Jelenleg az emberi szervezetbe ültetett, kisméretű fémimplantátumok a rendeltetésük betöltése után kétféle sorsra juthatnak. Az egyik opció, hogy a szakemberek sebészi úton eltávolítják őket a páciens testéből, a másik hogy végérvényesen ott maradnak. Mindkettő lehetőség esetlegesen komplikációkhoz vezethet. 

Úgy tűnik az MIT tudósai nem rég megtalálták a kockázatmentes harmadik utat, amikor is kiderítették, hogy (folyékony fém segítségével) miként lehet helyben darabjaikra bontani ezeket az implantátumokat.

A tudósok egy „folyékony fém okozta elridegedés” (liquid metal embrittlement, avagy LME) nevű, anyagfizikai jelenségre építették fel az új módszerüket. E folyamat keretében egyes kemény fémek – például a cink vagy a rozsdamentes acél – bizonyos típusú folyékony fémekkel érintkezésbe lépve kristályaikra hullanak. Ilyenkor a likvid anyag beszivárog a szilárd fémet alkotó szemcsék közé, és elkülöníti őket egymástól.

Első ízben a tudósok a gyomor-bélrendszerbe ültethető eszközök lebontásában kívánták próbára tenni ezt a varázserőt. Tudták, hogy például a gallium nevű lágy fém a kemény alumíniumot hatékonyan meg tudja dolgozni, és így egy eutektikus gallium-indium (EGaIn) nevű ötvözetet és egy részben alumíniumból készült gyógyszeradagoló eszközt vontak be a kísérletükbe.

Ez utóbbi, Y alakú kelléket egy olyan háromágú polimeragy alkotta, amelyhez  alumínium csatlakozócsövekkel három gyógyszerrel töltött polimerkart kapcsoltak.

Az ötlet az volt, hogy amint az eszköz a páciens gyomor-béltraktusába kerül, fokozatosan kiüríti magából a hatóanyagot, majd pedig – miután külső segítséggel darabokra esett – a széklettel együtt problémamentesen távozik a szervezetből.

Az állatkísérletek során, miután az eszközt a gyomor-béltraktusba helyezték, a kutatók szájon át EGaIn-t tartalmazó oldatot adtak be a tesztalanyoknak. Amint a folyadék áthaladt az implantátumon, az alumíniumcsatlakozók elemeikre hullottak, így az eszköz szétesett, és az emésztőrendszeren keresztül kiürült a szervezetből.

Ugyan a rágcsálókon végzett vizsgálatok szerint az EGaIn nem mérgező és biokompatibilis, az emberekre gyakorolt hatásainak felderítéséhez további kutatásokat még mindenképpen el kell végezni.

A gyógyszerbejuttató eszközzel elért sikert követően a tudósok egy, a nyelőcsőszövetbe ültetett alumínium stentet is le tudtak bontani az anyaggal.

A gyomor-béltraktuson túllépve a szakértők sebek összezárására használt, sebészeti alumíniumkapcsokon is kipróbálták az EGaIn-t, és azt tapasztalták, hogy az ötvözet ezeket a kellékeket is percek alatt szétszedi. A kapcsok maradványait állítólag valós körülmények között is könnyen ki lehet söpörni a helyükről.

Az MIT kutatását részletező tanulmány az Advanced Materials nevű folyóiratban jelent meg.

(Forrás: New Atlas)