Kettő óriási árapályturbinával felszerelt energiatermelő platformot épített egy Orbital Marine Power nevű skót vállalat. Bár az árapályerőművek korántsem számítanak újdonságnak, kialakításuk általában radikálisan eltér az Orbital fejlesztésétől.

A jelenleg aktív, két legrobusztusabb, „hagyományos” példány, jelesül a dél-koreai Sihwa-tavon és a franciaországi Rance-folyón működő árapályerőművek gerincét például hatalmas gátak alkotják, amelyek zsilipjei alacsony vízállás esetén elzárják, magas vízállás esetén pedig megnyitják az utat a vízáram előtt, vagyis turbináik működtetéséhez a vízszint függőleges ingadozásából nyerik az energiát. Bár ezek a rendszerek megbízhatóan működnek, a telepítésük költségei csillagászatiak, illetve, mivel az áramlatok természetes mozgását megnehezítik, tevékenységük környezeti szempontból is hagy némi kívánnivalót maga után.

Az Orbital O2 elnevezésű monstrumában rejlő legmeredekebb újítás, hogy az egész erőművet „csupán” négy darab különösen erős lánc rögzíti az óceánfenékhez, vagyis rendkívül gyorsan és olcsón installálható a platform. Légiesebb kialakítása miatt ráadásul az O2 csak minimális mértékben akadályozza a tengerjárást, vagyis a káros ökológiai hatásai is visszafogottabbak.

Az építmény egyenként 20 méter átmérőjű rotorjai egyébként a törzsből kiálló, 18 méter hosszú, teherbíró karok végén helyezkednek el, és a lapátjaik pozitúrája mindig a vízmozgás irányához optimalizálható. Az erőmű karjai kellően erősek ahhoz, hogy a turbinákat kiemeljék a tengerből, és ezért nem kell mindig nagyszabású víz alatti küldetéseket szervezni a karbantartásukhoz.

A 2 megawattos, „lebegő” konstrukció végső rendeltetési helye a skóciai Orkney-szigetek területén egy viszonylag keskeny, természetes adottságainak köszönhetően a tenger mozgását felgyorsító csatorna lesz. Az Orbital szerint az O2 2000 egyesült királyságbeli háztartás energiaszükségletét fogja tudni kielégíteni, és évi 2200 tonna szén-dioxid kibocsátásának ellensúlyozására lesz képes.