A Columbia Egyetem kutatói egy új képalkotó eljárással hatékonyabban képesek kimutatni a palackozott vízben lévő mikroméretű szennyező részecskéket. A korábbi észlelési módszerekkel ellentétben, amelyek csak a részecskék tömeges becslésére képesek, az új technika nemcsak az egyes részecskéket különbözteti meg, hanem lehetővé teszi azok azonosítását is.

A mikroműanyagok egy mikrométernél kisebb méretű plasztikdarabok, amelyek számos ipari folyamat mellékhatásaként, valamint a nagyobb műanyagtermékek lebomlásakor keletkeznek. A nanorészecskék képesek áthatolni a biológiai gáton, miközben potenciálisan káros anyagokat vonzhatnak magukhoz, mint a ftalátok. A mikroműanyagok emberi egészségre való hatásuk egyelőre nem ismert, de a műanyagok gyakran tartalmaznak olyan adalékanyagokat, mint a stabilizátorok vagy tűzgátlók, és más vegyi anyagokat is, amelyek károsak lehetnek az állati vagy emberi szervezetre. Különösen a textilekből, a gépjárművek gumijaiból, a festékből és a cigaretta csikkekből származó mikroműanyagok jelenthetnek egészségügyi kockázatot.

A kutatók célja kifejezetten az volt, hogy nagyobb felbontásban, mélyebben beleláthassanak a palackozott víz szennyeződéseibe. Ahogy az egyik tudós fogalmazott: „az elképzelés az, hogy minél kisebbek a dolgok, annál több van belőlük”. 

A kutatók kísérletükben egy olyan lézerpárt használtak, amelyet bizonyos molekulákkal rezonál, a módszert stimulált Raman-szórás mikroszkópiának nevezik. Egyes vízmintákban literenként akár 370 ezer részecskét is azonosítottak, melyek 90 százaléka nanoplasztik volt. Ez átlagosan körülbelül 240 ezer nanoplasztik-részecskét jelent literenként, ami százszor nagyobb a korábbi becsléseknél. 

A leggyakoribb műanyag, amit találtak, meglepő módon nem a PET-palackok anyaga volt, hanem egy poliamid nevű vegyület, ami a vízszűrőkben fordul elő. A korábbi becslések többnyire csak a nagyobb méretű részecskéket számolták, jegyzik meg a kutatók, de úgy találták, hogy a kisebb részecskék teszik ki az összes észlelt műanyag mintegy 90 százalékát.

A kutatók reményei szerint az új technológia fényt deríthet a műanyagrészecskék és a biológiai szövetek közötti kölcsönhatásokra, aminek segítségével ezen anyagok toxicitásáról is többet megtudhatunk majd.

Forrás: ScienceAlert

A borítókép illusztráció, forrás: Adobe Stock