A kutatók már régóta terveznek apró robotokat az emberi testen belüli használatra. A feladatot természetesen nem életnagyságú űrhajók lekicsinyítésével oldják meg, mint a Fantasztikus utazás című 1966-os sci-fi filmben, hanem az emberi hajszálnál is kisebb nanorobotok készítésével. A kis gépezetek képesek szövetmintákat gyűjteni, illetve a gyógyszereket célzottan eljuttatni a megfelelő testrészekhez. 

Az egyik nehézséget éppen ez, vagyis a nanorobotok navigációja jelenti az emberi testen belül. Ehhez vagy külső energiaforrást vesznek igénybe (elektromosság, mágneses mező, lézervezérlés, stb.) vagy megoldják, hogy a gépezetek autonóm módon haladjanak az emberi testben. Noha folyadékban (pl. vérben, az emberi szemben, stb.) már viszonylag könnyen tudják irányítani a nanorobotokat, szilárd szövetek esetében ez eddig még nem sikerült.

Úgy tűnik, a kínai kutatók most megoldották a szövetekben való mozgatást is, ráadásul külső energiaforrás nélkül. Igaz, egyelőre csak egy speciális területen, a bélrendszerben. Az eszközt úgy kell elképzelni, mint egy nagyon kicsi kapszulát, amelynek felületét különleges glükózmázzal vonták be. A glükózmáz kémiai kölcsönhatásba lép a bélrendszer megfelelő sejtjeivel, például mikrohámsejt-transzcitózis révén átlépi a bélhámgátat, és megtalálja a gyomor-bél traktus gyulladt részeit. Lényegében a gyulladás magához vonzza a miniatűr gépezetet, amelyből a megfelelő pillanatban kioldódik a gyulladáscsökkentő gyógyszer. 

Egérkísérletek szerint az új robotok körülbelül ezerszeresére növelték a gyógyszerkoncentrációt a kritikus helyeken. Ezzel jelentősen csillapították a gyulladást és javították a betegség patológiáját a vastagbélgyulladás és a gyomorfekély esetén. A kutatók reményei szerint az önadaptív robotok biztonságos és ígéretes stratégiát jelentenek a gyomor-bélrendszeri gyulladások precíziós kezelésére. Terveik szerint hamarosan elkezdődik az eszköz klinikai tesztelése is.

Forrás: Interesting Engineering