Az additív gyártás útján fémötvözetből előállított tárgyakat jellemzően mikroszkopikus kristályok rácsa alkotja. Az ilyen nyomtatott ötvözetek szilárdságának és szívósságának felmérése érdekében a tudósok általában pásztázó elektronmikroszkópokat használnak a kristályok méretének, alakjának és elrendezésének megállapítására.
Ez az eljárás mindamellett igencsak időigényes, az alkalmazott mikroszkópok ára pedig általában 50 000 és több millió dollár között mozog (vagyis drágák).
A szingapúri Nanyang Műszaki Egyetem kutatóit éppen a meglévő technika hátulütői késztették arra, hogy immár egy olcsóbb és gyorsabb procedúrát dolgozzanak ki a vizsgálatokhoz.
Az általuk létrehozott rendszer egy optikai kamerát, egy zseblámpaszerű fényforrást és egy notebookon futtatott, gépi tanuláson alapuló szoftvert tartalmaz. Az eszközpark költsége telepítéssel együtt körülbelül 18 400 dollár, és az ellenőrzés folyamata mindössze 15 percet vesz igénybe.
Az új infrastruktúra használata mellett a vizsgálat a nyomtatott objektumok felületének vegyi maratásával kezdődik meg – mind erre az ötvözetek mikroszerkezetének felderítéséhez van szükség.
Ez a mozzanat egyszersmind azt jelenti, hogy egy nagyobb gyártási sorozatból egy elemet mindenképpen fel kell áldozni az analízishez.
Következő lépésben a felhasználók folyamatosan változó megvilágításban a kamerával számos fényképet elkattintanak a felfedett régióról. A szórt fény irányának változása alapján a gépi tanulásra építkező szoftver már képes meghatározni a mikrokristályok alakját, méretét és orientációját, és ezen információ birtokában megbízható következtetéseket tud levonni az alkatrészek ellenállóképességével kapcsolatban.
A szingapúri csapat az NPJ Computational Materials című folyóiratban jelentette meg a technológiát ismertető tanulmányt.
(Forrás: New Atlas)
