A japán Tsukuba Egyetem tudósai kifejlesztettek egy módszert, amelynek segítségével a gyémánt szénatomjainak átrendezésével az anyag még keményebb változatát lehet létrehozni. A teherbíróbb verziót a szintetikus gyémántot már jelenleg is alkalmazó ipari folyamatokban, például vágásnál lehetne igénybe venni. A fejlesztést bemutató tanulmány „pentagyémántként” (pentadiamond) hivatkozik a találmányra. Amint az a penta- (öt-) előtagból látatlanban is sejthető, a mesterséges képződmény szerkezete "ötszöges" felépítésű.

A tudósok számítógépes kalkulációk segítségével derítették fel, miként lehetne a világ legkeményebb természetben is előforduló anyagát ellenállóbbá tenni. A még stabilabb atomkonfiguráció megtalálásához csapat a sűrűségfunkcionál elmélet (density functional theory, avagy DFT) nevű számítási módszerhez folyamodott. Ezen metóduson keresztül a tudósok kimutatták, hogy a pentagyémánt Young modulusa, avagy rugalmassági modulusa (a szilárdságtanban és rugalmasságtanban egy, az anyagra jellemző merevségi állandó [Forrás: Wikipédia]) a „hétköznapi” gyémánt 1200 gigapascaljával szemben csaknem 1700 gigapascal. Megdöbbentő tény, hogy az új változat a tradícionális társáénál még így is sokkal kisebb, a grafitéval nagyjából hasonló sűrűséget tud felmutatni.