ismétlődő feladatokat. Az ember pedig feljebb lép: felügyel, programoz, karbantart, adatot értelmez, folyamatot fejleszt, minőséget biztosít. Ehhez HR-oldalon három dolog kulcsfontosságú: az átképzés, a belső kommunikáció és a bizalomépítés. Ahol van egy erős stratégia, vízió és ambíció, ott az automatizálás új képességeket és lehetőségeket ad a humán munkaerő fejlesztése mellett. A következő években a legsikeresebb vállalatok azok lesznek, amelyek nemcsak technológiát vesznek, hanem szervezetet is fejlesztenek hozzá: új munkakörökkel, belső képzésekkel és bevont munkavállalókkal. 

A szövetség etikai kódexet is említ. Milyen etikai kérdéseket tartanak ma a legfontosabbnak a robotikában? 

B. M.: A honlapon közzétett etikai kódexünk a jogkövetés, az integritás, az átláthatóság, a szakmai felelősség, a biztonságos innováció, az együttműködés és a tisztességes üzleti magatartás alapelveire épül. A robotikai rendszerek egyre inkább a fizikai világban, emberek környezetében működnek, ezért fontos foglalkozni a társadalmi és etikai kérdésekkel is. Ennek érdekében önálló etikai és társadalmi munkacsoport létrehozását tervezzük, amely gyakorlati ajánlásokat és önszabályozási kereteket dolgozhat ki a hazai szereplők számára. A legfontosabb etikai kérdés ma a kiber- és fizikai biztonság, a felelősség, az adatvédelem, az átláthatóság, az emberi felügyelet, a munkaerőpiaci hatások és a társadalmi hasznosság. 

Mi az a robotikai trend, amelyet ma még alulértékel a piac? 

P. T.: A következő nagy trendet a robotika és a mesterséges intelligencia találkozása hozhatja. Bár sok figyelmet kapnak a humanoid robotok, szerintem rövid és középtávon a szolgáltató robotika és az autonóm mobil robotika valóban alulértékelt terület. Ide tartoznak a logisztikai robotok, a takarítórobotok, az agrárrobotok, az egészségügyi kiszolgáló robotok, a laborautomatizálási, valamint a biztonsági és inspekciós rendszerek. Az IFR adatai szerint ezek a szegmensek világszerte dinamikusan növekednek, különösen a logisztikai, takarítási és egészségügyi alkalmazások területén.

B. M.: Ez azért fontos, mert ezek nem science fiction jellegű megoldások, hanem már ma is bevezethető és megtérülő technológiák. A magyar kkv-k, logisztikai cégek, agrárvállalkozások vagy egészségügyi szervezetek számára sokszor nem a humanoid robot az első reális lépés, hanem egy jól kiválasztott, célfeladatra optimalizált robot. Tíz év múlva a robotika várhatóan sokkal kevésbé lesz különálló technológiai érdekesség, és sokkal inkább a mindennapi infrastruktúra része. Egyre több robotizált rendszer jelenik majd meg a gyárakban, raktárakban, az egészségügyben, a mezőgazdaságban és más területeken. Nem feltétlenül humanoid robotok elterjedésére számítunk. 
A robotika következő nagy korszaka arról szól, hogy a mesterséges intelligencia „kezet és lábat kap”. Azt szeretnénk, hogy a robotika Magyarországon elsősorban lehetőségként jelenjen meg – a versenyképesség, az oktatás és a társadalmi fejlődés szempontjából egyaránt. 

Hogyan lehet csatlakozni a Magyar Robotikai Szövetséghez, és kiknek ajánlják különösen? 

P. T.: A szövetség nyílt ernyőszervezet: várjuk a gyártókat, integrátorokat, robotforgalmazókat, kkv-kat és nagyvállalati felhasználókat, az egyetemeket, szakképző intézményeket és kutatócsoportokat, a startupokat, valamint a robotikával foglalkozó pedagógusokat és kutatókat egyaránt. Különösen érdemes csatlakoznia annak, aki nemcsak nézője, hanem alakítója akar lenni a magyar robotikai színtérnek – vagy aki konkrét üzleti, oktatási, kutatási kérdésre keres partnereket. 
A részletek a szövetség honlapján elérhetők, de szívesen várunk bárkit egy személyes beszélgetésre is. A robotika következő évtizede most formálódik – érdemes időben asztalhoz ülni.

Cikkünk eredetileg a GyártásTrend magazin nyári számában jelent meg, amely ezen a linken olvasható.