Egy nemzetközi kutatócsoport kifejlesztette a fénnyel történő adatátvitelt, amelyben az információ fizikailag nem utazik az adó és a vevő között. A Wits Egyetem, a johannesburgi Witwatersrand Egyetem és a spanyolországi Institute of Photonic Sciences (ICFO) csapata a kvantummechanika elveit ültette át a gyakorlatba és fénymintákban szállított információt anélkül, hogy a képet fizikailag megmozdították volna. 

A kutatók egy különleges módszert alkalmaztak, amely összefonódott fotonokat és egy nemlineáris optikai detektort tartalmazott. Az összefonódás megértéséhez tudni kell, hogy egy fotonnak két bázisállapotát különböztetik meg, vízszintesen és függőlegesen polarizált. Amikor elvégzünk rajta egy mérést, akkor vagy a vízszintes, vagy a függőleges bázisállapotot veszi fel. Vannak azonban különleges, összefonódott párok: ha ezek egyik tagján elvégeznek egy mérést, megállapítva a foton állapotát, akkor abban a pillanatban a másik fotonnak is ugyanez lesz az állapota. Ha az összefonódott párt szétválasztják, és a pár egyik tagját elviszik a Marsra, a másikat itt hagyják a Földön, és elvégzik rajta a mérést, akkor a Marson is ugyanannyi lesz a másik értéke.

Ez a megközelítés lehetővé tette számukra, hogy a vevő által küldött fotont „lefedjék” a továbbítandó információval, így az adat úgy jelenik meg a vevőnél, mintha oda teleportálták volna, anélkül, hogy az információnak fizikailag utaznia kellene az adó és a vevő között. Közleményük szerint 15 dimenzióban (kvantumállapotban) mutatták be sikeresen a modellt, ami lehetővé teszi a további bővítést és a nagy kapacitású kvantumhálózati kapcsolatok lehetővé tételét. 

A kvantumoptika nem-bináris (0 vagy 1) jeleket használ, hanem kvantumállapotokat, és ennek információs szimbólumait. Gyakorlati szempontból az új eljárás már használható nagydimenziós biztonságos csatorna létrehozásához, azaz két fél közötti kvantumkommunikációhoz. Noha jelenleg ugyan még nincs működő univerzális kvantumszámítógép, de a következő öt-tizenöt évben várhatóan elkészülnek az első működő gépek. 

Forrás: Interesting Engineering