hirdetés
hirdetés

Klímavédelemért a megújuló energiákkal

„A német energiafordulat utánzókra talált, többre is, mint azt valójában gondoltuk. És ezek az utánzók azért is olyan féltékenyek, mert elmondják, mit jelent a németektől tanulni: alacsonyabb munkanélküliség, több gazdasági növekedés, jó bérek és jó jövedelmek tiszta energia és klímavédelem mellett.” (Peter Altmaier szövetségi gazdasági és energetikai miniszter a Handelsblatt január 21-i energetikai csúcskonferenciáján.) 

hirdetés

 A Világgazdasági Fórum által készített tanulmány szerint az elmúlt évben a világ országaiban – a koronavírus okozta válság ellenére – rekordnagyságú összeget, mintegy 500 milliárd dollárt fordítottak az energiafordulatot, s azon keresztül a klímavédelem javítását szolgáló beruházásokra. A WEF, a fórum genfi székhelyű alapítványa szerint a vizsgált 115 országból 92 az elmúlt évtizedben egyértelműen előrelépett a klímasemlegességhez vezető úton. Az persze nyilvánvaló, hogy a klímaváltozás lassításában és fékezésében a világ országai még a folyamat kezdetén tartanak. A tanulmány szerzői rámutatnak, hogy 2018-ban a globális energia 81 százaléka fosszilis tüzelőanyagokból származott, és a globális kibocsátás folyamatosan növekedett a 2019-ig tartó időszakban. Világszerte 770 millió embernek még mindig nincs hozzáférése az áramhoz.

A szakértők megállapítása szerint az energiafordulat terén elért előrelépés térségenként rendkívül egyenetlen. A magas jövedelmű országok nagyobb lépéseket tettek, mint a feltörekvő gazdaságok. A legnagyobb erőfeszítéseket tevő országok világranglistáját („energiaátalakulási index”) Svédország vezeti, megelőzve Norvégiát és Dániát. A világ tíz legnagyobb gazdasága közül csak Nagy-Britannia és Franciaország található az energiaátalakításban élenjáró azon tíz ország sorában, melyek az energiával kapcsolatos szén-dioxid-kibocsátás csupán mintegy 3 százalékát okozzák, és a világ népességének körülbelül 2 százalékát teszik ki. Németország, az Európai Unió vezető hatalma egyelőre nem tartozik az átalakítás élvonalába: egy év alatt a 20. helyről csupán a 18. helyre lépett elő. Az Egyesült Államok az előző évi 32. helyről a 24., Kína a 78. helyről a 68. helyre lépett elő, miközben India a 74. helyről a 87. helyre visszaesett.

A WEF felhívja a figyelmet az energiaellátás-átalakítás esetleges lassulásának veszélyére, aminek az lehet az oka, hogy a koronavírus-válság következtében sok ország nem rendelkezik megfelelő pénzügyi forrásokkal az energiaellátás szerkezeti átalakításához. Ezért a belátható években különösen fontos az energetikai átalakulás folytatása. Márpedig ennek sikere érdekében „döntő jelentőségű a politikának a gazdaság szereplőivel való szoros együttműködése”. Aminek azonban előfeltétele a világgazdaság gyors talpra állása a járvány után, mert az energiafordulat rugalmassága csak így biztosítható.

Németországi kihívások

A szövetségi köztársaságban 1990-ben kibocsátott hajtógáz 1249 millió tonna volt, ami 2000-re 1045, 2020-ra pedig 737 millió tonnára mérséklődött. A szövetségi kormány célkitűzése szerint ez 2030-ra 437, 2035-re 275, 2040-re pedig 150 millió tonnára esik vissza úgy, hogy 2045-re, az Európai Unió által előírtnál öt évvel korábban, megvalósul a nulla kibocsátás.

A klímacélok eléréséhez – a Szövetségi Alkotmánybíróság 2021. áprilisi, az alig két évvel korábbi klímavédelmi törvényt felülvizsgálandó – a folyamat felgyorsítására szólította fel a berlini kormányt, amely néhány héten belül elő is állt az új, a korábbiakhoz képest szigorúbb szén-dioxid-kibocsátási programmal. Az viszont nyilvánvaló, hogy az ambiciózus klímavédelmi célok elérése csak nagy volumenű beruházásokkal és a megújuló energiák termelésének erőltetett ütemű kiépítésével lehetséges.

