Bár számos hordozható elektronikus eszköz elemét ma már vezeték nélkül is fel lehet tölteni, az ilyen ketyereknék valamilyen dokkolóegységgel vagy speciális felülettel még mindig érintkezésben kell maradniuk a folyamat sikeréhez. Lássuk be, ezek a megoldások nem nyújtanak sokkal nagyobb szabadságot a kábeles módszereknél, és a koreai Szedzsongi Egyetem mérnökeit éppen ez a felismerés vezette arra, hogy „nagypályás” töltőrendszereket teremtsenek.

Az energia-utánpótlásra szolgáló, új infrastruktúrát alapvetően egy adó- és egy vagy több vevőkészülék alkotja. Az egyes helyiségekben bárhova felszerelhető adókészülék tulajdonképpen egy optikai áramforrás, amely egy erbiummal adalékolt optikai erősítő segítségével 1550 nanométeres központi hullámhosszú, infravörös lézercsóvákat bocsát ki magából. Az elgondolás szerint a vevőkészülékek a szobában tartózkodó felhasználók okoseszközeiben helyezkednének el. Ezek az egységek egy gömb alakú retroreflektorból, egy fotovoltaikus cellából és egy LED-lámpából állnak össze. A töltési folyamat akkor indul el, amikor a (bármilyen irányból) beérkező infravörös fényt a retroreflektor a fotovoltaikus panelre irányítja, és ez a cella villamosenergia-termelésbe kezd. A LED-lámpa csak akkor világít, ha éppen aktív ez a mechanizmus.

A tesztek során a csapat egy 400 milliwattos fénysugarat nagyjából 30 méter távolságra tudott kiközvetíteni, ahol egy 10 x 10 centiméteres vevőkészülék 85 milliwatt elektromos árammá alakította át a küldeményt. Bár ez csupán maximum egy-két kis érzékelő meghajtásához elegendő energiamennyiség, a mérnökök szerint idővel kellően éretté válhat a technológia ahhoz, hogy akár a felhasználói elektronikus eszközök elemeit is hasonló távolságból lehessen feltölteni az alkalmazásával.

A nyitókép forrása: Adobe Stock