A Massachusetts Institute of Technology (MIT) kutatói folyékony betonban alakítottak ki koromból álló, fraktálszerű vezetékhálózatot, amely megszilárdulva kis térfogaton is hatalmas felületet alkotva elektródaként szolgál. A két anyagot vízzel kombinálva szuperkondenzátor jön létre, amely elektromos energia tárolását biztosíthatja. A víz a cementtel reakcióba lépve természetes módon elágazó nyíláshálózatot képez a szerkezetben, a szén pedig ezekbe a terekbe vándorol, és vezetékszerű struktúrákat hoz létre a megszilárdult cementben. A speciális eljárással létrehozott eszközt végül szigeteléssel látják el, például kálium-kloriddal dúsítják, hogy növeljék az energiatároló kapacitását.

A kondenzátor két lemeze úgy működik, mint egy azonos feszültségű akkumulátor két pólusa. Amikor egy áramforráshoz csatlakoztatjuk, az energia a lemezekben tárolódik, majd amikor egy terheléshez csatlakoztatjuk, az elektromos áram visszaáramlik, hogy energiát szolgáltasson. A kutatók szerint egy 45 köbméter méretű – körülbelül 3,5 méter átmérőjű kockának megfelelő – korommal dúsított betontömb elegendő kapacitással rendelkezne 10 kilowattóra energia tárolására, ami egy négytagú család átlagos napi áramfelhasználásának tekinthető.

A rendszert kifejlesztő MIT-kutatók példaként említik, hogy szuperkondenzátoruk beépíthető lenne egy ház betonalapzatába, ahol egy teljes napra elegendő energiát tárolhatna, miközben az alapzat költségeit alig (vagy egyáltalán nem) növelné, és továbbra is biztosítaná a szükséges szerkezeti szilárdságot. A kutatók egy olyan beton úttestet is elképzelnek, amely érintkezés nélkül tölthetné fel az elektromos autókat, miközben azok az úton haladnak. 

Forrás: MIT News