Az automobil feltalálása óta a mai napig sok mérnököt foglalkoztat az a gondolat, hogy miként és milyen módon lehetne úgy felhasználni a szél energiáját a gépjárművek meghajtásánál, hogy az újszerű erőforrásbeli és átviteli megoldásnál sohase kelljen aggódni a kerekek hóban vagy sárban történő elakadása miatt. Bár erre a technikai kihívásra a mai napig nem született megnyugtató műszaki válasz, a probléma megoldásától függetlenül a repülőgépmotorral meghajtott szárazföldi konstrukciók már az 1900-as évek elején megjelentek az iparilag fejlett államok közútjain, illetve hadseregeik eszközparkjában.
Ez utóbbira jó példa a Sizaire-Berwick (SB) angol-francia alapítású automobilépítő cég azon kísérleti konstrukciója, amelyet a brit Admiralitás kérésének megfelelően 1915-ben fejlesztettek ki, és – jelenlegi információink szerint – két darab erejéig le is gyártottak a királyság expedíciós egységeinek. A Szélautó tulajdonképpen az SB egyik korábbi, Rolls-Royce típusú, négykerék meghajtású páncélautójának volt a technikai továbbfejlesztése, amelyet London a nyugati front helyett az Afrikába, illetve a Közel-Keletre vezényelt egységei részére kívánt rendszeresíteni. A repülőgép-légcsavarral és a 0,303-es kaliberű vízhűtéses géppuskával ellátott harci eszközt egyébként sohasem vetették be háborús körülmények között, mert annyira katasztrofálisak voltak a meleg éghajlaton produkált menettulajdonságai.
Ettől a ténytől függetlenül a francia ikergyár az angolokkal párhuzamosan a prototípus civil jellegű fejlesztését is elvégezte. A Párizs melletti Sizaire gyár azonban relatíve több dolgot is megváltoztatott a gépjármű angol verziójához képest. A francia mérnökök például teljesen átszabták a kocsi alvázát, kerékfelfüggesztését, rugózását, a sárhányók elhelyezését, illetve a kardántengely mechanikus és „elektronikus” kiosztását, amelyet gróf Bertrand Marie de Lesseps – az 1908-as nyári olimpiai játékok francia válogatottjának vívója – mutatott be a gall nagyközösségnek még 1912-ben. A siker óriási volt, de a gyár ennek ellenére egyetlenegy darabot sem tudott eladni a „műszaki csodából”.
A franciák persze teljesen oda voltak az öszvér jellegű kocsik fejlesztéséért. Marcel Leyat francia repülőmérnök például az Auto Aero franciaországi bemutatása után egy évvel, 1913-ban mutatta be Helica típusú propeller-meghajtású autóját, amely „annyira sikeres konstrukciónak számított a maga korában”, hogy 1913 és 1926 között összesen 30 darabot gyártottak le ebből a típusból a magánzó párizsi gyárában. A korabeli sajtó által csak „szárnyak nélküli repülőgépnek” nevezett masina törzse gyakorlatilag egy rétegelt lemezből összeeszkábált szivartörzs volt egy 8 lóerős Skorpió motorral, amely csak 6 liter benzint fogyasztott el 100 kilométerenként. A jármű súlya 225 kiló volt.
Természetesen a megrendelésektől függően több verzióban kínálták a Hélicocycle-t. Volt kabrió, szedán, sport és zárt kialakítású, háromkerekes, illetve négy kerékkel rendelkező automobil is. A folyamatos fejlesztésnek köszönhetően például a Helica 1927-ben legyártott háromkerekű áramvonalas modellje a Montlhéry versenypályán ebben az évben már sebességi világcsúcsot ért el: a jármű több mint 171 kilométer/órás sebességgel száguldott végig a pályán.
A világrekord elérését követően a Szovjetunió rögtön meg is vásárolta a francia mérnöktől a gyártási jogot, hogy a járműre – az orosz viszonyokat jobban kiszolgálva – sítalpakat szerelhessenek, és a kocsit katonai célokra használhassák fel. Bár a szovjet ötlet alapjában jó volt, Szibéria és Arktisz dimbes-dombos tájait nem nagyon bírta a francia éghajlathoz szokott gall motor, így a Moszkva melletti üzemben legyártott tucatnyi Helica nagyon hamar a főváros vidámparkjába került, mint felső felfüggesztésű, a szellemvasúthoz hasonlóan síneken futó játékszer. (Az oroszok persze egy évtizeddel később sokkal erősebb motorokkal felszerelt propeller-meghajtású, síléceken futó katonai járműveket gyártottak le, amelyeket eredményesen vetettek be a finnek és a németek elleni harcok során.)
A következő cikkben az 1930-as évek „szárny nélküli repülőgép-autó- fejlesztéseket” vesszük górcső alá.
