A kutatók a napenergiás párolgást vizsgálták, amikor egyik kísérletük nem várt fordulatot vett. Azt találták, hogy bizonyos hidrogélekkel végzett kísérletek során a víz párolgása meghaladta a termikus határértéket (adott hőmennyiség mellett a várható párolgás mennyiségét). Egyes esetekben a párolgás meg is duplázódott. Az adatok kiértékelése után azt a következtetést vonták le, hogy maga a fény okozhatja az eltérést.
Természetesen a fény valóban segíti a víz elpárolgását. A reggeli harmat például azért halványul, mert a napfény a nap folyamán felmelegíti. Az újdonság az, hogy a fény hullámhossza önmagában, hőhatás nélkül megbonthatja a vízmolekulák kötéseit.
Hipotézisük teszteléséhez a kutatók a vízzel átitatott hidrogéleket különböző színű fényeknek tették ki. A hidrogélek olyan gélszerű, porózus anyagok, amelyek nagy mennyiségű vizet képesek felszívni anélkül, hogy feloldódnának. A legtöbben a pelenkákban, kontaktlencsékben és hűtőszekrény-jégpakolásokban való alkalmazásuk miatt ismerik őket. Ezeket a hidrogéleket mérlegre helyezték, így közvetlenül mérhető volt az elvesztett víz mennyisége. Fénypajzsokat is használtak, hogy visszaverjék a hőt, és szorosan nyomon követték a hőmérsékleteket.
Az eredmények szerint a fény valóban a hőhatáron túli párolgást eredményezett. A hatás hullámhosszonként is változott, és a zöld fény okozta a legnagyobb párolgást.
Mivel a kutatók szerint a hullámhosszkülönbség nem volt összefüggésben a hővel, ez alátámasztja azt a hipotézist, hogy a fény volt az ok. Az eredményeiket úgy is ellenőrizték, hogy a kísérleteket fény nélkül is megismételték. Ehelyett a hidrogélt ugyanarra a hőmérsékletre melegítették, mint a fényalapú kísérletekben. Ilyen körülmények között azonban jóval kevesebb víz párolgott el.
Bár úgy tűnik, hogy a fény okozta a fokozott párolgást, a kutatók még nem értik, hogy miért. Azt feltételezik, hogy a fény részecskéi, a fotonok, a víz felszínén lévő molekulaklasztereket verhetik szét. Egyelőre nem tudják, hogy a fotonok hogyan bonthatják meg a víz kötéseit. Azt sem tudják, hogy miért működik jobban a zöld fény, illetve hogy a hatás előfordul-e a természetben - mondjuk a tavak és felhők felszínén -, vagy csak az MIT kutatói által használt, átitatott hidrogélek esetében egyedi.
A csapat jelenleg ezen kérdések megválaszolásán dolgozik, és más kutatókkal egyeztetve remélik, hogy megismételhetik az eredményeket, és szilárdabb elméleti keretet építhetnek fel.
