Barabási Albert-László keresi a szenzációt. Első kötetének magyar nyelvű kiadásakor egy interjúban elmesélte, hogy miután friss diplomásként az IBM-nél kezdett dolgozni, a vállalat gyakorlatának megfelelően egy éven át azért kapta a fizetését, hogy kitalálja mit is akar csinálni a cégnél. Az energikus, Erdélyben született, egyetemi tanulmányait az Egyesült Államokban végzett Barabási szerint az IBM tisztában volt azzal, hogy bármire is esik majd a választása, az hasznot hoz a vállalatnak.
Figyelme – nem mellesleg az IBM-nél uralkodó atmoszféra hatására – az internet világa felé fordult. Mindez a múlt évezred legvégén, vagyis a web 2.0 születése előtt, a Google keresőmotorjának az indulása pillanataiban történt. Barabási első kötetét kezdeti kutatásai inspirálták, felhívta például a figyelmet, hogy a világhálón korántsem az a demokrácia fog megvalósulni, amelyet a korai felhasználók mindig is reméltek.
Az internet 1970-es évekbeli hőskorában tudniillik mindenki úgy hitte, hogy olyan demokratikus közvetítő közeget használhat majd, amely újrarendezi a média addigra kialakult terepét, egyenlő hozzáférést és egyenlő elérhetőséget biztosítva minden felhasználónak. Mindezt ráadásul ingyen, vagy pitiáner összegekért. Mint utóbb kisült azonban, a világháló valójában éppen úgy szerveződik, mint a társadalom: akinek van, annak adnak, akinek meg nincs, attól még el is vesznek.
Vagyis minél többen figyelnek oda egy hálózati csomópontra – például egy weboldalra, egy portálra vagy egy profilra – annál több új felhasználó lesz kíváncsi rá. Az önmagát gerjesztő folyamatban hamarosan létrejönnek a jól reprezentált, sikeres szereplők, míg mások eltűnnek az ismeretlenség homályában. Hogy mindez miért alakul így, annak magyarázatáért érdemes kézbe venni a Behálózva című kötetet. Barabási Albert-László keresi a szenzációt.
Szívesen rombol le mítoszokat. A célja azonban – úgy tűnik – nem az önmagáért való botránykeltés vagy a tudományos celebség könnyű elérése, sokkal inkább a teremtő provokáció. A Behálózva érvrendszere megfosztja az olvasót attól az álságos önámítástól, hogy a valóságtól emelkedettebbet keresi a kibertérben: fogyasztási szokásai, társadalmi és pszichológiai beidegződései ugyanis pontosan úgy rendezik be a virtuális világot is, mint a valódit.
Ezt a gondolatmenetet folytatja Barabási új kötetében, a Villanásokban is. A jövő kiszámítható – ígéri az alcím, ami elsőre finoman szólva is a valóságtól elrugaszkodottnak tűnhet. Nem egészen arról van azonban szó, amit a gyanútlan olvasó elsőre gondolna. A szerző tudatosítani igyekszik olvasóiban, amit azok már eddig is sejtettek: a kibertér terjeszkedésével olyan sok digitális nyomot hagynak maguk mögött, hogy abból lassanként akár az egész életük rekonstruálható.
Persze szó sincs arról, hogy bárki össze akarná rakni teljes életünket az apró kis mozaikokból, annyi azonban biztos, hogy bizonyos – leginkább a fogyasztáshoz kapcsolódó – szokásaink ismerete kincset érhet az óriáscégek számára. A vállalatok számára hasznos szokások pedig kiszámíthatóvá teszik az embereket. Barabási ismert történelmi példákon mutatja be, hogy a „nem várt” események valójában logikus rendben, egymásból következően sorjáznak. A Villanások szerzője több száz éves eseménysorokat elemezve igyekszik rávilágítani, hogy nincs véletlen. Márpedig ha a múltat így össze lehet rakni, akkor meg lehet jósolni a jövőt is, ma már van hozzá adat bőségesen.
Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2010, 336 oldal, 3980 Ft
