Kerékgyártó György
Becsült olvasási idő: 5 perc
Trabanton szállni élvezet…

Az amerikai és a brit filmekhez hasonlóan a szocialista országok filmgyáraiban sem mellőzték a Lajtán innen státusszimbólumnak, vagy épp a szovjet blokk ipari remekeinek számító négykerekű sztárokat.

Doktor úr, már megint? – fakad ki szeretettel a hangjában Jiři Menzel Az én kis falum című, 1985-ös filmjének teherautósofőrje, amint meglátja az út szélén a körorvost az árokba borult Škoda 100-assal. A mindig ábrándozó, a szerpentineken vezetés közben verseket szavaló, ezért rendszeresen kisebb-nagyobb balesetekbe sodródó doktor autója korántsem az orvos nehéz sorsáról regélt. Épp ellenkezőleg: a Škoda 100-as státusszimbólum volt, csak azok furikázhattak vele, akik a szocialista piacgazdaság áttekinthetetlen folyamatai között is össze tudtak rakni annyi pénzt – és persze kapcsolatrendszert –, hogy szert tegyenek egy ilyen járműre.

Ivan Mládek és zenekara 1978-as Jožin z bažin, vagyis Mocsári Józsi című dalparódiájában a mocsárból kilépő szörny például Škoda 100-asban pöffeszkedő prágai kispolgárokkal táplálkozik. Az én kis falum történetének idején azonban a 100-as modell már majdhogynem veteránnak számított: a Škoda cég 1969 és 1976 között gyártotta, majd átállt a 105/120-as modellre. Menzel szimbólumként használta a levitézlett 100-ast: a szocialista vidék változatlansága, az értelem nélkül múló évek jelképeként. A kizökkent idő helyreigazítására adott esélyként is értelmezhető, hogy a film zárójelenetében a doktor már egy sárga 120-assal robog neki egy ház kerítésének.

A Škoda a karhatalmi autóként is használt luxus Tátrákkal ellentétben a hétköznapok járgánya volt. A vállalat – a jó fajta sörhöz hasonlóan – Plzeňből indult: Emil Škoda a XIX. század végén alapította. Az autógyártás azonban csak 1911 után indult meg: a cég ekkor olvadt össze a Václav Laurin és Václav Klement által alapított és vezetett, bicikliket és motorkerékpárokat gyártó vállalattal. Ennek az epizódnak egyébként Menzel szintén emléket állított a klasszikussá lett Sörgyári capriccio című mozijával. Az új vállalat dobta piacra a folyadékhűtéses, 4 hengeres S modellt, ezzel indult el a Škoda a Csehország legnagyobb iparvállalatává válásának útján.

Ellentétben a világ harmadik legrégebbi autógyártójával, a Tátrával, amelynek 1947 előtt készült darabjait a cseh állam 2006-ban a nemzeti kulturális örökség részének nyilvánította, a Škodának a háború utáni termékei maradtak emlékezetesek. A 15 éven át javítgatott Popular modellen például 1960-ban egy utolsót módosítottak, ezzel jött létre a szocialista blokk Chevy Impalája, a kabrió Škoda Octavia.

Űrkorszak a Földön

A szocialista filmgyártás autókultusza köszönő viszonyban sem volt az amerikai és a brit filmekben szokványos felhajtással (lásd Autós mozi című cikkünket). Míg az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában több mint egy évszázadon át zavartalanul fejlődhetett az autóipar és a kereskedelem, a szocialista blokkban egészen más volt a helyzet. Nem volt elég, ha a leendő autótulajdonosok előteremtették a vásárláshoz szükséges összeget, kapcsolatokra is szükségük volt ahhoz, hogy valóban hozzájuthassanak egy járgányhoz.

