A kutatók Lisa Kalteneggerrel, a Harvard Smithsonian asztrofizikai központ tudósával az élen olyan nagy pontosságú spektrográf (HARPS) segítségével végezték a kutatásokat, amellyel a Chilében működő Európai Déli Obszervatórium (ESO) 3,6 méter átmérőjű távcsövét szerelték fel. A tudósok a parányi elhalványulásokat figyelték a csillagok fényében, amelyet a napja körül keringő bolygó vált ki elhaladásakor - olvasható a National Geographic honlapján. (A felfedezésről az Astronomy and Astrophysics című szaklapban jelenik meg tanulmány.)

A HARPS adatai szerint a bolygó tömege 3,6-szor nagyobb, mint a Földé. A HD85512b katalógusjelű bolygó egy törpecsillag körül kering, amelytől "épp megfelelő" távolságra van, hogy folyékony víz legyen a felületén. - Még épp a lakhatósági zónán belül van. A saját Naprendszerünkkel összehasonítva egy kicsit távolabb van, mint a Vénusz a Naptól. Egy ilyen távolságban valamivel több napenergiában részesül, mint a Föld - magyarázta Kaltenegger. A kutatók azonban úgy vélik, hogy a helyzeten sokat javíthatnak a fellegek, amelyek a bolygó felszínének 50 százalékát takarják. (A Föld esetében ez az arány 60 százalékos).

Az, hogy vízpárát tartalmaznak-e a fellegek, a légkör összetételétől függ, amit a jelenlegi műszerekkel lehetetlen elemezni ilyen távolságból. A bolygóképződés modelljei alapján azoknak a planétáknak az esetében, amelyek tömege tízszeresen múlja felül a Földet, túlnyomórészt hidrogénből és héliumból áll. A kevésbé "masszív" világok, mint amilyen a HD85512b, a Földhöz hasonló összetételű, főleg nitrogénból és oxigénből álló légkörrel rendelkeznek. A HD85512b katalógusjelű bolygó esetében a méretén és elhelyezkedésén kívül két további biztató szempont is felmerül.

Az egyik a majdnem teljesen szabályos kör alakú pályája, ami stabil éghajlatot biztosít. Másrészt a csillaga körülbelül egymilliárd évvel idősebb, és ezáltal kevésbé aktív, mint a Nap, amelynek korát 4,6 milliárd évre becsülik. Ebből következően kisebb az elekromágneses viharok valószínűsége, amelyek a bolygó légkörét károsíthatnák. - Mindent egybevéve azonban ha az ember eljutna valaha a HD85512b katalógusjelű bolygóra, meglehetősen barátságtalan, forró és párás világba csöppenne, ahol a gravitáció a földi 1,4-szerese - jegyezte meg Kaltenegger.

A Vitorla (Vela) csillagkép az ókori görög Argo Navis (Argonauták hajója) csillagkép "szétbontásakor" keletkezett. Nicolas Louis de Lacaille francia csillagász (1713-1762) osztotta három részre: a Hajógerinc-csillagképre, a Hajófar-csillagképre és a Vitorla-csillagképre. (Más forrás a Tájoló csillagképet a hajó negyedik részének tekinti.)