Ferenc Ferdinánd főherceget, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörökösét és hitvesét, Chotek Zsófiát 1914. június 28-án lőtte le Szarajevóban Gavrilo Princip nacionalista szerb diák. A főúri pár látogatásának célja egyébként a Habsburg-ház iránti tisztelet helyreállítása volt a boszniai régióban, amely pont Szent Vitus napjára, az 1389-ben elvesztett rigómezei csata évfordulójára esett. A hagyomány szerint a vesztes csata után egy szerb nemes, Miloš Obilić az ellenség táborába lopakodva ezen a napon ölte meg I. Murád szultánt a sátrában. Az elfogott Principet 20 évre ítélték, azonban 1918. április 28-án a cellájában tüdővész következtében elhunyt. Kétségtelen, hogy az első világháborúra az európai nagyhatalmak hatalmi versengése miatt került sor, azonban a közvetlen okot a szarajevói merénylet szolgáltatta.

A főhercegi pár életét kioltó fegyvert Bécs Anton Puntigam jezsuita atyára bízta, aki már 1914-ben egy múzeumot akart nyitni Ferenc Ferdinánd tiszteletére. Az Osztrák-Magyar Monarchia 1918-as összeomlása után azonban ez a terv és a lőfegyver holléte feledésbe merült, amelyet csak 2004 júniusában – a levéltári anyagok átvizsgálása után – találtak meg az osztrák történészek a bécsi Ignaz Seipel téri jezsuita kolostor pincéjében. A Browning típusú pisztolyt a Bécsi Hadtörténeti Múzeumba vitték, hogy ott állítsák ki a merényletnek „helyszínt biztosító” Gräf & Stift gyártmányú gépkocsival, valamint Ferenc Ferdinánd zubbonyával közösen.

Mivel Gavrilo Princip személye, valamint a gyilkosságot részben megszervező és lebonyolító Fekete Kéz szervezet tagjai a mai napig nemzeti hősnek számítanak Szerbiában, így már a Jugoszláv Királyság regnálása idején megfogalmazódott a belgrádi politikusokban, hogy a szarajevói Miljacka folyón átívelő Latin-híd sarkán, az egykori Ferenc József út és az Appel rakpart kereszteződésében elkövetett merénylet „tiszteletére” egy emléktáblát avassanak fel. Az 1941-ben átadott emléktáblát azonban pár hónappal később, az országot elfoglaló Harmadik Birodalom katonái leverték.

A táblát és a gyilkosság történetét bemutató múzeumot így csak 1949-ben tudták átadni a nacionalista politikusok Joszip Broz Titó jelenlétében. Történelmi relikviák híján ekkor alakították ki a járdába süllyesztve Gavrilo Princip lábnyomát is. Mivel a délszláv háborút követően a boszniai muzulmán lakosság és a szarajevói kormány átértékelte a bérgyilkos és az egykori szerb nacionalista szervezet 1914-es ténykedését, így a lábnyomot és a nemzeti érzelmű feliratot eltávolították, hogy azt egy tartalmában tényszerűbb, kétnyelvű táblával helyettesítsék. A múzeum is új feladatot kapott: az intézmény nem csak Ferenc Ferdinánd meggyilkolásának állít már emléket, hanem a Monarchia boszniai uralma és az 1. bosnyák ezred I. világháborús harcai előtt is tiszteleg.

A Szarajevó 1878-1918 című gyűjtemény időrendben mutatja be a balkáni ország osztrák-magyar megszállását. Külön kiállítóhelyek foglalkoznak Bosznia-Hercegovina új, nyugati szemléletű modern közigazgatásáról, az osztrák-magyar uralkodói elitnek köszönhetően beindult iparosodásról, a kommunikációról, az építészetről, valamint a villamosításról. A kurátorok a gyűjtemény bemutatásakor külön hangsúlyozták, hogy a korabeli Bosznia ipara ekkor csak kézművesiparból állt; a muszlim kultúrának köszönhetően a bosnyákok ugyanis ekkor nem fogyasztottak alkoholt, a nők lefátyolozva jártak az utcákon, a társas tánc fogalma pedig kimerült a népi kultúra szokásos társas, szabadtéri összejövetelein. A múzeum kiállítótermeit végigjárva az embernek az az érzése, hogy az ország aranykorát az osztrák-magyar megszállás évtizedei alatt élte: ekkor lendült fel ugyanis a bosnyák irodalom, az oktatás, az ipar, a gazdaság, illetve fejlődött mai szintjére a nemzeti öntudat is.