Ahogy a radiológusok röntgennel nézik meg, hogy van-e csonttörés, úgy próbálnak a mérnökök most egy hasonló technológiát alkalmazni a víz alatti csővezetékeken keletkező repedések és korrózió észlelésére. A cégek már évtizedek óta alkalmaznak röntgent a szilárd szerkezetek és mechanikai alkatrészek vizsgálatára. Ámde egy teljes csővezetéket bevinni a laborba emberfeletti vállalkozás lenne.

Sőt, a tenger alatti csővezetékek sokszor 10 ezer láb mélységben találhatóak, ahol a nyomás a 300 atmoszférát is elérheti. Ez négyzethüvelykenként több mint 4400 font nyomást jelent. A napfény nem hatol le a batipelágikus zóna elnevezésű vizes „éjszakába”, a hőmérséklet pedig mindössze 4 Celsius fok környékén jár. – A  szakemberek nem igazán hitték, hogy a radiográfia a tenger alatt is működhet – mondja Dan Scoville, az olajmezei szolgáltatásokat nyújtó Oceaneering International cég munkatársa.

De a GE Healthcare, a GE Oil & Gas, az Oceaneering és a BP mérnökei nem hagyták annyiban a dolgot. Szétszedték a GE orvosi röntgendetektorát, amelyben egy számítógép-képernyő nagyságú törékeny üveglap és érzékeny elektronika található, majd az alkatrészeket visszatették egy csúcstechnológiás, megerősített házba, amelyet úgy terveztek, hogy védelmet nyújtson a tengervíz és a nyomás ellen. – Bármi, amiben levegő van, péppé zúzódna – mondja Scoville. Az újrakonfigurált detektor egy nagyobb gépben kapott helyett, amelyet egy mélytengeri fúróberendezésre rögzítettek. A fúró bilincsként rákapcsolódik a csőre, majd a teljes hosszán végigcsúszva minden lépésnél röntgenfelvételt készít.

– A röntgen segítségével bepillantást kaphatunk a vezetékek belsejébe. Nem tudjuk, hogy valami meghibásodott, aztán egyszerre csak meglátjuk. Akár egy kis szivárgásról, akár katasztrofális mértékű ömlésről van szó, ezzel a technológiával remélhetőleg megelőzhető a probléma. Ideális esetben minden vízben lévő csővezetékről lehet adatunk – mondja Karen Southwick a GE Healthcare gépészmérnöke.

A tenger alatti röntgendetektor jól teljesített a laboratóriumi teszteken, így hamarosan munkába állhat a sötét, hideg mélységekben is, a több százezer mérföldes hosszúságban futó csővezetékeken tartva figyelő szemét. Scoville így beszél erről: – Az egész egy nagy kaland. Olyan helyre megyünk, ahová nem jutunk el minden nap.