A kínai acéldömping lenyomja az árakat Európában
A kínai belső kereslet visszaesése miatt a – sokszor államilag támogatott – kínai gyártók nyomott áron Európában próbálják értékesíteni acélipari termékeiket, állítja a Carboferr Zrt. A feldolgozás előtt álló acéltermékek ára 25-30%-kal zuhant az elmúlt félévben. 

Az idei első negyedévben még hatalmas mennyiségű acélterméket szívott fel a belső kereslet Kínában, elsősorban az autópályák, hidak, magasépületek és lakóépületek területén. Azonban a nagyméretű állami projektek túlnyomó része az első félév végére kifutott, így a kereslet is érezhetően visszaesett.

„A korábbi, nagyobb mennyiségű termék előállítására tervezett kapacitások kihasználatlanná váltak, de egyfelől a már lekötött nyersanyagok mennyisége, illetve az acélkohók újraindítási nehézségei és költségei miatt a gyárak nem állhattak le. A gyártóknak mindenképpen új vevőket kellett keresniük, hogy lekössék erőforrásaikat, Európa pedig ideális terepnek tűnik a magas bérköltségekkel és az általában jó esetben is csak önköltségi áron termelő, sokszor csupán politikai okokból megtartott kohóival” - magyarázta Fazekas Roland, az acél- és műanyagipari termékek nagykereskedelmével foglalkozó Carboferr Zrt. vezérigazgatója.

A cégnél azt tapasztalták, hogy a kínai acélbuga (feldolgozás előtti acéltermékek) ára mintegy 25-30%-kal zuhant az elmúlt félévben, egyes hengerelt áruk ára pedig a 2006-os szintre esett vissza. Ez többek között azért történt, mert ugyan az európai felhasználás nem nőtt jelentősen, de a kínai tengerentúli export az év első 9 hónapjában rekordot döntött: a 81,1 millió tonnás mennyiség 27%-os növekedést takar 2014 ugyanezen időszakához képest, ami az év végére elérheti a 110 millió tonnát is. (Augusztus és szeptember között 15,6%-kal nőtt az export, éves szinten nézve pedig 32%-os ugrást mutatnak a szeptemberi adatok.)

Emellett a - többségében államilag támogatott - kínai gyártók sokszor rendkívül rossz alkupozíciót teremtenek azzal, hogy még el nem adott árukészlettel megrakott hajókat indítanak európai kikötőkbe. Az itteni kereskedők (leginkább olasz, német, holland) pedig számukra jobb feltételekkel tárgyalhatnak, hiszen a hajóknak minél előbb meg kell szabadulniuk az árukészletüktől, a kikötői díjak és a szállító eszközök bérleti díja miatt.

Egyelőre a kínaiak állnak nyerésre a helyi gyártókkal szemben: Olaszországban a tekercsimport a felhasználás 16%-át fedi le, a Benelux államokban 31%-át, míg Délkelet-Európában már 45 %-át.

A vezérigazgató szerint mivel a Kínából beérkező hatalmas mennyiségű acél letörte az európai árakat, ezért újabb jelentős problémákat okoz az amúgy is vergődő helyi acéliparnak; például az Egyesült Királyságban 1200 munkahely felszámolását jelentette be a Tata. Így nem csoda, hogy több, jelentős acéltermelő európai ország is dömpingvám bevezetését követeli, az Európai Bizottság pedig már szeptemberben antidömping vizsgálatokat indított a kínai acélipari alapanyagok tekintetében.