Az ne legyen megtévesztő, hogy Németország a 2020-ra megengedett 751 millió tonna szén-dioxid-kibocsátás helyett csak kb. 739 millió tonnát bocsátott ki. 2020 kivételes évnek számított: a kibocsátáscsökkentés mintegy harmadát a koronajárvány okozta. Az üvegházhatást okozó gázok legnagyobb mértékű csökkenését az energiaipar okozta azzal, hogy tavaly mintegy 38 millió tonnával kevesebb szén-dioxidot bocsátott ki, mint 2019-ben, elsősorban a széntüzelésű energiatermelés alacsonyabb szintje miatt.

Beruházások nélkül nem megy!

A Szövetségi Gazdasági és Energetikai Minisztérium (BMWi) adatai szerint 2009-ben Németország bruttó áramfogyasztásának 16 százaléka származott megújuló forrásból. Ez 2012-re 23, 2018-ra 35, 2020-ra pedig 46 százalékra emelkedett.

Az ökoáram részarányát az eredeti program szerint 2030-ra 65 százalékra kellett volna emelni, de az új klímavédelmi célok elérése végett ennek meg kell haladnia a 70 százalékot. Márpedig ennyi zöldáramot csak akkor lehet előállítani, ha erőteljesen folytatódik a szél- és a napenergia hasznosítását szolgáló berendezések erőltetett ütemű építése.

A szélerőműveknél ezzel szemben lelassult az építési folyamat: az évi 3 gigawatt teljesítmény helyett az elmúlt három évben éves átlagban csupán 1,4 gigawatt bővítést sikerült elérni. Ennek okai az engedélyezési eljárás bonyolultságában, a rendelkezésre álló területek korlátozott voltában, valamint – mert erre is van példa – az adott környék lakosai ellenállásában keresendők. Így nem csoda, hogy egy új németországi szélerőműpark létrehozásához a tervezéstől az üzembe helyezésig mintegy hat évre van szükség.

A július végén nyilvánosságra hozott első félévi adatok a szélerőmű-építések élénkülését mutatják: a korábban meglévő teljesítmény az idén 830 megawattal bővült, ami csaknem kétharmaddal haladja meg a múlt év első hat havit. Az illetékes szakmai szervezet az év egészére így 2,2-2,5 gigawatt nettó bővüléssel számol (ami még jócskán elmarad a 2014 és 2017 közötti évi 3,5-4,9 gigawatt éves bővüléstől).

Hermann Albers, a német szélenergia-szövetség elnöke egy, az ARD közszolgálati tévécsatornának adott interjúban ugyan pozitívan értékelte a kapacitásbővítésnek „az ágazat legmélyebb válsága utáni növekedését”, de a tempót továbbra is lassúnak tartja. „Ez még mindig csak a fele annak az építési teljesítménynek, amit Németországban már elértünk.” Albers emellett arra panaszkodott, hogy számos szövetségi tartomány továbbra is túlságosan kevés helyet biztosít a szélturbinák számára. Ez különösen igaz Bajorországra és Baden-Württembergre, ahol már csak azért is kevés a szélturbina, mert ezek eddig elsősorban a fotovoltaikus elemek bővítésére összpontosítottak. Az új szélturbinák nagy részét ezért Alsó-Szászországban, Brandenburgban, Észak-Rajna-Vesztfáliában és Schleswig-Holsteinben építik, az ország északi és déli része közötti különbség inkább növekszik, mint csökken.

A szélenergia terjeszkedésének felgyorsítása érdekében ugyanakkor számos szövetségi tartomány tervezi új erdőterületek biztosítását a szélturbinák építéséhez. Markus Söder bajor miniszterelnök egy, a közelmúltban a klímavédelemről szóló kormánynyilatkozatban kijelentette: ha lehetőség nyílik szélturbinák építésére az állami erdőben, azt ki kell használni. „Több szélenergiát akarunk – de azt a polgárokkal akarjuk, és nem a polgárokkal szemben” – mondta a bajor kormányfő. Alsó-Szászországban ez – úgy tűnik – nehezebben ment, de a tartományi kormány a közelmúltban végül ott is úgy döntött, hogy az erdős területek egy részét szélturbinák létrehozására és működtetésére használják fel. A szélenergia ellenzői szerint ezzel szemben „az erdőt egyszerűen meg kell védeni”, mert az erdők „a fajok védelmét és a környezetvédelmet, az ivóvíztermelést és a helyi rekreációt szolgálják”. Ilyen ipari üzemek építése – és ezek ipari üzemek – az erdőben egyszerűen felelőtlenségre utalnak, nyilatkozta az ARD-nek az erdők védelmével foglalkozó mozgalom egyik vezetője.

