A Virginiai Egyetem tudósai kifejlesztettek egy 3D-nyomtatási technológiát, amellyel vetőmagokkal dúsított termőtalajból tudják felhúzni az egyes építészeti struktúrákat. A módszerrel létrehozott objektumok kezdetben úgy néznek ki, mintha magtalan föld alkotná őket, néhány napot követően azonban a felületüket töviről hegyire beborítja a növényzet.

A szakemberek az alkotómunka során helyi talajt és növényeket, illetve vizet alkalmaznak; a procedúra alatt csupán az alapanyag mozgatásához és egy szivattyú működtetéséhez van szükség elektromosságra.

A projekt kezdetén egy Spencer Barnes nevű diák többféle, talaj alapú tintával kísérletezgetett.

Egy íróasztalméretű 3D-nyomtató segítségével két megközelítést tesztelt a hallgató: először felmérte, mi történik, ha a talajt és a vetőmagot különválasztva, homogén rétegekben nyomtatja egymásra, illetve mi lesz, ha a földet és a magokat már eleve kombináló tintával dolgozik.

Mindkettő technika hatékonynak bizonyult.

Kisebb bökkenő, hogy a tesztek alapján csak szárazságtűrőbb növények tudnak gyökeret verni a talajban. A tudósok szerint ennek az lehet az oka, hogy amikor a tintát a fúvókán kipréselik, a légbuborékok távoznak az anyagból, aminek következtében a talaj makacsabban tartja vissza a vizet a növényektől.

Akárhogy is van, a virginiai újítás az építészet területén idővel akár úttörő jelentőségűnek is bizonyulhat, hiszen – például a nyersanyag könnyű újrahasznosíthatósága és a fotoszintetizáló növényzet jelenléte miatt -- megfelelően méretezve az ágazat szénlábnyomának eltüntetésében is meghatározó szerepet játszhat.

(Forrás: Interesting Engineering)