Minden késztermékgyártó (OEM, original equipment manufacturer) folyamatos nyomás alatt van, hogy beazonosítsa a fogyasztói preferenciákat, a nemzeti eltéréseket és az új piaci szegmenseket, ahol eladhatja termékeit, és növelheti piaci részesedését. Elég rugalmasnak kell lenniük ahhoz, hogy gyorsan reagáljanak az összes ilyen jellegű behatásra, ami meghatározza jövőjüket a piacon. E tényezők hatása rendkívül jelentős, és kihat a teljes beszállítói láncra. Az autóipari szektor diktálta az egyik leggyorsabb technológiai fejlődést az elmúlt évtizedekben, és akik a változó ügyféligényekkel nem tudják tartani lépést, előbb-utóbb elveszítik megrendeléseiket. Ezáltal a kutatatás-fejlesztési képesség vált a hosszú távú partnerség legfontosabb elemévé.

Fontos, hogy a beszállítók minél több mérnöki tudást, fejlesztést építsenek be termékeikbe, mert csak így tudják magukhoz kötni a megrendelőket. Az elmúlt évek általános trendje, amely 2015-re még hangsúlyosabbá fog válni, hogy az alkatrészgyártók súlya évről évre nő, mivel a teljes technológiai lánc nagyobb szakasza szerveződik ki az OEM-ektől, így a végső összeszerelés már csak alacsony hozzáadott értéket képvisel. Az értéknövelő folyamatok kihelyezése révén jelenleg az autóipari OEM-ek a hozzáadott értéknek mintegy 30 százalékát állítják csak elő, míg a fennmaradó közel 70 százalékot az első szintű beszállítók termelik ki.

A biztosabb megrendelések mellett a másik hozadéka az innovációnak, hogy azok a vállalatok tudnak magasabb árat kérni, amelyek bonyolultabb, speciális, magas hozzáadott értékű terméket gyártanak. Minél innovatívabb a beszállító, annál jobb árpozícióba kerülhet, de a megrendelő minimális elvárása az, hogy az átadott gyártási dokumentációt átalakítás nélkül tudja adaptálni. A fentiek fényében elemi érdek a nagyobb hozzáadott érték előállítása, de ez folyamatos fejlesztést, innovációt kíván meg a cégektől.

Nyitott kapuk a magyar beszállítók előtt

Az alacsonyabb termelési költségek miatt az elmúlt két évtizedben a külföldi multinacionális gépjárműgyártók egyre több összeszerelő és gyártó üzeme telepedett meg a közép- és kelet-európai térségben, és integrálódott a meglévő nyugat-európai beszállítói láncba. A Magyarországra települt OEM vállalatok, valamint az őket kiszolgáló első szintű beszállítók elkezdték kiépíteni helyi cégek bevonásával saját beszállítói láncolatukat. Sajnos, a hazai beszállítók aránya ezekben a láncokban még mindig igen alacsony, átlagban 15–25 százalék.

Ma még az elsődleges beszállító cégek túlnyomó része külföldi szakmai cégek magyarországi leányvállalata, de egyetlen személygépkocsi-gyártó, sőt, nagy beszállító sem tudja hosszú ideig nélkülözni a helyi kkv-k alkotta másod-harmad-negyedszintű beszállítói hátteret. A beszállítói potenciál tehát óriási, mivel nemcsak a hazai gyártóknak, de a külföldi vállalatoknak is elemi érdeke, hogy a magyarországi beszállítók körét bővítsék. A hazai vállalatok számára a sikeres beszállítói szerep számos előnnyel jár, mivel olyan megrendelőkre tehetnek szert, amelyek nagy mennyiségben rendelnek, biztosan fizetnek, és műszakilag fejlettek.

A piac ráadásul rendkívül rugalmas, még a legkisebb beszállító is szállíthat más autógyáraknak, beszállítónak és exportálhat is. Már ma is létezik több száz hazai tulajdonú vállalkozás a beszállítói piramis alacsonyabb lépcsőin, amelyek közül több tucat sikeresen küzdötte fel magát magasabb szintre. Ezek példát mutathatnak a többi piaci szereplőnek is. Nagy lehetőségek rejlenek a jövedelmezőség növelésében is, mivel a hozzáadott érték szempontjából a magyar beszállítói ipar teljesítménye igen alacsony, átlagosan 7–10 százalék, a többi importból származik, noha Magyarország adottságai kiválóak az ilyen iparágak betelepüléséhez.

Az általános trendnek megfelelően az autógyártók és a magasabb szintű beszállítók arra törekednek, hogy a k+f tevékenységeket az alacsonyabb szintekre kényszerítsék rá. A fő problémája az e szinteken lévő beszállítóknak, hogy a hozzáadott érték elég alacsony, a profittartalom kicsi, termékük nem különleges, nem egyedi, más cégek is el tudják készíteni Magyarországon vagy a környező országokban, ezért könnyen lecserélhető a jelenlegi beszállító. Ezt az akadályt a kis cégek (ötven fő alatt) csak úgy tudják venni, ha jelentős fejlesztéssel ugrásszerű előrelépést hajtanak végre, és ezáltal lépnek a hierarchia magasabb szintjére.

Tehát van lehetőség be- vagy feljebb lépésre a hierarchiában, de ehhez a következő döntő szempontoknak kell megfelelni: innováció, sikeres hosszú távú kapcsolatok kiépítésének képessége, gyártási és összeszerelési kapacitás, gyors reagálási képesség az OEM ügyfelek igényeire, tervezési és fejlesztési képességek, programmenedzsment-képességek és földrajzi közelség.

A cikk teljes terjedelemben az MCAD Magazin szeptemberi számában olvasható.