Hogyan kezeljük az emberi lét határait, túlléphetünk-e rajtuk, s ha igen, milyen mesterséges eszközökkel gyorsítsuk fel a folyamatot? – teszik fel gyakran a kérdést a transzhumán evolúcióval és a majdani posztbiológiai létformákkal foglalkozó – spekuláló – kutatók, futurológusok, például Ray Kurzweil, Max More vagy Anders Sandberg.

Szingularitás: lesz vagy nem lesz?

Egy másik kérdés szintén sokszor felmerül: bekövetkezik-e a technológiai szingularitás, mennyiben ír át mindent, mennyire lesz előrejelezhetetlen minden későbbi történés? Vagy nem egyetlen kitüntetett időpillanat, hanem szingularitások sorozata hozza el a mesterséges, majd a szuperintelligenciát?

A mikorról drasztikusan megoszlanak a vélemények: 2025, 2040-es évek, 2050, 22. század, soha.

Sandberg szerint egyes trendek a szingularitás bekövetkeztét vetítik előre, mások (például az utóbbi évek erőfeszítései ellenére a mesterségesintelligencia-kutatások jelenállapota) egyáltalán nem. MI (Artificial Intelligence, AI) helyett szívesebben beszél az intelligencia felerősítéséről (Intelligence Amplification, IA). A kettő folyamatos visszacsatolási hurokban kapcsolódik egymáshoz: minél fejlettebb az MI, annál jobban értjük, és erősíti az emberi tudatot, minél hatékonyabb az emberi tudat, annál eredményesebben dolgozunk a gépi értelmen, és így tovább.

De miért akarjuk mindenképpen a humán mentális ént másolni a gépbe?

Az evolúciós és önevolúciós folyamat során genetikai, fiziológiai, neurofiziológiai és neurokémiai szerkezetünk olyan mértékben átalakul, hogy a mai Homo sapienstől eltérő tulajdonságokkal rendelkezhetünk, motivációs rendszerünk is más lesz. Egy kicsit úgy, mint Iain M. Banks Kultúra-regényeiben: neurokémiánk tudatos módosításával érzelmeinket is tökéletesen uraljuk, nemi beállítottságunkat, nemünket tetszés szerint alakíthatjuk át és vissza.

Evolúciós és önevolúciós állomások

A jelen lehetőségei: különféle okos gyógy- és egyéb szerekkel feljavítjuk elmeműködésünket, növeljük memóriánk befogadóképességét. Az öregedést változatos testgyakorlatokkal, például Ray Kurzweil mintájára egészen speciális étrendekkel igyekszünk elodázni.

A közeljövő transzhumán szinergiájában genetika, orvos- és számítástudomány, MI és robotika, teljesen immerzív virtuális és kiterjesztett valóság, bio- és nanotechnológia egyesül, az elméleti diszciplínák gyakorlati alkalmazásra kerülnek. Hosszabbodik az élettartam, 3D-s bionyomtatással új szöveteket építünk az agyba, hatékonyabbak a rákellenes gyógyszerek, javulnak a bionikus implantok és végtagok, elszaporodnak a gépi létformák.

A harmadik szakasz, a középtávú jövő, 20-30 év múlva. A molekuláris nanotechnológia valósággá érik, feltűnnek a szervezetbe juttatható, beteg sejteket meggyógyító vagy egészségesekkel helyettesítő – az öregedést elvileg megállító – nanobotok. Mesterséges és természetes rendszerek olyan szinten egymásba integrálódnak, hogy feleslegessé válik a megkülönböztetés. Gondosan tervezett molekulákkal pedig akár az összes sejt genetikai szerkezetén módosíthatunk.

A poszthumán kor a távolabbi jövő, 50 év múlva vagy később, amikorra adottak a tudat számítógépes rendszerre töltésének, tetszés szerinti virtuális közegbeli továbbélésének feltételei. A legváltozatosabb létformák, különös organikus-szintetikus lények tűnnek fel és el. Poszthumánok – magukat programozó, átalakító, mai tudattal felfoghatatlan fizikai, szellemi és lelki képességekkel rendelkező entitások, transzbiológiai metamorfózissal (transzbiomorfózis) kialakult és a sci-fik jövőködébe vesző hibridrendszerek.

Az akkori valóságot benépesítő lényeket hat nagyobb csoportba sorolhatjuk, egymás közötti átjárhatósággal: állatok, emberek, poszthumánok, gépek, intelligens gépek, rendszerek.

Posztbiológia

A legfejlettebb – felturbózott – állatok, például az újdelfin, a Tursiops sapiens mentális képességei elérik a mai Homo sapiens szintjét. Genetikailag gondosan tervezett különös kimérák és klónok születnek.

Minden ember dönthet: ha akarja, semmit sem változtat magán, és marad nagyjából annak, akinek évszázadokon keresztül megszoktuk, bár a high-tech paradicsomban ő is sokkal tovább és magasabb tudati szinten él low-tech eleinél. A változtatásra (és talán a halhatatlanságra is) voksolók teljesen más lényekké fejlődnek. A tudatukat számítógépes közegbe feltöltő infomorfok egész életüket virtuális valóságokban élik le, de ha esetleg más közegbe is kívánkozunk, a nem-humán külső neomorf és az emberi formát részben megőrző homorf között dönthetünk. Persze csak akkor, ha egyetlen testhez ragaszkodunk, és miért ragaszkodnánk, ha egyszerre többe is költözhetünk?

Az öntudatra még nem ébredt gép legtipikusabb esete, az intelligens lények felügyelete alatt vagy teljesen automatizálva együttműködő robot a futószalag mellett ténykedő ős kései változata. Részfeladatok után egyre bonyolultabb tevékenységeket abszolvál, mind komplexebb problémák megoldására, fejlettebb változatát, a tudásbotot például információgyűjtésre, hálózatkezelésre programozzák. Közéjük tartoznak a változatos munkaköröket betöltő nanobotok és a többi önmásoló is.

A tudattal és öntudattal rendelkező gépek negyedik és azt követő generációs robotok és más digitális entitások: artilektusok, asimovok, és így tovább. Különböző kombinációikkal (MI plusz univerzális konstruktőr stb.) jutunk el a rendszerekig. Nemcsak gépek, hanem alapvetően szerves poszthumán lények is rendszerré, külsejüket és tudatukat tetszés és alkalom szerint változtató, működésüket a legapróbb részletekig ismerő, önmagukat tökéletesen uraló exekké, ex-emberekké és ex-robotokká fejlődhetnek. A rendszerek két típusa az egyetlen térben és időben leledző, elvileg az óriásbolygó tömeget és végtelen számítási kapacitást megközelítő, Banks világának Elméit idéző koncentrált és az egymástól távoli egységekből összeálló, legmagasabb szinten az egész világmindenséget behálózó Galaxis-agynyi szétosztott intelligencia, kollektív tudattal, mint a borg a Star Trekben. Az egyedeknek egyéniségüket nem kell feladniuk, sőt, a világmindenség távoli pontján lévő rendszerrészekkel történő állandó érintkezés által tudásuk is gyorsabban gyarapszik.

A szuper- és az azokon túli intelligenciák korába, Banks Kultúra-univerzumába lépünk.

A jövő persze nyilvánvalóan másként alakul, mint ahogy azt se feledjük, hogy Hans Moravec robotevolúciója sem vált valóra: hol vannak az erre az évtizedre prognosztizált emlősintelligenciájú MI-k?