Az elmúlt évben folyamatos lendületvesztés jellemezte a kínai gazdaságot
A világgazdasági teljesítményhez való hozzájárulása alapján az Egyesült Államok mögött a 2. helyet elfoglaló Kínai Népköztársaság gazdasága a 2020-as év szerényebb, a koronavírus-járvány nyomán 2,2 százalékra süllyedt növekedése után a múlt évben új lendületet vett és a pekingi statisztikai hivatal január közepén nyilvánosságra hozott jelentése szerint 8,1 százalékos éves növekedési dinamikát produkált.

E nagy ütemű fejlődésben kiemelkedő szerepet játszott a Kínában előállított, a „home office“-ban használt elektronikai termékek, valamint a koronavírus-járvány nyomán az egészségügyi termékek iránt a világ más térségeiben megnyilvánuló kereslet, s az export ebből fakadó élénkülése. Így azután aligha tekinthető véletlennek, hogy Kína tavalyi éves exportforgalma csaknem egyharmadával meghaladta az egy évvel korábbit. Ezzel szemben jóval elmaradt a járvány előtti szinttől a fogyasztási cikkek és az egyes szolgáltatások iránti kereslet, amelyhez nagyban hozzájárultak a járvány teljes elfojtását szolgáló politika jegyében elrendelt kemény lezárások.

Az elég nyilvánvalónak látszik, hogy az elmúlt évben, különösen annak első felében tapasztalt magas növekedési dinamika hosszabb távon nemigen tartható. Ezt látszik igazolni a fejlődés folyamatos lassulása: az év első három hónapjában – jórészt az előző évi, a járvány miatti visszaesést követően – a gazdasági növekedés dinamikája a múlt év első háromnegyed évében meghaladta a 18, majd a második negyedévben megközelítette a 8 százalékot. Ez a harmadik negyedévben 4,9, az év utolsó három hónapjában pedig már csak (és még mindig) 4,0 százalékra esett vissza.  

A Kínában tevékenykedő külföldi érdekeltségű, illetve oda exportáló külföldi vállalatok szempontjából sem mellékes, hogy az ottani feldolgozóipari hivatalos bevásárlói menedzserindex (PMI) decemberben az előző havi 50,1-ről 50,3 pontra emelkedett, azaz javult, s némileg távolodott attól az 50 ponttól, amely alatt a termelési tevékenység visszaesésére lehet következtetni. Ez a mutató mindenképp kellemes meglepetésnek számít akkor, amikor huszonegy hónap, a járvány első hullámának legyőzése óta (és nem mellesleg röviddel a pekingi téli olimpiai játékok megnyitása és zárt kapus megrendezése előtt) a legmagasabb megbetegedési szám terheli a kínai társadalmat.

Egy, a kínai gazdaság helyzetéről és fejlődési kilátásairól szóló elemzésében a Deutsche Welle német közszolgálati média idézte a Capital Economics szakértőit, akik szerint „a gazdasági dinamika a vírusok ismételt kitörése, továbbá az ingatlanszektort ért csapások hatására továbbra is gyönge”. A Reuters hírügynökség közgazdász szakértők körében végzett felmérésének eredményeire hivatkozva mind erre, mind pedig a jövő évre 5,2 százalékos gazdasági növekedést valószínűsít; figyelmeztetve arra, hogy az ország 1,4 milliárd lakójának jelentős részét beoltották, de a hazai előállítású oltóanyagok messze nem védenek meg a gyors fertőzéssel járó omikronvírustól, mint az esetleg más, fejlett gazdasággal rendelkező ország esetében várható.

A február elején kezdődő pekingi téli olimpiai játékok különös megvilágításba helyezik a járvány alakulását; a szakértők véleménye szerint a járványvédelmi intézkedések szigorítása esetében is alig lesz elkerülhető a koronavírus nagy számban történő kitörése. Közben a kínai hatóságok a vírus legszerényebb mértékű kitörésére is a nagyvárosok karantén alá vonásával vagy a kereskedelmi kikötők lezárásával reagálnak, tovább élezve az európai országokban, köztük a német gazdaságban tapasztalható nyers- és alapanyaghiányt.

Romlottak az európai érdekeltségű vállalatok várakozásai…

Jörg Wuttke, a Kínában tevékenykedő európai vállalatok kamarai szervezetének elnöke a múlt év őszén a szervezet éves pozíciópapírja nyilvánosságra hozatalakor úgy fogalmazott: „Első pillantásra úgy tűnik, rend van Kínában, miután számos vállalat rekordforgalmat és -nyereséget ért el az elmúlt esztendőben”. A rövid távra szóló kilátások kedvezőek, de vannak „aggodalmat keltő jelek arra vonatkozóan”, hogy Kína fokozott mértékben befelé fordul. Már pedig „ez a tendencia jelentős kétségeket kelt az ország jövőbeni növekedési kilátásait illetően”, mondta Wuttke, utalva a kínai nemzetgyűlés múlt év márciusi ülésén elfogadott, a világ más országaitól való függőség csökkentését és az autarkia egy magasabb fokát célul tűző irányvonalra.