Tőke híján pedig álmodni sem lehetett egy négykerekűről, tekintve, hogy a banki hitelrendszer szinte teljesen ismeretlen volt. Ha egy szocialista film szereplői megcsodáltak egy autót, az szinte kivétel nélkül nyugati gyártmány volt. A „baráti” verdák – néhány kivételtől eltekintve – rendszerint kisebb-nagyobb mértékig gunyoros felhanggal szerepeltek a mozivásznon. Gothár Péter Megáll az idő című 1981-es örökzöldjében például Pierre ezért jegyzi meg cinikusan, miután Kövessel elkötöttek egy 1956 és 1965 között gyártott Wartburg 311-est, hogy „egy csaj ezért ment hozzá egy pasashoz”. A Trabant sem tűnik fel sokkal kedvezőbb színben, legalábbis a Gothár-filmekben: 1986-os mozijában egy átlagos magyar család Trabanttal indul nyaralni a Balatonhoz.

Az utasokkal és csomagokkal terhelt, hatalmas füstfelhőket eregető autó a Budaörsi úton a felezővonalon haladva, és így az egész forgalmat föltartva pöfög a lemenő nap irányába. A Trabi minden gúnyolódás ellenére kultuszautóvá tudott avanzsálni. A szocialista éra hanyatlásával egy időben, 1990-ben egész estés filmet is forgattak a „főszereplésével”. A Go Trabi Go, afféle posztkommunista road movie, amely keserédes nosztalgiával idézi fel a később egyenesen legendássá vált járművel együtt járó hétköznapi malőröket. A Trabit épp az tette nevezetessé, ami miatt más autókkal összehasonlítva inkább tűnt játékautónak: a túl olcsó karosszéria és a kétütemű motor. Utóbbit szász mérnökök költségvetési nehézségek miatt fejlesztették.

Több modell is készült, melyek közül emblematikussá az 1963-as 601-es vált. Ez a típus fémjelezte a szocializmust, ipari ikonná alakult, olyannyira, hogy a legendás brit rockbanda, a U2 1992-es turnéján a színpad fölé lógatott, kipingált Trabantok voltak a látványelemek fő attrakciói. Miközben nem éppen a megbízhatóságáról volt híres, a Trabantot az űrverseny ihlette. Nevének jelentése a szakirodalom szerint megegyezik az orosz szputnyikéval: társat jelent, a kifejezést a nagyobb égitesteket kísérő holdak jelölésére használták. A keletnémet népautót a XX. század derekán kibontakozó szovjet űrprogram ihlette, a szászországi Zwickauban működő gyár konstruktőrei 1957-ben döntöttek megépítése mellett.

A vikingek emléke – Lada 1200

A szocialista ipar győzelmének jelképeként a szovjet autógyártás valószínűleg legjobban sikerült terméke, a Lada 1200-as tündökölt a vásznakon a leggyakrabban. András Ferenc 1982-es Dögkeselyű című filmjében nyugati verdák is feltűnnek ugyan, a prímet mégis az 1200-as viszi. A forgalmas budapesti utakon és köztereken zajló bravúros – kaszkadőrök és profi sofőrök munkáját dicsérő – üldözési jelenetek segítettek kihozni a modellből a maximumot.

A rendőrök hajtotta Lada győzedelmeskedett rendre a kapitalista csúcsmodellek fölött az 1980-as években indult magyar akcióvígjáték-sorozatban, a Bujtor István alkotta-alakította Ötvös Csöpi-filmekben is. A Lada 1200-as tervei az 1966 és 1974 között gyártott Fiat 124-es műszaki adatain alapultak. Míg a járgány a Szovjetunióban Zsiguli, a nemzetközi piacon Lada néven került forgalomba. Nevét a szláv mitológia egyik alakjától, az ifjúság és a szépség istennőjétől kölcsönözték, igaz, a Ladák emblémáin látható viking hajó orosz nevét is lagyjának ejtik. A Ladák kiállni látszanak az idő próbáját: a gyártósorról manapság is újabb és újabb modellek gördülnek le.