Detroithoz közel, egy dearborni farmon született. Apja ír származású farmer, anyja holland és skandináv származású volt. Henry nem akart farmer maradni, a technikai újdonságok vonzották. Tizenhét éves korára inas lett egy detroiti gépjavítóban, ugyanakkor már saját műhelye is volt, ahol mezőgazdasági gépeket javított. Hamar ráébredt arra, hogy a gőzgép nem alkalmas könnyű járművek hajtására, ezért 1887-ben épített egy négyütemű, egyhengeres benzinmotort, hogy megértse a nem sokkal előbb feltalált Otto-motor elvét.

1890-ben kéthengeres motort készített, majd műhelyét áttelepítette Detroitba, ahol a villamostársaságnál gépészi állást vállalt. 1892-ben kocsiszerkezetet épített négylóerős motorjához, ezt a járművet eladta. A pénzből megépítette második kocsiját, az óránként 20 mérföldes (33 kilométeres) sebességre képes, középen kormánykarral ellátott Quadrocycle-t 1896-ban. Néhány társával létrehozta a Detroiti Automobil Társaságot, amelyből három év után kivált, és 1902-ben a saját műhelyében építette meg versenyautóját, a 999-est, mely 120 km/óra sebességre is képes volt.

A 999-es sikere tőkéhez jutatta, amelyből 1903. június 16-án üzemet alapított. A rajta kívül 11 részvényessel, szerény 28 ezer dollár tőkével létrehozott Ford Motor Company az A-modellnek nevezett első típusból 1200 darabot adott el, majd sorra következtek az ábécé betűi. Az autó akkoriban luxuscikknek számított, ezért olcsó kocsit akart készíteni. Álma az 1908-ban piacra dobott T-modellben testesült meg, amely kezdetben 850, de az általa elsőként bevezetett futószalagos sorozatgyártásnak köszönhetően 1927-ben már csak 260 dollárba került. Mivel milliókat juttatott autóhoz, az a szólás járta, hogy Ford "kerékre tette" Amerikát.

A csaknem húsz évig gyártott jármű fő tervezője a makói születésű Galamb József mérnök volt, aki részt vett az ugyancsak legendás Fordson traktor megkonstruálásában is, és 1944-es nyugdíjazásáig a dearborni üzem főmérnökeként dolgozott. A T-modellből 1927-ben hagyta el a futószalagot az utolsó darab, a több mint 15 millió példányban készült típust 1999-ben az Évszázad autójának választották. 1914-re már minden második amerikai autó a Ford gyárból került ki, és ugyanebben az évben tízmillió dolláros nyereségre tett szert a cég.

Ford 1919-ben cége összes részvényét megszerezte, és a vállalatvezetés új formáit honosította meg: munkásainak Detroitban a legmagasabb, napi öt dollár bért fizetett, bevezette a nyolcórás munkanapot, az ötnapos munkahetet. Dolgozói részesedhettek a profitból, amely fokozta a termelékenységet, és a minőség javításában való érdekeltséget. Egyes szakszervezeti vezetők a "fordizmusban" a szocializmus megvalósításának "amerikai útját" látták. A gyáros elvetette a marxizmust, de vallotta, hogy a kapitalizmus ésszerűsíthető és moralizálható.

Sikeres gyártmányainak, terjeszkedésének köszönhetően óriási, mintegy 700 millió dolláros vagyonra tett szert, de sohasem vált igazi tőkéssé, idegenül érezte magát a milliomosok között. 1947. április 7-én, 83 évesen halt meg szülőhelyén, Dearbornban. Elhivatottságának, hihetetlen munkabírásának, a munkaszervezés terén bevezetett új elképzeléseinek eredményeként megváltozott az amerikai átlagemberek élete, az autó a mindennapok nélkülözhetetlen eszköze lett. Ma a nevét viselő cég a világ egyik legnagyobb vállalatbirodalma.