Az európai kamara aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy Kína fentiekkel párhuzamosan tovább kívánja csökkenteni a külföldi érdekeltségű vállalatoknak a kínai gazdaságban betöltött szerepét, különösen a csúcstechnológiát képviselő szektorokban. 

A kamara szerint a kínai vezetés nyilvánvalóvá tette a dinamikusan növekvő magánszektor ellenőrzésének megerősítését, politikai céljai elérését. Ezzel egyidejűleg fel kívánja tárni az utat ahhoz, hogy „kiszorítsa a külföldi vállalatokat a piacról, különös tekintettel a kizárásukra a stratégiai szektorokból”.

Ez a kurzus azonban nem csak a Kínában működő külföldi vállalatok, hanem maga a kínai nemzetgazdaság számára is kedvezőtlen. Ezt igazolja, hogy az ország gazdasági növekedése kis mértékben már az elmúlt öt évben is elmaradt attól, amit a vezetés eredetileg célul tűzött. Ez a folyamat tovább folytatódhat, ha a kormányzati gazdaságpolitika továbbra is lemond a piaci reformokról és inkább az izoláció útját járja.

Az európai kamara azt követeli a pekingi vezetéstől, hogy az továbbra is tartsa magát „az 1978-ban megkezdett reform- és nyitási terv szelleméhez”, a nemzetközi hidak építéséhez és a világgazdaságba történő szorosabb integrációhoz. 

Német tapasztalatok

Egy, a közelmúltban készített, csaknem 600, Kínában működő német érdekeltségű vállalat megkérdezésén alapuló felmérés január közepén nyilvánosságra hozott eredményei alapján megállapítható, hogy a földkerekség legnépesebb országa a német gazdaság fontos piaca marad. A külföldi érdekeltségű vállalatok ugyanakkor nagyon megszenvedik az ottani gazdaságpolitikának a hazai versenytársak előnyben részesítésére irányuló gyakorlatának térnyerését. A német kamarai szervezet és a KPMG tanácsadói szolgálat együttműködésével készült felmérés tapasztalatai azt mutatják, hogy a tagvállalatok körében a korábbi derűlátás után mindinkább sokasodnak a kijózanító jelek. „A hazai versenytársak előnyben részesítése a kínai gazdaság politikai természetű fókuszba helyezése alapján a legnagyobb kihívássá vált”, írják a kamara és a KPMG szakértői.

A kamarai felmérés alapján úgy tűnik, a Kínában tevékenykedő német érdekeltségű vállalatok a múlt év végén kevésbé voltak derűlátóak, mint egy évvel korábban. Ez idő szerint a válaszadók 51 százaléka vár javulást a maga ágazatában, miközben ez az arány egy évvel korábban elérte a 66 százalékot. 18 százalék tart az ágazati üzleti kilátások romlásától, ami az egy évvel korábbi éppen duplája. A vállalatok a nyereség és a forgalom nagyságára vonatkozó várakozásaikat is lefelé módosították.

Beruházásai bővítését a felmérésben részt vevő vállalatok 71 százaléka tervezi. Ezzel szemben minden huszonötödik cég, azaz a válaszadók 4 százaléka foglalkozik a gondolattal, hogy kivonul a kínai piacról. 34 százalék azon német érdekeltségű vállalatok aránya, amelyek hátrányosan megkülönböztetve érzik magukat a hazai versenytársakkal szemben; míg a közbeszerzések feltételrendszerével elégedetlen német érdekeltségű vállalatok aránya eléri a 42 százalékot.

Felvetődik a kérdés: a szállítási láncoknak a koronavírus-járvány miatti megszakadása után megoldást jelent-e a német gazdaság számára egyes Ázsiába, konkrétan Kínába kihelyezett termelési folyamatok visszahozatala? A müncheni Ifo gazdaságkutató intézet egy január közepén nyilvánosságra hozott tanulmánya szerint a kihelyezett termelések visszahozatala több kárral járna, mint haszonnal. „Ha az értékteremtés kihelyezett részeit Németországba visszahoznánk, oda vezetne, hogy bizonyos kevésbé versenyképes tevékenységek hirtelen nagy részarányt nyernének a német értékteremtésben”mondta Liandra Flach, az Ifo külgazdasági központjának vezetője, már pedig „az ezzel összefüggő alacsony termelékenység gyöngítené a gazdaság erejét”.

„Felméréseink évről évre azt mutatják, hogy a kínai kapcsolatok intenzívebbé, egyben komplexebbé váltak“, fogalmazott Volker Treier, az ipari és kereskedelmi kamarák szövetsége (DIHK) külkapcsolatokért felelős főtitkár-helyettese, hozzátéve, hogy „Kína a növekedés motorja marad számos német vállalat számára, de a gyümölcsök egyre magasabban függnek”. Egyébként pedig „a két ország szoros gazdasági összefonódására való tekintettel a kínai vezetésnek is érdekében kellene állnia, hogy a versenyfeltételeket továbbra is javítsa, illetve összehangolja”.