A 2008-2009-es válság egyik fontos hatása, hogy ráirányította a figyelmet: a hagyományosan szinte kockázatmentesnek tartott országok – s így azok cégei is – korántsem makulátlanok és biztonságosak. Nem kis részben azért, mert egyre több, korábban végső célországnak tartott állam csak köztes állomás, ahonnan a külföldről beérkezett szállítmányok harmadik piacokra mennek tovább. Ez a magyarországi vállalkozások (s azon belül kiemelkedően a kivitel közel harmadát adó, magyar tulajdonú vállalatok) számára kiemelkedően fontos – hívja fel a figyelmet Kárpáti Gábor, a Coface Hungary ügyvezető igazgatója.

Hozzáteszi: a jelenség az első tíz exportpiacunkhoz tartozó öt nyugat-európai országra is egyre inkább érvényes. Példaként hozza fel legnagyobb exportpiacunkat, Németországot, amely – bármilyen meglepő is – ebből a szempontból fokozott kockázatot jelent az oda exportáló cégek számára. Ennek nem a német kockázat növekedése az oka, hanem az, hogy mind több magyar terméket úgy vásárolnak meg németországi cégek, hogy azokat harmadik piacokra szállítják tovább. Az egyik ilyen a kínai piac, ahol a fizetési fegyelem változásának bizonytalanságára hívj fel a figyelmet a Coface.

Figyelni kell a célországra is

2008 óta a kínai vállalatok jelentősen fegyelmezettebben fizetik ki belföldi partnereiket: míg az említett évben a felmérésben részt vett cégek majdnem mindegyikének volt határidőn túli teljesítése, ez az arány a 2011 nyarán megismételt felmérésben 26 százalékra csökkent. Egyben csökkent azoknak a napoknak is a száma, amennyivel a határidőn túl fizetnek a cégek. További javulásra azonban nem lehet számítani, ugyanis az állam beszűnteti a költségvetési forrásokkal való gazdaságösztönzést, s a cégek tartanak a hitelkihelyezés szigorításától is.

Ez egyben azt is jelenti, hogy a magyar exportőrnek nem csak a német cég kockázatát kell az ügylet során figyelembe venni, hanem a végleges célpiacét, cégét is. Ugyanis a német cégek sem működnek másként a fizetési hajlandóság szempontjából: ha a pénzmozgás lassul, akkor az adott termékkörhöz kapcsolódó beszállítókat fogják lassabban kifizetni ők is – szemlélteti a jelenséget Kárpáti Gábor. Ilyen körülmények között még jobban felértékelődik a szállítói hitel. Éppen ezért fokozottan ügyelniük kell a nemzetközi piacokra szállító hazai cégeknek, ne ők finanszírozzák saját magukat. Azokban az országokban ugyanakkor, amelyekben javulnak a kilátások, a kereslet is nő, s így a piacok is bővülnek.

A közel száz országban jelen lévő Coface – amely nem az államadósságot ítéli meg, hanem az egyes országok vállalatainak a fizetésképtelenségi veszélye alapján alakítja a besorolást – minősítése szerint az első tíz exportpiacaink közé tartozó öt nyugat-európai ország (Németország, Olaszország, Franciaország, Nagy-Britannia és Ausztria) önmagában befektetésre ajánlott A minősítéssel rendelkezik, közülük kettő, Franciaország és Ausztria a legjobb A1-gyel. Ugyanakkor Olaszországra kifejezetten érdemes óvatossággal tekinteni. Hazánk második legnagyobb exportpiacáról – mint az euórövezet déli régiójának további országairól is – most derült ki igazán, hogy mennyire rossz helyzetbe került.

Ajánlott piacok

A Coface párizsi központja, a portugál, spanyol és olasz fejleményekre reagálva a napokban gyorsértékelést adott ki, amely az olasz gazdasággal kapcsolatban például a többi között rámutat: a makrogazdasági helyzet messze nem rózsás (éves szinten például 0,9 százalékos lesz csak a növekedés), s továbbra is gyenge marad a vállalatok pénzügyi helyzete. Ez nem meglepő annak fényében, hogy az ipari termelés még mindig csak a harmada a válság alatt produkált zuhanásnak. A szakértő azonban felhívja a figyelmet arra is, hogy ágazatonként, iparáganként akár eltérő is lehet a kép.

Nagyon fontos a kilátásokat is megnézni, s e tekintetben Németország, Franciaország, Ausztria kifejezetten ajánlott piac. Általában véve is a Coface úgy látja, hogy Svájc, a skandináv államok a cégek fizetőképessége szempontjából biztonságosak, miként Hollandia is, ám napjainkban érdemes kiemelt körültekintéssel kezelni a dél-európai országok vevőit, így Spanyolországot, Görögországot, Portugáliát és Olaszországot. Mindenestre kedvező, hogy a Coface tapasztalatai szerint a válság egyik hatásaként egyre nagyobb figyelmet kap az exportőröknél a kockázatkezelés.

Mind több a cégen belüli szabályozás, amely már tartalmazza azt is, hogy milyen szinten, módon és gyakorisággal kell alkalmazni kockázatkezelési eszközöket. Kárpáti Gábor tapasztalatai szerint emellett a hozzájuk fordulók érdeklődésén is látszik, hogy egyre több cég a piaci lehetőségek feltérképezésének részeként már a kockázatkezelésre is fordít időt, energiát és pénzt egyaránt. A preventív eszközök legfontosabb elemei a céginformáció, s a vevők monitorozása. Ez – legalábbis a Coface-nál – egy kiterjedt adatbázisra támaszkodik, amelyből lehet tallózni makro és mikroszinten egyaránt, azaz: országkockázati besorolás és minősítés éppen úgy elérhető, mint egy adott ország valamely ágazatának, vagy éppen egy adott cégnek a kockázati értékelése – hangsúlyozza Kárpáti.

Hozzátette: a taglalt öt ország esetében például kifejezetten komoly eszköz lehet az ezt alkalmazó exportőrök kezében az ilyen típusú információ. Gyakran alkalmazzák a hazai cégek emellett a vevőkockázati biztosítást, ami a legmegnyugtatóbb megoldás: ugyanis bármilyen szinten is jelenik meg a kockázat, ezt jelentősen mérsékli az exportőr számára ez a módozat. Ezeket a szolgáltatásokat a Coface tapasztalatai szerint azért is veszik mind gyakrabban igénybe a hazai cégek, mert a szinte kockázatmentes készpénzben fizető partner szinte nem is létezik. Ebben a helyzetben nagy versenyelőnyt jelen a halasztott fizetés ellenében történő szállítás, de ehhez kockázatkezelés mindenképpen fontos – hívja fel a figyelmet az ügyvezető.