A kép teljességéhez tartozik, hogy a klímavédelmi célok megvalósítása további kibocsátásmegtakarítást igényel a gazdaság minden területéről. Az építőiparnak, a mezőgazdaságnak és a hulladékgazdálkodásnak, az iparnak, a közlekedésnek és az energiaágazatnak mind-mind alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátást kell teljesítenie annál, mint amit a korábbi klímatörvény előír. Ráadásul, ha késlekednek a klímavédelmet szolgáló beruházások, nemcsak a globális felmelegedést serkentik, hanem a szélesebb körű korlátozások és a szén-dioxid-elkerülést szolgáló költségek magasabb szintjének veszélye is felmerül.

Kétségtelen: a klímabarát technológiák, például az építőiparban, a közlekedésben és az iparban, gyakran lényegesen drágábbak, mint a hagyományos folyamatok és termékek, a beruházásokat azonban mégis végre kell hajtani úgy, hogy többek között a méretgazdaságosság növelése révén ösztönözzék a hosszú távú költségcsökkentést.

Példa erre az elektromos meghajtású járművek akkumulátorainak ára, amely 2010 óta az eredeti költség kevesebb mint hetedére esett vissza az akkumulátorgyártás méretgazdaságosságának növelése révén. Ez a fejlődés a járműveknél is megfigyelhető – az e-autók ára egyre közelebb kerül a hagyományos meghajtású járművek vételárához, így az elektromos autók szén-dioxid-elkerülési költségei fokozatosan csökkennek.
Nem elhanyagolható tényező, hogy a klímavédelmet szolgáló célzott beruházások képezik az alapot a versenyképes zöldtechnológiák számára, egyben lehetővé teszik a világpiacon működő vállalatok számára, hogy korai szakaszban biztosítsák a klímabarát áruk jövőbeli értékesítési piacait.

A berlini szövetségi kormány hozzájárul a klímavédelmi kiadások egy részének finanszírozásával: bejelentése szerint 8 milliárd euróval támogatja a 2022-ig szóló „azonnali program” megvalósítását.

Hosszú távú esélyek és szükségszerűségek

A berlini DIW gazdaságkutató intézet július utolsó hetében nyilvánosságra hozott tanulmánya szerint 10-15 év elteltével reális esély nyílik arra, hogy a teljes német energiaigényt kizárólag megújuló energiákkal fedezzék. A többek között Claudia Kemfert, az intézet energetikai, közlekedési és környezetvédelmi osztályának vezetője által készített tanulmány szerint „a száz százalékban megújuló energiák technikailag lehetségesek, gazdaságilag hatékonyak – és mindenekelőtt sürgősen szükség van rájuk az európai klímavédelmi célok eléréséhez”.
Németországban a számítások szerint idővel nemcsak az áram, hanem a teljes energiaigény biztosítható megújuló energiákkal. Ennek előfeltétele, hogy a terjeszkedés üteme nagymértékben erősödjön mind a szél-, mind a napenergia tekintetében. A megújuló energiaforrásokkal történő teljes ellátás esetén az elektrifikáció folyamatából adódóan az elektromos áram iránti kereslet meredeken nőne, és a 2018. évi bő 500 terawattóráról 1000 terrawattóra fölé emelkedne; másrészt az 1200 terawattórás teljes energiafogyasztása nem érné el a 2018. évi 2600 terawattóra felét.

A tanulmány szerint annak érdekében, hogy nemcsak Németország, hanem egész Európa közelebb kerülhessen a teljes ellátás megújuló energiákból történő biztosításához, szorosabb együttműködésre lenne szükség az EU, a szövetség és a tartományi szintek között. Különös tekintettel a hálózat tervezésére olyan, a megújuló energiaforrások részarányának 100 százalékos biztosítására irányuló forgatókönyvek kidolgozására, amelyek mind Németországra, mind Európára kiterjednek. Mindenekelőtt európai szinten különösen sürgető lenne a folyó tízéves fejlesztési tervek kiigazítása, mert azok továbbra is jelentős részben a fosszilis tüzelőanyagokon és a nukleáris energián alapulnak. A németországi hálózatfejlesztési terv továbbra is a fosszilis gáz villamos energiává alakításán alapszik. „Ezek a tegnapi energiapolitika árnyékai, de most sürgősen át kell térnünk a holnapra” – figyelmeztetett az intézet honlapján (www.diw.de) elérhető tanulmány nyilvánosságra hozatalakor Claudia Kemfert, az intézet szakértője.

Cikkünk eredetileg a GyártásTrend augusztusi lapszámában jelent meg. 

Juhász Imre
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés