Képzeljük el, hogy egy repülő csészealj áll meg előttünk. Kinyílik az ajtaja, és egy sziluett lép elő. Fantasztikus jelenetnek vagyunk a részesei: először találkozunk egy földönkívüli intelligenciával. Körülbelül ez játszódik le manapság az élenjáró számítástechnikai laboratóriumokban: olyan intelligencia lép színre, amelyet nem az evolúció évmilliói alakítottak ki, és amelynek megvan a saját, a miénktől eltérő logikája.

A kiborgokra úgy szoktunk gondolni, mint gépi tartozékokkal feljavított élőlényekre, kevésbé jut eszünkbe a fordítottja: robot, élő alkatrészekkel felszerelve. Ezek az apró gépek egyelőre laboratóriumokban várakoznak arra, bekerülve az emberi testbe, hatalmas tetteket hajtsanak végre.

Legyünk intuitívak, magabiztosak és optimisták – sugallják szakértő és kevésbé szakértő léleképítők. Részint megalapozottan: hisz a legtöbb kiemelkedő ember éppen ilyen. Csakhogy még többen vannak azok, akik ugyanezen hajlamaik miatt vallanak kudarcot, szenvednek el veszteségeket és okoznak súlyos károkat.

Sakktudásunkat csiszolhatjuk saját korábbi játszmáink elemzésével, de mi a helyzet a táblán kívüli lépésekkel? Racionális agyunk a várható hasznot és kárt tartja szem előtt, érzelmi agyunk a jutalmat és büntetést, morális elménk pedig szeretne korrektül eljárni. Ám miközben odabent vitáik még nagyban zajlanak, mi már réges-rég cselekedtünk. Hogyan lehetséges ez?