A több mint 1000 láb (324 m) magas turbinatömböket sok (a grafikákon nem kevesebb, mint 117) kisebb szélkerék alkotja. Ezek a turbinák egy, az óceán fenekéhez kikötött, úszó platformon egymás hegyére-hátára állítva egy függőleges irányban messze az égbe nyúló struktúrában vannak összekapcsolva.
A WCS szerint a blokkokon belül robotoló, kisebb rotorok a legtermetesebb turbináknál 40–43 kilométer per óra feletti szélsebesség mellett már sokkal termelékenyebbek.
A norvég cég azt állítja, hogy egyetlen függőleges szélfarmmal 80 000 európai háztartás áramszükségletét lehetne kielégíteni.
A Windcatcher elnevezésű rendszerek robusztus komponensek helyett, sok kicsi – és így könnyebben kezelhető – alkotórészből állnak. Éppen emiatt, amikor az úszó platform a helyére került, az építkezés fennmaradó részét már a darukhoz hasonló óriásgépek nélkül, „a fedélzeten” is el lehet végezni, ráadásul a rácsos kialakítás a folyamatos karbantartást is lényegesen megkönnyítheti.
A WCS a North Energy és a Ferd nevű befektetési társaságok támogatásával az Aibel elnevezésű, offshore szélenergiát szolgálató céggel és az IFE Energiatechnológiai Intézettel közösen fejlesztette ki a technológiát. Bár a megoldás rendkívül ígéretes, a rendszer prototípusának megjelenésével, illetve az első telepítésekkel kapcsolatban a tervezők egyelőre nem osztottak meg bővebb információt a publikummal.
