A kiborg csótányok ötlete elsőre akár bizarrnak is tűnhet, ám a technológia mögött komoly gyakorlati célok állnak. Ezek az „élő robotok” nagyobb rovarokból, gyakran madagaszkári sziszegő csótányokból és apró elektronikus hátizsákokból állnak. A hátizsákba épített elektródák távolról ingerlik a rovar csápjait vagy szemeit, így irányíthatóvá válik, például elindul, megáll, balra vagy jobbra fordul.

A koncepció fő felhasználási területe a katasztrófa utáni mentés. Egy kamerával felszerelt, távirányítható csótány bejuthat a romok legszűkebb réseibe is, élő képet és pontos koordinátákat küldve a túlélőkről. Egy nagyszabású kereséshez azonban nem néhány, hanem több tucat vagy száz rovarra van szükség, amelyek akár vezeték nélküli kommunikációval összehangolhatják mozgásukat, hogy lefedjék a teljes területet.

Eddig a csótányokat kézzel szerelték össze, ami 15–60 percet is igénybe vehetett egyetlen példánynál. Most azonban a szingapúri Nanyang Technological University kutatói, Prof. Hirotaka Sato vezetésével, kifejlesztettek egy számítógépvezérelt összeszerelő sort. A rendszer egy rögzítőplatformból, mélységérzékelő kamerából és robotkarból áll, amely precízen helyezi fel a 2,3 grammos hátizsákot a rovarra. Az elektródákat egy kitinlemez alatti hártyába ültetik, majd a hátizsák a helyére pattan.

Az egész művelet mindössze 68 másodpercig tart, és az így előállított kiborg csótányok ugyanolyan jól teljesítettek a teszteken, mint kézzel szerelt társaik. Ráadásul a rendszer kevesebb elektromos stimulációt igényel, ami kíméli az állatokat és növeli az akkumulátor élettartamát. Sato úgy fogalmazott: „Ez a módszer a nagyszabású kiborg rovarbevetések álmát váltja valóra.”

Forrás: New Atlas

Borítókép forrása: NTU Singapore /North Carolina State University /Eric Whitmire